A Dunából kerülhetnek elő a budai királyi palota kincsei
– Sokat hallhattunk már arról, hogy Mária királyné a mohácsi csatavesztés hírére hajóival sietősen Pozsonyba menekült. Esztergom közelében azonban több kincses hajó is elsüllyedt. Mi is történhetett 1526 szeptemberében?
– Fennmaradt egy egykorú forrásunk, a bécsi humanista író Johannes Cuspinianustól. Jól tájékozott ember volt, bejáratos Mária királyné udvari köreibe is. Tőle tudjuk, hogy a hátrahagyott esztergomi katonák rajtaütöttek a menekülők hajóin.
Beszámol arról, hogy dulakodás közben több hajót kifosztottak, más hajóknak pedig elszakadt a vontatókötele, így elsodródtak, majd pedig elsüllyedtek. 
– Vontatókötelek?
– Igen, mivel a folyásiránnyal ellentétesen kellett menekíteni a hajókat, ökrökkel, lovakkal vontatták a hajókat. Tudni kell, hogy itt dereglyékről volt szó, melyeket a folyópart mellett húzva igyekeztek Pozsonyig eljuttatni.
– Mi vezérelte az esztergomi vár parancsnokát, hogy rajtaüssön a menekülő királyi udvar hajóin?
– Már a mohácsi csatavesztés előtt is nagyon komoly belpolitikai válsággal küzdött a Magyar Királyság, melynek eredményeképpen a magyar nemesség több pártra szakadt. II. Lajos halálhíre után rövid időn belül anarchisztikus állapot következett be. A magyar nemesség jelentős része azt tette a csatavesztés után, mint a későbbi évtizedekben: csak saját vagyonának a gyarapításával törődött. 
A mohácsi csatavesztéssel egyértelművé vált, hogy a török csapatok megállíthatatlanul feljönnek a Duna mentén. Az esztergomi várat őrző parancsnok megpróbált szerencsét kovácsolni a saját javára.
Biztos lehetett abban, hogy nem lesz, aki megbüntesse őt és csapatait fosztogatásaik miatt.
– Mik lehettek a hajókon? Valóban a budai királyi palota kincsei?
– A mohácsi csatavesztés után nem készítettek leltárat vagy jegyzéket arról, hogy mit is rakodtak fel a hajókra. Így nem tudjuk pontosan, hogy mi lehetett a rakomány, legfeljebb sejtéseink lehetnek. Valóban sokan gondolnak ezekre a hajókra úgy, mint a királyi udvar kincseit szállító járművekre. Részben ez így is volt, de tudni kell, hogy ekkor nem csak a királyi udvar menekült Budáról, hanem a polgárság is – ők szintén megrakott hajókkal indultak el. Hogy mely hajók süllyedtek el, az nem ismert.
– Akkor nem feltétlenül arannyal megrakott hajókat kell elképzelnünk a Duna fenekén?
– Tudjuk, hogy a királyi kincstár pénzrészét és a nemesfém-rudakat a kincstárnok, Thurzó Elek szekereken szállíttatta el. Azt is tudjuk, hogy eléggé pénzhiányos volt az udvar ebben az időszakban, ám ettől függetlenül lehetett pénz a hajókon. Viszont nem csak az lehet a kincs, ami nemesfémből van. Régen is tudták ezt.
Az értékek között lehettek ruhaneműk, textíliák, könyvek, konyhai felszerelések és sok minden más. Ami díszített, értékes és mozdítható volt, azt biztosan elvitték magukkal.
Egyházi kellékek, tárgyak ugyancsak a hajókra kerülhettek. Sőt, még ereklyéket is vittek hajókon – tudjuk, hogy Alamizsnás Szent János ereklyéi is így jutottak el Pozsonyba.
– Mennyire alaposan lehetett előkészítve az udvar menekítése?
– Nem beszélhetünk egy szervezett menekülésről. A mohácsi csatavesztés és II. Lajos halálhíre váratlanul ért mindenkit. Ezért aki csak tehette, fejvesztve menekült. Ez a szervezetlenség volt az oka annak, hogy nem volt katonai fedezete a kincses flottának. 
