Egy történet kering a közösségi médiában a keresztény Samirról és a muzulmán Mohamedről, akik a 19. század végén éltek Damaszkuszban.
Az „elbeszélések” szerint Samir paralízisben szenvedő keresztény, Mohamed pedig vak muzulmán férfi volt. A túlélés mindkettejük számára a másiktól függött: míg Samir szeme világa nélkül Mohamednek lehetősége sem lett volna saját lábán bejárni az ősi Damaszkusz labirintusra emlékeztető utcáit, addig a lebénult Samir sehova sem jutott volna el Mohamed lábai nélkül. A legenda szerint a két különleges barát árva volt, szegény életkörülményeiken megosztoztak, sok évet éltek együtt. Amikor Samir meghalt, muszlim barátja hét napig sírt, amiért elvesztette másik felét.
Hiteles források persze minderről nincsenek, talán még „hőseink” neve is más volt. Azonban a kettejüket ábrázoló fénykép valódi.
Tancrède Dumas: Vak férfi béna embert hordoz a hátán. Wikimedia Commons
Az eredeti fénykép története
A képet a francia szülők gyermekeként Olaszországban született Tancrède Dumas készítette 1889-ben. Firenzében tanulta a fényképészetet, 1860-ban Bejrútban nyitotta meg saját fotóstúdióját. A mai Amerikai Kelet-kutató Iskola (American Schools of Oriental Research) elődjének, az Amerikai Palesztina-kutató Társaság (APES) fotósaként a Jordán folyó keleti régióját dokumentálta. Egy időben a Porosz birodalmi és királyi udvar fényképésze címet is viselte.
hirdetésBármi legyen is a kép szereplőinek valódi története, az üzenetet hordoz a ma embere számára.
