A magyarok szeretettel fordultak felém – Randi Jamal Hungary Helps-ösztöndíjas a Vasarnap.hu-nak

Randi

A Hungary Helps program ösztöndijasaival készített interjúsorozat második részében az iraki Randi Jamallal beszélgettünk. Randi a Debreceni Egyetemen végzett szociális munkásként, most a Duhoki Egyetemen dolgozik, illetve szociális munkásként tevékenykedett a New Hope Trauma Centerben.

– Mikor és hol hallott a Hungary Helps-ösztöndíjprogramról?

2017 nyarán hallottam a programról a plébánosunktól. 2018 márciusában jelentkeztem a programra, és a következő szemesztert már Magyarországon töltöttem. Azért jelentkeztem a programra, mert úgy éreztem, a külföldi tanulás segít fejlődni a szakterületemen, hogy még hatékonyabban tudjak segíteni. Mielőtt Magyarországra utaztam, nem sokat tudtam az országról. De Magyarország volt az első, ahol ilyen jellegű program indult az üldözött keresztények megsegítésére. Korábbról már hallottam egyéb programjaikról, ezért fenntartások nélkül, bizalommal jelentkeztem az ösztöndíjprogramba. Az utóbbi években Irakban és különésképp a Ninivei-fennsíkon többet tudunk Magyarországról, mint korábban, köszönhetően a Hungary Helps humanitárius segítségnyújtó programjainak. Magyarországon a Debreceni Egyetemen tanultam, mivel ott volt lehetőség az ösztöndíj keretében azt tanulni, ami engem érdekelt: a szociális segtségnyújtást.

– Milyen tapasztalatokat szerzett Magyarországon?

Majdnem két évet töltöttem Magyarországon. Mesteri fokozatot szereztem az egyetemen, valamint a magyar kultúrát és  a magyar embereket is jobban megismerhettem. Ezt a tudást hasznosítani tudom most is a munkámban, mivel jelenleg szociokulturális antropológiát is tanítok a Duhoki Egyetemen. Magyarországon megtapasztaltam többek között néhány hagyományos étel számomra furcsa ízvilágát, illetve hogy hányféle péksütemény kapható a boltokban. A legtöbb magyar, akivel találkoztam, nagyon vendégszerető, ami segített otthonérezni magam. Az emberek általánosságban szeretettel fordultak felém.

– Most, hogy ismét Irakban van, mit dolgozik?

Korábban a New Hope Trauma Centerben (Új Remény Traumaközpont) dolgoztam gyerekekkel, fiatalokkal és felnőttekkel egyaránt. Ezeknek az embereknek pszichológiai támogatást nyújtottunk, és társas alkalmakat szerveztünk, hogy segítsünk visszatérni otthonaikba, ahonnan az Iszlám Állam támadásai miatt menekülni kényszerültek. Ezek az emberek három év után tértek vissza a Ninivei-fennsíkra, azon belül is egy Batnaya nevű keresztény városba, amelyet annak idején az Iszlám Állam porig rombolt. Sajnos mióta tavaly felvettek teljes munkaidőben a Duhoki Egyetemre, nincs időm a traumacenterben is dolgozni. Szerencsés vagyok, mert szeretem a munkámat, ahol a hosszú munkaidőt leszámítva minden szempontból ideálisak a körülmények. A keresztény hitem miatt sem ér semmiféle hátrányos megkülönböztetés.

Általánosságban milyen az életminőség, illetve az egészségügyi ellátás Irakban?

Sajnos az egészségügyi ellátás nem a legjobb az országban, rengeteg felszerelés hiányzik. Irakban nem létezik olyan, hogy egészségbiztosítás, vagy legalábbis csak papíron, vagy magánintézményeknél borsos áron. A legtöbb ember, ha ellátást szeretne, magánrendelőkbe megy, amelyeket azonban sokan nem tudnak megfizetni. Irakban hatékony és megbízható egészségügyre lenne szükség. Sok ember hal meg a kórházakban azok rossz felszereltsége miatt.

A következő hetekben a Hungary Helps ösztöndíjasaival készült interjúsorozatot olvashatnak a Vasarnap.hu Keresztút című rovatában. A harmadik részben egy palesztin keresztény lánnyal,  Jane Allawival beszélgetünk. A sorozat korábbi része itt olvasható.

Ungvári Ildikó

Kiemelt képünk forrása Randi Jamal.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!