A Kloáka, kanális, klozet a Kiscelli Múzeum időszaki kiállítása a vízöblítéses illemhelyek világába kalauzolja el látogatókat. A kiállítás kurátorával, Molnár Álmos muzeológussal beszélgettünk.
– Honnan jött az ötlet, hogy egy kiállításban kellene bemutatni a WC-k kultúrtörténetét?
– Az ötletet egy már meglévő műtárgy adta meg: egy Simplex-típusú kis fajansz WC-csésze, amely a 20. század elején készülhetett. Ez a gazdagon díszített WC-csésze egy Damjanich utcai bérházban volt használatban egészen a 80-as évekig. Ez volt az a tárgy, ami az ötletet adta az igazgatónak, Perényi Rolandnak, hogy bontsuk ki ezt a témát egy időszaki kiállítás keretében.
Molnár Álmos, a Kiscelli Múzeum munkatársa, a kiállítás kurátora (Tóth Gábor, Vasarnap.hu)
– Hogyan is indult a vízöblítéses WC-k világhódító útja?
– A WC-k, azaz a water closet története nem Magyarországon, hanem Angilában kezdődött el. Nem hiába nevezik angol vécének is ezt a máig használatos konstrukciót. A találmány egy Alexander Cumming nevezetű skót órásmesterhez kötődik.
Ő volt az, aki az 1770-es években létrehozta a bűzzáró csőkanyarulattal rendelkező vízöblítéses WC-t, amelyet rácsatlakoztatott a csatornahálózatra.
WC-papírok különböző történelmi korokból (Tóth Gábor, Vasarnap.hu)
– Tudjuk, hogy mikor jelent meg hazánkban a vízöblítéses angol WC?
– Igen, népszerűsítése gróf Széchenyi Istvánhoz kötődik. Ő volt az, aki elsőként Magyarországon, Nagycenken kiépíttetett egy – valószínűleg még csak szobai – vízöblítéses illemhelyet. A WC-k valódi elterjedésére még sokat kellett várni. A változás az 1870-es évektől kezdődött meg, amikor is Fodor József orvosprofesszorunk felhívta a találmány közegészségügyi fontosságára a figyelmet.
hirdetés– Feltételezem a városi csatornahálózatot ki kellett építeni ahhoz, hogy a WC-k létrejöhessenek.
– A csatornák kiépítése már korábban, a reformkorban megkezdődött. Az 1840-es évekre Pesten már vannak csatornák, de igazi hálózatról ekkor még nem beszélhetünk, mert mindez nem alkotott rendszert. Azaz a csatornák nem kapcsolódtak bele egy nagyobb hálózatba. Akkor a háztulajdonosok, telektulajdonosok maguk kezdték kiépíteni a szakaszokat. Ez pedig azzal járt, hogy különböző anyagú és keresztmetszetű csatornák jöttek létre.
Az 1870-es évektől kezdődött egy hosszú tervezéssel, szakmai diskurzussal járó időszak, párhuzamosan a főváros nagyvárossá fejlődésével, majd az 1890-es évektől kezdték kiépíteni a nagy gyűjtőcsatornákat is tartalmazó hálózatot.
– Mennyire voltak a WC-k elterjedtek ebben a korban?
– A millennium idején még mindenképp kuriózum számba ment egy vízöblítéses WC. Még annak ellenére is, hogy nemcsak az orvosi diskurzusban, de a közbeszédben is egyre nagyobb hangsúlyt kapott ennek a találmánynak a létjogosultsága.
Kloáka, kanális, klozet című kiállítás a Kiscelli Múzeumban (Tóth Gábor, Vasarnap.hu)
– Hogyan végezték el a szükségleteiket ekkor?
– Egy átlag városlakó polgár ekkor még többnyire közös használatú, folyosó végi, pottyantós illemhelyre járt. A közhiedelemmel ellentétben ezeket nem lehet WC-nek nevezni, mivel nem rendelkeztek vízöblítéssel.
Egyszerű gravitációs módon ejtették bele a „végterméket” egy ejtőcsőbe, ami vagy egy pöcegödörbe, vagy pedig a csatornahálózatba vezette azt.
Mindezek hozzájárultak a járványok terjedéséhez. Nem véletlenül ostorozták ezeket az elmaradott állapotokat az orvosok.
Kloáka, kanális, klozet kiállítás a Kiscelli Múzeumban (Tóth Gábor, Vasarnap.hu)
A városlakók közül is sokak érezték meg a változás fontosságát. A kényesebb polgárok a közös illemhelyek látogatása helyett gyakorta ágytálat vagy szobai – ládaszerű – illemhelyet használtak.
– Úgy kell ezt elképzelni, hogy valaki használta az ágytálat, letakarta, majd kivitette a cseléddel?
– Igen, valahogy így történhetett. A tárgyak önmagukban is sokat mesélnek. Azok az ágytálak, amelyek fedővel is el vannak látva, azok lehetővé tették azt, hogy akár egy éjszakán át, bűzmentesen tárolják tartalmukat addig, amíg a cseléd reggel kivitte a pöcegödörbe vagy a csatornába.
A képre kattintva galéria nyílik!– Mi volt a kiállítás megalkotásának legnagyobb nehézsége?
– A témát egy felfokozott prüdéria jellemzi. Nem nagyon szoktunk a WC-r, vagy más fürdőszobatermékre úgy gondolni, mint kiállítási tárgyra, melyet meg kellene őrizni az utókor számára. A bemutatott tárgyak valóban ritkaság számba mennek, nehéz volt őket beszerezni. Ebben segítségünkre volt az Épületgépészeti Múzeum, de több tárgyat kaptunk magánszemélyektől is. A kiállítás tárgyai beszédesen szólnak egy elfeledett kultúrtörténeti aspektusról, mellettük pedig rövid filmrészletek és tablók segítik a téma iránt érdeklődök elmélyülését.
Tóth Gábor
Rendhagyó kiállítással köszöntötték Pécsett a 90 éves Andrásfalvy Bertalant
Kiemelt képünk forrása Tóth Gábor, Vasarnap.hu
