Amikor Istent dicsőítjük, megtaláljuk saját helyünket is a világban. A kapcsolatunk embertársainkkal és Istennel harmonikussá válik. Elmondjuk a Teremtőnek, hogy ő milyen. Kifejezzük, hogy hiszünk az ő jóságában azzal együtt,  ha az életünk éppen nem a mi elképzelésünk szerint valósul meg.

A katolikus egyházban a dicsőítés csúcspontja és legteljesebb oka a szentmisében tarul elénk. Az Eucharisztia ünneplése a Megváltó keresztáldozatát jeleníti meg a szemünk előtt. Ez a valóságos jelleg magyarázat arra, hogy miért a dicsőítés teljessége a katolikusok miséje. Krisztus áldozatában ugyanis a teljes és tökéletes engedelmesség jelenik meg az Atya akarata iránt. Az ő édesanyja, Mária, az ő élete és az angelusi igenje miatt azonnal Messiás fiának nyomában lép elénk a követendő, dicsőítő példaképek sorában.

A Biblia számos helyen buzdít Isten imádására. Az ószövetségi Dávid ezt a szüntelen magasztalást vitte a legmagasabb szintre, lélekben Isten jelenlétébe, tróntermébe nyerve bebocsátást. Az általa szerzett 22. zsoltár szavait hallhatjuk majd a kereszten életét az emberek megváltásáért feláldozó Messiás vérző ajkairól is.

A különböző felekezetű keresztények ugyan különböznek pár alapvetően lényeges dologban, ám Isten dicsőítésében teljes egységet tudnak megélni. Fontos ezért, hogy közösen gyakorolják is azt, amelynek során a Szentlélek iránymutatásait fogják felfedezni, aki nem akar mást, mint a Fiú vágyát:

hirdetés

“ut unum sint”, hogy egyek legyenek.

Gável András

Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásunk:

Krisztus szétszakadt ruháját még összefércelhetik az egyházak

A dicsőítés egységet és közösséget teremt – Mező Misi a Vasárnapnak

A kiemelt képünk forrása: Gável András/Vasárnap.hu