A pápa sírva fogadta a magyar uralkodó halálhírét
– A pápák mennyire voltak elkötelezettek a Magyar Királyság Oszmán Birodalom elleni harcában?
– Teljes mértékben. A pápának, a katolikus egyház fejének, Krisztus földi helytartójaként kötelessége volt a hit – akár fegyveres – védelme, az eretnekek elleni keresztesharc. Ebben mind elkötelezettek voltak. 
Az Oszmán Birodalom ellen vívott harcban tehát a pápai segítségnyújtás nem volt kérdéses, a különböző pápák azonban eltérő mértékben szorgalmazták az eretnekek elleni harcot. Ne felejtsük el, hogy Szent Péter utódai között nem volt dinasztikus kapcsolat, a bíborosok által, konklávén választott pápák sokszor változtattak elődeik külpolitikáján.
1526-ban a pápa például nem sereget küldött Magyarországra, hanem pénzt, gabonát és fegyvert.
Kevésbé ismert, hogy a Hunyadiak korában a pápák több alkalommal megakadályozták, hogy a magyar és török felek békét köthessenek egymással, mert az volt az álláspontjuk, hogy a magyarok továbbra is fegyverrel küzdjenek a török ellen. Az 1444-es várnai csatánál is ez történt, egy pápai követ nyomására indultak tovább a magyar seregek a török ellen.
– A század végére viszont már egészen más politikai helyzetek jelentek meg az Apostoli Szentszék életében.
– Igen, 1521-ben X. Leó pápa szövetségre lépett V. Károly császárral és VIII. Henrik angol királlyal I. Ferenc francia uralkodó és a Velencei Köztársaság ellen. A cél a franciák lombardiai foglalásainak megszerzése és a velenceiek szárazföldi területeinek elfoglalása és felosztása volt.
– Mi állt ennek a hátterében?
– Az, hogy a pápai állam – Velence, Milánó, Firenze és Nápoly mellett – Itália ötödik nagyhatalma volt, és ők szerették volna területüket gyarapítani. A pápaságnak például létérdeke volt az is, hogy a Nápolyi Királyság – amelyet hagyományosan a francia királyok is időről időre meg akartak szerezni – ne kerülhessen a császár kezébe, hiszen azzal harapófogóba került volna.
A kibontakozó itáliai hadszíntér tehát lekötötte az Apostoli Szentszék figyelmét.
Európa népeinek továbbá részben a reformáció, részben a helyi civakodásokra összpontosított, nem elsősorban a török előretörésre. 
– A pápáknak mi volt a fő feladatuk ezekben az évtizedekben?
– Főként az, hogy az itáliai és az európai államok vezetőit a békére rá tudják venni. Valamint annak kikényszerítése, hogy a magyarokat támogassák az oszmánok elleni harcban.
VII. Kelemen pápa a diplomácia minden eszközét bevetve igyekezett békét kiharcolni a Német-Római császárságban is az egymással szemben álló fejedelmek között – eredménytelenül.
1526 tavaszán levélben is megkereste az európai udvarokat, hogy nyújtsanak segítséget az oszmánokkal szemben. Miután ez kevésnek bizonyult, személyesen küldött követeket az európai udvarokba.
– Említette, hogy a pápa rendszeresen segélyezte a Magyar Királyságot a török elleni harcban. Hogy történt mindez?
– A megküldött segélypénzeket a pápai követek kezelték. Pontosabban, a Fugger-bankház Budán is fenntartott egy képviseletet, mely kezelte a pápai pénzeket.
A pápa részéről azonban felmerült az, az egyébként nem is megalapozatlan gyanú, hogy a török elleni pénzeket a Magyar Királyság nem egészen arra használja fel, amire megküldték.
II. Ulászló király idején például a magyar seregek nem indultak meg az oszmánok ellen, csak gyermekded hadimegmozdulásokat folytattak a határ mentén.
– Ha jól tudom, a pénz másra való felhasználásának gyanúja már Mátyás királynál is felmerült.
– Bizony, Mátyás király idején nem csak a pápai, hanem a velencei segélypénzeket is nagyobrészt az ország államháztartásának stabilizálására fordították, nem a török elleni harcokra. II. Ulászló királlyal is több alkalommal előfordult, hogy nem tudott elszámolni a támogatáéssal. 
– Milyen összegről beszélhetünk?
– A török elleni harcra VII. Kelemen pápa rendkívül nagy összeget, 50 000 forintot küldött a magyaroknak!
A többi államtól csak csekélyebb támogatások érkeztek, ami betudható volt annak, hogy szinte minden európai hatalmat bevonó háborús helyzet alakult ki a térségben.
Egy ilyen helyzetben senki sem merte saját katonáit az országhatáron túlra küldeni.
A Magyar Királyság számára a távoli Anglia megpróbált pénzügyi támogatás nyújtani, de az mire ideért, addigra már véget ért a mohácsi csata. 
– Amikor nyilvánvalóvá vált az oszmán csapatok mérhetetlen túlereje, nem lehetett volna átengedni a törököt az országon nyugat felé?
– Mátyás uralkodása alatt erre is volt példa: Szlavónián keresztül akadály nélkül vonultak át török csapatok a mai Karintia területére. Ez óriási felháborodást keltett az akkori Európában.
A mohácsi csata előtti években azonban senkinek a fejében nem fordult meg, hogy az oszmánokkal szövetségre lehet lépni. Az akkori emberek számára a kereszténységük volt a legelső identifikáló tényezőjük.
Egyértelmű volt a számukra, hogy a keresztényeknek harcolniuk kell a hitetlen törökök ellen.
Moldva és Havasalföld fejedelmei is csak kényszerűségből vállaltak szövetséget a török mellett, számukra nem volt más választás. A Magyar Királyság lényegesebb nagyobb erejével nem akart vazallus-állam lenni, így az ütközet mellett kötelezte el magát. 
– Az oszmán csapatok feltartóztatása azonban nem sikerült. A csatavesztésre hogyan reagáltak az európai udvarok?
– Európát meglepetésként érte a mohácsi csatavesztés és a Magyar Királyság összeomlása. A török előnyomulás megakadályozására a későbbiekben hatalmas energiákat kellett a térség országainak mozgósítani, főleg a Habsburg Birodalomnak.
II. Lajos király halálának a híre óriási megdöbbenés keltett. Egy jelentés szerint VII. Kelemen pápa sírva fakadt, mikor meghallotta a magyar-cseh király halálhírét.
Összegzésképpen elmondható, hogy a pápa támogatott minket és a Magyar Királyság is minden tőle telhetőt megtett, hogy az oszmánoknak ellenálljon, azonban egy olyan túlerővel találta szembe magát, amellyel bármelyik európai nagyhatalom hadserege elvérzett volna. Az oszmán előretörés a következő százötven évben jelentősen meghatározta egész Európa történelmét.
Tóth Gábor
Magyarok és románok közösen tárják fel II. András nyughelyét
Magyarok és románok közösen tárják fel II. András nyughelyét
Címoldali képünk forrása: Mohácsi Nemzeti Emlékhely Facebook-oldala
