Hétszázötven éve, 1274. március 7-én halt meg Aquinói Szent Tamás itáliai domonkos-rendi szerzetes, teológus, filozófus, az egyik legnagyobb hatású középkori keresztény gondolkodó.

Születésének pontos időpontja ismeretlen, 1224-ben vagy 1225-ben látta meg a napvilágot az Aquinói grófi család sarjaként Roccaseccában. Szülei papi pályára szánták, ezért a Monte Cassinó-i bencés kolostorban nevelkedett, majd a nápolyi egyetemen tanult, ahol görögből és arabból fordított természettudományos és filozófiai művekkel ismerkedett meg.

1244-ben belépett a dominikánusok (domonkosok) kolduló rendjébe, lépését azonban családja hevesen ellenezte, erőnek erejével hazahurcolták. Egy év házi őrizet után azonban mégis eljutott a párizsi egyetemre, ahol a szintén dominikánus hittudós, Albertus Magnus (Nagy Szent Albert) tanítványa lett. Tamás – akárcsak tanára – Arisztotelész filozófiáját és a tudományosságot igyekezett összekapcsolni a keresztény gondolkodással.

1248-ban, amikor Albertus Magnust a rend nagykáptalanja megbízta, hogy Kölnben szervezzen rendi főiskolát, Tamás is vele tartott. A kölni évek alatt pappá szentelték, és tanársegédként tanítani kezdett. 1252-ben visszatért Párizsba, 1256-ban teológiai magiszteri fokozatot szerzett. Tanított, kommentárokat írt, ekkor született Az igazságról szóló értekezése.

1259 és 1269 között Itáliában élt, Nápolyban, Orvietóban oktatott, elkészült Az Isten hatalmáról című munkájával. IV. Orbán pápa megbízásából részt vett a VIII. (Palaiologosz) Mihály bizánci császárral folytatott tanácskozásokon. 1265-ben átvette Rómában a rendi főiskola vezetését, 1267-től pedig VI. Kelemen pápa udvarában tartózkodott. A mindig szerény és alázatos Tamás kiváló előadó volt, csakhamar a pápai udvar hitszónokává szentelték.

hirdetés

1269-ben a rend ismét a párizsi egyetemre küldte teológiai professzornak, ahol részt vett a neves arab filozófus és Arisztotelész-fordító Averroes nézetei körül folyó, a hit igazsága és a racionális tudás viszonyáról folytatott vitában. Úgy vélte:

az emberi értelem útjait Isten jelöli ki, a hit észszerű, így helyesen értelmezve a hit és az értelem nem kerülhet ellentétbe egymással.

1272 húsvétján visszatért Itáliába, hogy Nápolyban teológiai főiskolát szervezzen. Másfél évvel érkezése után, december 6-án olyan erős Isten-élménye, látomása volt szentmise közben, hogy többé nem írt egy sort sem. Mint mondta:

Minden, amit eddig írtam, csak szalmaszálnak tűnik ahhoz képest, amit láttam.

X. Gergely pápa 1274-ben meghívta a második lyoni zsinatra, amelynek két legfőbb témája a Szentföldre indítandó keresztes hadjárat, valamint az 1054-es nagy egyházszakadás felszámolása volt. Már betegen kelt útra, és 1274. március 7-én a fossanovai ciszterci kolostorban meghalt.

Írásainak felépítését az akkori pedagógiai módszerek határozták meg: téziseit kérdésekkel indította, majd pro és kontra minden érvet sorra vett, megvitatott. Terjedelmes életművében vannak Arisztotelész-kommentárok, guestiók (konkrét teológiai kérdésekre adott válaszok), Szentírás-magyarázatok.

Két legnagyobb szabású műve az 1259-64-ben íródott hitvédelmi munka, a Summa contra gentiles (Pogányok elleni summázat), valamint az 1266-73-ban keletkezett Summa Theologiae (A teológia foglalata), amely az előadást és a vitát ötvöző summa műfaj legfontosabb darabja.

Utóbbi műve középpontjában Isten megismerése áll. Tamás nemcsak a hit által kereste Istent, hanem az értelem segítségével is a teológia és a filozófia közti párbeszédre törekedve. Öt észszerű bizonyítékot írt le Isten létezése mellett, amelyek quinque viae, azaz az “öt út” néven váltak ismertté. Műve lényegében azt hivatott bizonyítani, hogy a világ, amiként van, nem jöhetett létre magától, a benne található rend és célszerűség egy természetfeletti értelmet követel.

Halála után ideiglenesen Fossanovában temették el, sírjánál csodás gyógyulások következtek be, így nyughelye zarándokhellyé vált.

Földi maradványai 1369-ben a toulouse-i domonkos templomba kerültek. A francia forradalom idején a rendet feloszlatták, a templomot polgári célokra kisajátították, ezért a toulouse-i Saint-Sernin-bazilikába menekítették a relikviákat, amelyeket 1974 óta ismét a toulouse-i domonkos rendi kolostortemplomban őzinek.

Az Angyali Doktor néven is ismert Tamást 1323-ban avatták szentté, 1567-ben egyháztanítóvá, 1880-ban a katolikus iskolák patrónusává nyilvánították.

(MTI)

Címlapkép: Sandro Botticelli Aquinói: Szent Tamás. Forrás: Wikipédia