Re-formálódjunk!

Nyírbátorban régiós szakmai napot tartottunk azoknak, akik alkalmas eszköznek látják az életükben, hogy a könnyűzenével dicsérjék Istent. Az előadások során egyikünk arról beszélt, hogy minden egyes ember lelkében egy istenalakú űr van, amit egyedül Isten képes betölteni.

Katolikus vagyok. Mégis ünnepelem a reformáció napját. Annak lényege szerint. Engedem, hogy újraformálódjam. Úgy, ahogyan azt az engem formáló mester keze a legjobbnak látja.

Ez a formálódás nem mindig leányálom. Van, hogy képes vagyok jobban ragaszkodni ahhoz az identitásommá vált, mégis hamis képhez, amit már-már őszintétlen álarcként viselek magamon.

A könnyűzenei foglalkozások után és a koncertet követően a helyi református lelkész megmutatta nekünk a gyönyörűségesen felújított egykor katolikusnak épült, de története hajnalán szinte azonnal reformátussá lett templomot belülről.

Katolikusként azonnal észrevettem a falon egy díszesen kiképzett mélyedést. Megtudtam, hogy egykor ez volt a szentségház. Ám a tabernákulum ma üresen tátong. Az istenalakú űr betöltetlenül azt üzente számomra: a Mester vágya, hogy ez az űr betöltődjön.

Hogy ez miként fog megvalósulni? Előttem is titok. Talán az áthagyományozott, talán nem is valódi identitás elhagyásával és mindig újabb re-formációkkal? Nem tudhatom.

Csak ülhetnénk már egy asztal körül mi, jézusbarátok.

Azt hiszem, különleges asztaltársaságban fogunk ámuldozni egymáson odafenn. Talán már nem sokáig marad üresen a szentségház. Bizakodom. 

Gável András 

 

 

A Mindenszentek és a Reformáció napja között félúton

Iratkozzon fel hírlevelünkre!