Az utolsó pillanatban csípett el az Úr a kongresszuson – Gável Gellért gitárművész a Vasárnapnak

Gável Gellért gitárművész az Eucharist zenekar dalszerzőjeként az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) missziós színpadain és a margitszigeti családi nap zárókoncertjén szolgált többed magával. Jóllehet sok szálon részt vett az esemény megvalósulásában, a személyes kapcsolatba lépést az eucharisztikus Jézussal a rendezvény minden pillanatában kereste. Szinte már minden befejeződött a Hősök terén vasárnap, amikor megélhette a vágyva vágyott személyes találkozást. A szeptember 25-i, váci Pengető szakmai nap egyik előadója a NEK során megtapasztalt istenélményét osztotta meg, amelyet teljes egészében közlünk.

Az eucharisztikus kongresszus egyik nagy tapasztalata volt számomra, hogy ennyi ember ilyen szervezetten tud együtt lenni. Ez egy hatalmas rendezvény, amelynek során szó szerint mindenre fordítottak figyelmet. Garantálták a biztonságunkat, etettek, itattak mindenkit. A hihetetlenül nagy figyelmességáradat közben azonban azt kerestem, vajon hogyan fog tudni ebben a nagy létszámú embertömegben az a nagyon pici Eucharisztia megjelenni, hogy mindenki közösen imádhassa az Úr Jézust.

A dicsőítések minden zenei stílusban, a liturgikus és a paraliturgikus események során fantasztikusak voltak, és igazi belső harmóniát tükröztek. A koncerteken az emberek imádó és nagyon szép jelenlétét tapasztalhattuk meg. De ez még nem volt az a szint, ahol én magam, személyesen tudtam volna találkozni az eucharisztikus Jézussal.

Nagyon szép volt a szombati körmenet.

Sokan voltunk, akik megvallottuk a hitünket Jézusban. De még mindig olyan érzetem volt, mintha csak egy kicsike pötty lettem volna a sok ember között. Mire az Oktogonhoz értünk, a menet már a „Szent vagy, Uram”-ot zengte a Hősök terén. Mindez nagyszerű is volt, de egy picit a kimaradtunk valamiből érzése is beleköltözött a szívünkbe.

Jó volt természetesen sok testvérrel, egyívású emberrel találkozni. Nagyon sokan megállítottak, hogy a margitszigeti dicsőítés bennük megszülető ajándékáról osszák meg élményeiket. Az Oktogontól a Jászai Mari térig háromnegyed óra alatt értünk el, annyira sokan szólítottak meg bennünket. De a személyes Jézus-élmény még nem érintette meg a szívemet.

Amikor vasárnap a pápai misére mentünk, azt tapasztaltuk, hogy fokozottan erős a terrorvédelem. Azon tűnődtem eközben, hogy akkor most a szenzáció jön, azért kell ekkora felhajtás. Elszomorodtam ezen a ponton, hogy ezért vagyunk itt. Aztán természetesen nagyon megható volt, hogy amint beérkeztünk a szektorunkba, éppen akkor jött arra Ferenc pápa. Ez tényleg meghatározó élményünk lett, de még mindig kerestem Jézus személyes érintését.

A szentmisét a kivetítőkön tudtuk követni. Bennem még mindig az a kérdés motoszkált:

„Hol maradsz, Úr Jézus?”

Amikor az áldozási részhez ért a szentmise, nagylétszámú fehérzászlós csoportot láttam közeledni felénk. Ezen a ponton elkapott a sírás, úgy megrendültem, amint magamhoz vettem az Oltáriszentséget. Azt kérdeztem magamban: „Uram, te eljössz hozzám a Bajza utcához, százezer – vagy még több – ember közül egyenesen hozzám jössz? Nem nekem kell kimennem téged megkeresni valahol, hanem te találsz meg engem.”

Ez a felismerés és találkozás olyan mélyen megérintett, hogy majdnem tíz percen át folytak és folytak a könnyeim. Ott sírtam egymagamban – olyan férfiasan. Jézus ennyire szeret engem, hogy a profi és körültekintő, mindenre kiterjedő szervezés közepette sem felejtkezik el rólam. Annyira fontos vagyok neki, hogy magához emel, és eljön hozzám.

Az utolsó pillanatban „csípett el” az Úr a NEK-en.

Ez a személyes találkozásom Budapesten Jézussal feltöltötte bennem lelkileg a kongresszus minden addigi pillanatát. A minden jött el hozzám. A legnagyobb ajándékot kaptam tőle: fontos vagyok számára.

Gável Gellért

 

 

A Pengető szeptemberi szakmai napja újra gazdag programmal érkezik

Dicsőítés az Eucharisztia jelenlétében

Iratkozzon fel hírlevelünkre!