– Lehet sejtésünk arról, hogy hol történtek az események?
– Nincsen kincses térképünk, rajta egy nagy piros X-szel arra vonatkozóan, hogy hol is keressük a hajókat. Azt sem tudjuk, hogy pontosan hány hajót keressünk. Cuspinianus latin nyelvű feljegyzésében többes számot használ, de hogy kettő, három, vagy annál több hajó került-e hullámsírba, azt nem tudhatjuk.
– Mégis van elképzelésük arról, hogy nagyjából merre lehetnek a hajók?
– Mivel az esztergomi várvédők ütöttek rajta a hajókaravánon, így azoknak a Duna jobb partján kellett hogy elhaladjanak. Azaz a mai Magyarország területén történhetett a rajtaütés. Hogy hova sodródhattak a hajók?
Esztergom alatt számos sziget és zátony található. Elég tagolt a mederszakasz, ami „alkalmas” arra, hogy fönnakadjanak rajta elsodródott vízijárművek.
– Ha előkerülnének a hajók, a rakományuk közül mi az, ami megmaradhatott ennyi idő után? A régi kódexek, feljegyzések már régen elenyészhettek…
– Az nem olyan biztos! Hadd említsek egy példát. A svájci tavakban vannak olyan bronzkori cölöpfalvak, melyek maradványai belekerültek az iszapba és 5000-6000 év múlva kerültek elő. Szakadt szandálok, kötélből font hálók, a fazékban odakozmált ételek és szerszámok kerültek ott elő.
Ha szerencsések vagyunk, és a könyvek például ládában vagy bőrzsákban vannak, melyek beékelődtek a rakományba, vagy betakarta azokat a Duna üledéke, akkor az édesvízi környezetben a tárgyak 500 évet túlélhettek.
Természetesen nem azt állítom, hogy ha kivennénk egy könyvet, akkor azt lapozgatni lehetne és elolvasni minden oldalát, de ki tudja? Nem elképzelhetetlen ez sem. Gondoljunk csak bele, hogy a budai vár feltárása során Anjou-korból származó textilt is találtak az egyik kútban, melyet mindvégig ellepett a víz. 
– Az elmúlt évtizedekben történtek-e próbálkozások arra, hogy megtalálják az elveszett hajókat?
– 2008-ban tettünk egy komoly kísérletet, akkor a Hungaria Nostra amerikai alapítvány támogatásával vásároltunk egy kisebb kutatóhajót. Felszereltük oldalpásztázó szonárral, és egy nagy területet átvizsgáltunk. Számos ígéretes helyszínt is találtunk, melyek között volt olyan, amelyet közelebbről is meg tudtunk vizsgálni. Többek között egy olyan hajóroncs is előkerült, melyről kiderült, hogy a 18. századból való. 2018-ban is visszamentünk a zátonyokra, akkor ismét 18. századból való hajómaradványokat találtunk.
Ha a realitás felől közelítünk: ami a Duna mélyére került, az ott is van. Nincs ismeretünk arról, hogy ezeket a 16. századi hajókat bármikor is megtalálták volna.
A sikerhez nagyon sok időt kellene kint tölteni a terepen, de ezt már nem lehet amatőr szinten művelni. A segítőkkel pár napot kint lenni egészen más, mint heteket, vagy hónapokot tölteni a vízen.
Ha viszont ez a nehézség megoldódna, akkor lenne egy térképünk arról, hogy hol vannak azok a helyszínek, ahol további vizsgálatokat érdemes folytatni.
Akkor jöhetnének a merülések. Bármilyen meglepő, de ha nem árad a folyó, akkor akár 40-50 centiméter mélyre is le lehet látni a Duna vizébe. Azaz, ha meglennének a hajók, akkor azokat rakományukkal több hónapos „ásatással” ugyan, de a felszínre lehetne hozni.
Tóth Gábor
Kiemelt képünk forrása Örvények Titkai, buvarregesz.blog.hu
