ABBA – a fél világ sírva fakadt

Rengetegen szerették/szeretik az Abbát fülbemászó dalaikért. Számaikat nem igazán játszották más zenekarok, mert dallamosságuk dacára zeneileg pokolian nehezen reprodukálhatók. Szóval, Abbát csak az Abba tudott játszani… Aztán 1982-ben eltűntek. A világ ittmaradt, Abbátlanul.

Mígnem néhány napja, negyven év szünet után az Abba meglepte a világot két új szerzeménnyel.

Láttunk már ilyet, jó néhány korábbi sztárzenész, vagy együttes próbálkozott a feltámadással, mi pedig megállapítottuk, hogy jó-jó, hű de profik – de hát, az évek nem múltak el nyomtalanul.

Az Abba esetében történt néhány rendhagyó dolog. Egyfelől pontosan úgy szólnak, mint annak idején. A megjelentetett két új szám abszolút „abbás”, a szó legjobb értelmében (az egyik gyakorlatilag három nap alatt világsláger lett). Az igazán rendhagyó viszont az emberek rekciója. Nem pusztán azért, mert az Abba valóban felrobbantotta az internetet. Azt az internetet, amit az agyban svejfolt bulvármédia szerint olyan történések szoktak „felrobbantani”, hogy – mittudomén – VV Pumpi köhögni tanítja a pontyokat, vagy Luxi Feli kaktuszba pucsított – és hasonlók.

Naszóval. Az Abba két új számától a kommentelők kétharmada sírva fakadt. Ilyeneket írtak:

– Apám kőkemény ember, de amikor hallgattuk, patakzott a könnye.

– Századszor hallgatom meg, újra és újra. Sírok.

Tucatnyi videofelvételt tettek közzé, melyen az látható, amikor az embereknek kivetítőkön mutatják be – strandokon, szórakozóhelyeken – a két új Abba számot, a hallgatóság meg könnyezve veszi fel a klipet mobiltelefonjával. Fiatalok, középkorúak és idősebbek, egyaránt.

És akkor beszéljünk a lényegről: a Szváziföldtől Új-Zélandig érkező, tízezernyi hozzászólás java része azért hálálkodik a hetvenes éveik derekán járó svéd zenészeknek, amiért általuk végre valami jó és szép született ebbe a „mocskos világba”. Hogy mennyire kellett, hogy mennyire felemeli az embereket, hogy mennyire a pokol fenekére küldik ezzel a COVID-ot, hogy zenéjük mennyire kifújja lelkükből a sok fájdalmat és megpróbáltatást, amit az elmúlt években kellett elviselniük, hogy általuk mintha Isten szólna, ők angyalok, szó szerint nyilvánvalóan halhatatlanok stb.

Az ember olvassa a végeláthatatlan kommentáradatot és…, és megállapítja, hogy az emberek jók.

Jók, mert ki vannak éhezve a jóra és szépre. Jók, mert elviselik a megpróbáltatásokat anélkül, hogy revansot vennének értük. És mindez egy pillanat alatt, világméretűleg válik nyilvánvalóvá, amikor jön egy réges-régi popzenekar, amelyik – mint valamiféle különös légvonat – kivág lelkükön ajtót-ablakot.

Azt mondják, aki énekel, az kétszer imádkozik. Úgy fest, a milliók, akik az elmúlt napokban az Abba két új számát hallgatták, meghallottak valamit ebből a különös imádságból. És tanúságot tettek arról, hogy az ember – úgy egészében véve –, ha nem is jó, de akarja a jót és a szépet. Nagyon.

Kép forrása: MTI/EPA/TT Hírügynökség/Fredrik Persson