Így menekítették meg a pálosok kegyképüket a török elől

A török betörés hatására számos magyarországi emlék került a határon túlra. A pálos rend is több kegyképet menekített így biztonságba. A Santa Maria in Celsano-templomban a pálos Madonna-kegykép nemcsak megőrződött, de még a menekítésének történetét is megfestették. E nem mindennapi kegyképről és Itália magyar emlékeiről beszélgettünk Horváth Zoltán Györggyel.

– Hogyan kerültek a középkori Itáliába magyar vonatkozású festmények?

Szent István király államalapítása azt jelentette, hogy a Magyar Királyság teljes mértékben beleintegrálódott a keresztény európai kultúrába. A legkülönbözőbb keresztény országokkal is ezernyi szál kötötte össze hazánkat. Ezeknek a kapcsolatoknak bőven maradtak lenyomatai, emlékei az egész kontinensen. Sok-sok magyar emlék, falfestmény van Itáliában is.

Talán nem túlzunk, ha úgy feltételezzük, hogy a pápaság, a kereszténység központja élen járt e tekintetben.

Tudjuk, hogy már Szent István király uralkodása alatt létrejött egy fontos templom és zarándokház a Rómába vezető útvonalon a magyarországi hívek számára. Ez az épület, erősen átalakítva, de ma is áll Ravenna közelében.

Arról is beszámolnak a források, hogy Rómában a régi Szent Péter-bazilika mellett volt a magyarok zarándokháza – melyet az új bazilika sekrestyéjének építése miatt lebontottak.

Az épületek mellett természetesen szobrok és falképek is árulkodnak a középkori Itália és a Magyar Királyság kapcsolatairól.

A pálos kegykép Itáliába történő menekítése. Falkép a Santa Maria in Celsano-templomból (Fotó: Horváth Zoltán György)

A művészettörténeti emlékek megléte annak volt köszönhető, hogy a középkori Magyar Királyság szellemisége kisugárzott az országhatáron túlra?

– Igen. Ne feledjük, hogy ebben a korban is állandó, kölcsönös kapcsolatok voltak Európa királyságai között. Ennek eredményei az építészetben, a szobrászatban és természetesen a falképfestészetben is megjelentek. A török hódoltság időszakáig a Magyar Királyság európai nagyhatalom volt. Sőt, ha rátekintünk egy középkori térképre, akkor azt láthatjuk, hogy

Magyarország volt a legnagyobb, legegységesebb királyság.

Franciaország, Németország, Itália szétdarabolt országok voltak, hercegségekből, őrgrófságokból álltak. Magyarország nagy és erős ország volt, ebből adódik az is, hogy kisugárzása is jelentős volt.

– Hány magyar emlék lehet Itáliában?

– Ennek felkutatása fáradtságos és nehéz feladat. Az Itáliai magyar emlékek című könyvünkben mintegy kétezer – részben már elpusztult – ilyen emléket sikerült összegyűjtenünk. Abból a korszakból is vannak emlékek, amikor Magyarországra betört a török, és a királyság hanyatlani kezdett. Akkor számos értékes kegytárgy, oltárkép stb. került más országokba.

A legismertebb közülük a pálos kegykép, a częstochowai Fekete Madonna, amely a Lengyel Királyságban talált menedéket.

A pálos kép oltárra emelése freskón (Fotó: Horváth Zoltán György)

A pálos kép oltárra emelése freskón (Fotó: Horváth Zoltán György)

 – Itáliába is kerültek ezek szerint a Magyar Királyság területéről alkotások?

– Természetesen. Közismert, hogy a Boldog Özséb által alapított pálos rend egy kiterjedt és jól működő hálózatot tartott fent Magyarországon. Azt már kevesebben tudják, hogy jelentős templomai voltak Rómában, illetve annak közelében is.

Amikor a török betört, akkor sok-sok értékes műtárgyat, kincset menekítettek a pálosok biztonságba az ország határán kívülre.

Egyik könyvünk – az Itáliai magyar emlékek – címlapjára éppen egy olyan falkép került, ami azt örökíti meg, hogy a pálosok egyik szent képüket, egy Madonna-képet menekítenek ki az országból, majd Itáliába szállítják. Ez a kép pedig a Galeria nevű kis településre került. A pálos Madonna kimenekítésének történetét olyan fontosnak tartották, hogy a kolostor háromhajós templomának oldalfalain meg is örökítették. A három freskó közül az elsőn az látható, hogy a képet lóháton menekítik.

