Mondhatja valaki, hogy a fentiek közül ez vagy az azért nincs meg neki, mert nem is akarja, de erről meg az a vicc jut eszembe, hogy:

– Jani bá’, volt már Amerikában?
– Nem. De nem is megyek többet!

Sajnos az a szó legrosszabb értelmében vett színtiszta politika, ha valaki pusztán azért akar főpolgármester vagy miniszterelnök lenni, mert csak. Ezekben az esetekben hamar kiderül az esetleges alkalmatlanság. Az illető könnyen úgy járhat, mint az a bankrabló, aki nem képes elkölteni a zsákmányt.

Mire gondolt a költő?

Nos, arra, hogy aki az amúgy vízfej és közlekedésileg lekváros bukta Budapestet telepingálja biciklisávokkal, az gazdaságközlekedésföldrajztöténelmileg minimum szalajt, mint egy kontrahibás bringa.

És aki ráadásul a dugóvá transzformált Budapestről ezek után oda nyilatkozik, hogy a bajokat a kormányzati beruházások elhúzódása is okozza, az nem szakember, csak egy két lábon járó röplap (flyer – hogy a fővárosi libernyál is értse).

Budapest lassan lakhatatlan mivolta szerves következménye annak, hogy a reformkor idején kevés reformer volt vidéki. Odakerült minden főhivatal, minden bolt és minden melóhely – kivéve a kubikolást. Távolabb ugyan kiépültek sok szempontból versenyképes decentrumok – Kolozsvár, Nagyvárad, Pozsony stb. –, de ezeket elmosta tőlünk a nemzetiségeinkkel való kiegyezés hiánya, a múlt század eleji osztrák-magyar idiotizmus, meg az angol-francia-amerikai katonai túlerő.

A boltok hiánya már nem gond, a webshopok megoldották a helyzetet – a többi még igen.

Ha én Karácsony lennék, éjjel-nappal az asztalt verném a déli autópályáért és azért, hogy legalább a vidéki nagy(-obb) városokban meginduljon egy bérlakásprogram. Ugyanis a pécsi munkanélküli értelmiség hiába menne szívesen dolgozni például Győrbe vagy Debrecenbe – a melóhoz lakni is kell. Esetleg családostul. Vonattal, illetve mással tömegközlekedve meg nincs egyéb lehetőség, mint Budapest. Minden út oda vezet. Pestre – kis túlzással – el lehet jutni két-két és fél óra alatt bárhonnan, de bárhonnan-bárhová már nem így áll a dolog. Szóval, tudok jóembert, aki Pécsről Pestre jár dolgozni, naponta…

Ha Budapest vezére ennek szellemében nyomulna a hatalomban és a médiában – az már nem politika lenne, hanem felelős és értelmes városvezetés. Sajnos, erről szó sincs. Ugyanis vannak fontosabb dolgok: most miniszterelnöknek kell lenni. Hogy a jelölt úgy általában az országról mennyit tud, arra önkritikája már nem terjed ki. Ahogy arra sem, hogy miként vezetne egy országot olyasvalaki, aki még egy autót sem képes A-ból B-be elkormányozni.

Kétségtelen, a Jóisten mindenkinek adott valamit amivel hatással lehet a környezetére. Karácsony, Gyurcsány, Fekete-Győr például nagy vakerbajnok.

A fővárosi Nagykörút 2020. május 23-án. MTI/Mónus Márton

Karácsony ráadásul rájött arra is, hogy bicikliutat nem építeni kell, hanem rajzolni. Szerintem, rajzolhatna nemzeti légitársaságot, meg magyar tulajdonú repülőteret is, ha már szellemi elődei olyan jól elkótyavetyélték.

Sajnos Pest királya itt azért még nem tart. Mi itt vidéken egyelőre be kell érjük azzal, hogy már az Ormánságban is feltűntek a színes-szélesvásznú Karácsony-hirdetések, ellenzéki jelölteket ajánlgatva. Nagyon várjuk, hogy aki fejreállította a fővárost, az mindnyájunk kormányrúdját is jól megmarkolhassa. Apropó… Karácsony olyan fontos dolgokban is tettrekész, melyekről mi itt faluhelyen még csak nem is álmodhatunk:

„A főpolgármester szerint most mindennél fontosabb, hogy a főváros támogassa a hazai LMBTQ-közösség munkáját” – írta tavaly egyik mértékadó lapjuk.

Mészáros József

A szerző további írásai itt olvashatók.