A Margitszigetnek számos neve volt, mielőtt mai elnevezése meghonosodott volna. A 13. században Nyulak szigete, Urak szigete, Budai-sziget, Boldogasszony szigete neveken volt ismert, de a 17. században már majdnem a mai nevén, Szent Margit szigete alakban találkozunk vele. Az 1790-es évektől Palatinus-, vagy magyarosan Nádor-szigetnek hívták, mivel ekkor az ország nádora volt a tulajdonosa.

Margitszigetnek a 19. század közepétől hívjuk egy nem akármilyen legenda révén. Történt ugyanis, hogy a vesztett muhi csata után IV. Béla feleségével együtt Dalmáciába menekült. A Split felett magasodó Klis (magyar nevén Klissza) várában született Margit leányukat Isten szolgálatába ajánlották, hogy a haza megmeneküljön a pogány „kutyafejű” tatároktól. Felajánlásuk meghallgattatott, hiszen a tatár sereg hamarosan elhagyta Magyarországot egy előre nem tervezett kánválasztás miatt. Így IV. Béla a fogadalmához híven a Nyulak szigetén lévő, általa alapított Domonkos rendi kolostorába adta Margit lányát, aki itt élt egészen haláláig. Testét a kolostor templomában helyezték örök nyugalomra, de sírját a török hódoltság alatt feldúlták és kirabolták. A lerombolt kolostor maradványait később a Duna hordaléka csaknem teljesen betemette.

A Domonkos rendi kolostor és a templom, ahová Szent Margitot eltemették. A reprodukciós rajz a török dúlást megelőző állapotot mutatja. (Forrás: www.egykor.hu)

Buda visszafoglalása után a szigeti romokkal nem sokat törődtek.  A 19. század második felétől irányult nagyobb figyelem a romok felé, mivel az 1838-as hatalmas pesti árvíz csodálatos módon felszínre hozta Szent Margit és V. István sírját. Ekkor kezdték el a zárda hosszan tartó feltárását, amely hosszabb-rövidebb szünetekkel tarkítva a mai napig is tart.

József nádor (a legmagyarabb Habsburg) gyermekének, József Károly főhercegnek hét utóda született, de közülük hárman a főhercegnél előbb hunytak el. Rajongásig imádott lánya, Klotild főhercegnő 19 évesen távozott az élők sorából. A hercegnő feltehetően édesapja 70. születésnapján a Margitszigeten megfázott, és nem tudott kigyógyulni tüdőbetegségéből, így 1903. decemberében elhunyt. Agg édesapja elhatározta, hogy egy kápolnát emel lánya emlékére az egykori Domonkos-rendi zárda templomának romjai (ahol Szent Margit síremléke is található) és a Duna között. Az új kápolna elhelyezésében József Károly főherceg szép gondolata nyilvánult meg, miszerint az oly korán meghalt Klotild emlékére rendelt kápolna mintegy folytatása lesz annak a hajdani zárda templomának, melyben egykor egy másik magyar királyi leány, Margit is nyugodott.

hirdetés

A Habsburg-kápolna Duna felöli homlokzata 1910-ben, amely nagymértékben hasonlít a török dúlás előtti Domonkos rendi templomra. (Forrás: www.margitsziget.blog.hu)

Az építkezés 1904-ben kezdődött Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei alapján. A templom bejárata és külső jegyei román, míg a belső terek gótikus stílusúak voltak. A kápolna 1905. júniusára már felépült, de a belső berendezése és festése csak 1907-re készültek el teljesen. A pesti köznyelv csak Habsburg-kápolnának nevezte, de egyesek Klotild, mások Szent Margit kápolnának is hívták. Az építkezés összköltsége meghaladta a 80 ezer koronát. A kápolna felszentelésén József Károly főherceg már nem vehetett részt, mert 1905-ben elhunyt, így az építkezést végül felesége vitte tovább és fejeztet be.

Az elkészült kápolna gótikus és román stílust követett. (Forrás: www.margitsziget.blog.hu)

A korabeli sajtó részletesen ír az új kápolnáról. A Magyar Hírlap kiemeli, hogy „…az ablakok színes üvegből valók és szentek képei láthatók rajtuk. Az oltártól jobbra van szent Klotild, szent Fülöp, szent József, az Úr Jézus és Szűz Mária képe. Balra van szent István, szent László, szent Margit, szent Erzsébet és szent Imre. képe. Az oltár fölött egy remek Mária-szobor áll.” A Vasárnapi Újság cikkéből azt is megtudjuk, hogy „…terméskőből épült, belső berendezésében a színes majolika adja a díszt és körülötte félkörben sorakozó pihenő-padok várják a közönséget.” Érdekesség, hogy 1914-ben egy hatalmas vihar kifordított a Domonkos kolostor romjai között egy diófát, amelynek gyökerei egy harangot rejtettek. Ez a mai napig a legrégebbi magyar harang, amely a pesti nyelvek szerint egy ideig a Habsburg-kápolnában kapott helyet mielőtt a pár száz méterre lévő Szent Mihály kápolnába került át 1932-ben, annak felszentelésekor.

A Habsburg-kápolna (Szent Margit-kápolna) főbejárata az 1920-as években. (Forrás: www.urbface.com)

József Károly főherceg nem sejthette, hogy Klotild lányának emlékére állított Isten házát ugyanúgy, keletről érkező hordák és ideológia pusztítja el, mint IV. Béla Margit lányának nyughelyét. Budapest második világháborús ostromában a Pest felől támadó vöröshadsereg az angyalföldi partról nehéztüzérséggel lőtte a szigeten védekező német és magyar erőket, majd egy partraszállási hadművelet során véres közelharc árán bevette a Margit-szigetet (hídon nem lehetett megközelíteni a Margitszigetet, mivel a Margit hidat a németek korábban már felrobbantották, az Árpád híd még nem készölt el).  A harcok során a kápolna, amely a Duna partara épült, több belövést kapott. A lövedékek bedöntötték a templomhajó tetőszerkezetét és elpusztították a gyönyörű ólomüvegeket és a padsorokat is.  Ugyanakkor a kápolna tornya és a főfalak sértetlenek maradtak.

A romjaiban is szép látványt nyújtó kápolna 1950-es években. A kép alján látható a Domonkos kolostor egykori templomának oltár lépcsőjének felső sora. (Forrás: www.margitsziget.blog.hu)

A háború után készült fénykép jól illusztrálja, hogy a kápolna teljesen menthető állapotban volt. Vesztét mégsem a lövedékek, hanem a keleti barbár ideológia, a kommunizmus okozta, amely szinte minden Istenhez, „királyokhoz, hercegekhez és grófokhoz” köthető emléket „végképp eltörlendőnek” ítélt. A Habsburg-kápolnát az 1950-es évek derekán az alapjáig elbontották.

Mára már semmi sem maradt fent az épületből. A Habsburg-kápolna főbejárata az egykori Domonkos templom oltárlépcsőjének tetején volt.  (Forrás: www.egykor.hu)

(A sorozat jövő héten folytatódik.)

Fecske Gábor László