A Santa Maria in Celsano-templomban a megmenekített pálos kegykép ma is az oltáron látható (Fotó: Horváth Zoltán György)

Megfestették azt is, ahogy egy fára felakasztva előtte imádkoznak az emberek. A következő képen pedig az látható, hogy egy püspök az oltárra helyezi a Madonna képét Chiesa di Santa Maria in Celsanóban.

Nem csak a Madonna-kép történetét bemutató freskó maradt fenn, hanem az oltáron mai napig megtalálható a 16. században elhelyezett pálos kegykép is!

Nagy kincs ez mindannyiunk számára, hiszen a középkori kegyképeink közül nem sok maradt meg.

– Ha jól tudom van egy másik, kedvelt itáliai témája, mely Magyarországi Mária alakjához köthető.

Igen, sajnos a hazai történelemoktatás nagyon elnagyoltan szól – ha szól egyáltalán – Árpád-házi Mária királynéról.

Olaszországban azonban mindenki ismeri Maria d’Ungheria, azaz Magyarországi Mária néven.

Részlet Mária királyné nápolyi síremlékéből (Fotó: Horváth Zoltán György)

Ő V. István magyar király lánya, IV. Béla unokája volt. Mária, mint magyar királylány 1270-ben Nápolyban kötött házasságot az ottani trónörökössel, a későbbi II. Károly királlyal. Mária ötvenhárom évig élt Itáliában. Ez idő alatt tizenhárom gyermeket szült.

Egyik gyermekét Toulouse-i Szent Lajost, még az ő életében szentté is avatták. Toulouse-i nevet gyermeke onnan kapta, hogy Franciaországban Toulouse püspöke lett.

Sajnos róla is megfeledkezünk, ugyanakkor ha belegondolunk, ő is egy magyar király unokája volt, aki a szentek közé emelkedett.

Mária királyné síremléke Nápolyban (Fotó: Horváth Zoltán György)

– Mária királynénak szerepe volt a magyarországi szentek elterjedésében?

– Igen, Mária királyné sokat tett annak érdekében, hogy a magyar szentek kultusza Nápolyban és egész Itáliában közismertté váljanak. A magyar szentek ábrázolásai gyakorta Mária királyné megrendelésére készültek. Magyarországi Mária a beszámolók alapján fantasztikus személyiség lehetett, aki özvegy királynéként a nápolyi Santa Maria Donnaregina-templomba vonult vissza. A síremléke is itt, a mai napig megtalálható. Alakja és csodálatos élete több későbbi művészeti alkotáson is megörökítésre került.

Mária királyné hatására freskóábrázolások hosszú sora van Árpád-házi Szent Erzsébetről is, mellyel Magyarországot is közelebb hozta és megszerettette az olaszokkal.

Itáliában Árpád-házi Szent Margittal kapcsolatban olyan hagyományt is ápolnak, mely idehaza nem őrződött meg. A középkori itáliai freskókon Margitot stigmatizáltként ábrázolták, azaz akkora szentként, aki elnyerhette Krisztus sebeit. Mindez megmutatja azt, hogy az olaszok számára is fontos volt, nagy becsben tartották.

A stigmatizált Árpád-házi Szent Margit freskója a Velencéhez közeli Trevisóban (Fotó: Horváth Zoltán György)

– Az itáliai magyar falképekből lehet valamire következtetni az elpusztult magyarországi emlékekre?

– A falképfestészetnek megvoltak a maga stílusjegyei. A romanikából valóban nem sok minden maradt meg Magyarországon, gótikus freskók szerencsére azért akadnak nagy számban.

A művészettörténészek egyetértenek abban, hogy az alap stílusjegyek mindenütt eléggé hasonlók Európa-szerte.

Akkor a mesterek jöttek-mentek a királyságok között. Ebben a korban az alkotókról nem sok mindent tudunk, mert nem ők voltak a fontosak, hanem Isten dicsőítése. Az árulkodó ecsetvonások, stílusjegyek alapján gyanítható, hogy számos itáliai festő alkothatott a Magyar Királyság területén, melynek hatásai felfedezhetők. Ebből adódik az is, hogy számottevő, fenn nem maradt magyar falkép hasonló lehetett az itáliaiakhoz.

 

Tóth Gábor

Szenzációs középkori falképek kerültek elő Erdély szívéből

A pálosokról őszintén, a tudományos tények ismeretében 1.

A pálosokról őszintén, a tudományos tények ismeretében 2.

Kiemelt képünket Horváth Zoltán György készítette