Olyan helyeken járt Kőrösi Csoma Sándor, ahova még ma sem lehet utasbiztosítást kötni

Kőrösi Csoma Sándor a hunok és a magyarok rokonnépét az ujgurokban vélte felismerni. Évekig utazott Ázsiában, de végül nem ért el hozzájuk. Mégis munkássága óriási jelentőségű. Lebilincselő életéről, őstörténeti érdeklődéséről Kubessek Jánossal, az érdi Magyar Földrajzi Múzeum igazgatójával, A Himalája magyar remetéje című könyv szerzőjével beszélgettünk.

– Hogy lehetett egy székely határőr katona fiából egy olyan hatalmas jelentőségű kutató, akire ma is világszerte emlékeznek?

– Ennek a magyarázatát az akkori kor viszonyaiban, illetve a Kőrösit patronáló személyekben kell keresnünk. Kőrösi Csoma Sándor egy kicsiny falucskában, Csomakőrösön jött a világra. Édesapja határőr katona volt. A falusi iskolában a tanítói hamar felismerték a gyerek tehetségét. Ösztönzésükre a szülők vállalták a fiúcska taníttatását, mely akkoriban nagy anyagi áldozatvállalást jelentett.

Kőrösi Csoma ekkor a nagy hírű erdélyi Bethlen Kollégiumba került, ahol hamar kitűnt nem mindennapi képességeivel, nyelvérzékével.

Nagyenyeden Pray György és Budai Ézsaiásnak a történeti munkáival kezdett foglalkozni. Az ő könyveikben már utalások voltak az ujgurok és a magyarok rokonságával kapcsolatosan. Kőrösit magával ragadta a téma és eltökélte, hogy megkeresi a magyarok feltételezett testvérnépét: az ujgurokat.

Kőrösi Csoma Sándor képmása Rohn Alajos litográfiáján (Forrás: Wikipedia.com)


– Korábban mindenki hun–magyar rokonságról írt. A 18. században a magyar–ujgur rokonság hogyan került be a tudományos életbe?

– Elsősorban Pray Györgynek a műveiből táplálkoztak ezek az elgondolások. Kőrösi is az ő munkáját olvasva fogalmazta meg ezen elképzelését, hogy a hunok leszármazottjai, rokonai részben az ujgurok lehetnek. Pray György azonban sohasem járt keleten, de feltételezte, hogy az ujgurokkal együtt élhettek valamikor a hunok. Azt is megsejtette, hogy a görög történetírók által emlegetett türköknek azonosnak kell lenniük a magyarokkal.

Az akkori felfogás szerint az ujgurok valahonnan Közép-Ázsiából vándoroltak el és kerültek későbbi lakóhelyükre, Juguriába.

Lhásza festett látképe (Forrás: Wikipedia.com)

– Kőrösi Csoma Sándor hogyan fogott neki a magyar őstörténet kutatásához?

– Elsőnek is az írott forrásokból tájékozódott, amennyire csak tehette. Nagyenyeden számos tudós, történész munkáját megismerte. Később a Göttingeni Egyetemnek a diákjaként Blumenbach és Fiorillo professzorok előadásaiban hallotta a jugar–magyar rokonság lehetőségét. Eltökélte, hogy eljut az ujgurok földjére.

Igen ám, csak nagy kérdés volt, hogy merre lehetnek az ujgurok?

– Tudta bárki is Európában, hogy pontosan hol lehetnek a 19. században?

– Nem, erre vonatkozólag közvetlen tapasztalatokkal senki sem rendelkezett. Így annak a kiderítése, hogy milyen településekhez vagy tájegységekhez köthetők, azt a jövő izgalmas feladatának tekintette. Feltevései szerint valahol Dzsungáriában kellett, hogy legyenek.

Fontosnak érezte, hogy megtalálja a testvérnépünket.

– Óriási költségeket emészt fel ma is egy keleti utazás, hogyan sikerült ez a 19. század elején Kőrösinek?

– Nagyon nehéz helyzetben volt mert valóban elképesztő összegei voltak ennek a kutatásnak. Ösztöndíjat, állami támogatást az útra ugyanis nem kapott. Számos forrásból próbált gyűjteni, minden félretett pénzét erre a célra fordította. Már a tanulása is komoly anyagi erőforrásokat igényelt, hiszen a családnak az egyik birtokdarabját el kellett adni azért, hogy ő Göttingenben tanulhasson.

Kőrösi Csoma azonban nagyon találékony volt.

Karavánút ábrázolás a 19. századból. Képünk illusztráció (Forrás: Wikipedia.hu)

Előfordult, hogy karavánokhoz csatlakozott, és úgy tudott előre jutni, máskor meg egyedül, magányosan, vágott neki az ismeretlennek.

Ezek az utazások nem voltak kockázatmentesek, hiszen olyan területeken haladt át, ahol még ma sem lehet utasbiztosításokat kötni…

A mai Irak, Afganisztán vagy Pakisztán területére is eljutott. Teheránban az angolok adtak számára szállást és munkát. Mivel jól beszélt angolul, így alkalmazták. Így tudta a kinti létét finanszírozni.

– Miben lehetett az angolok segítségére?

– A nyelvismeret akkor is fontos volt. 1822 júliusában találkozott a brit kormánymegbízottal, William Moorcrofttal, aki felismerte Kőrösi Csoma nem mindennapi nyelvtehetségét: mivel a székely tudós a perzsától az angolig sokféle nyelvet beszélt. Az angolok akkoriban, mint gyarmati hatalomként voltak jelen Indiában.

Szerették volna a birodalmuk északi vidékeire, Tibetre is kiterjeszteni a fennhatóságukat.

William Moorcroft felkérte a tibeti–angol szótár elkészítésére. Kőrösi Csoma végül így került a zangszkári kolostorba, majd később Phuktalba, ahol egy ottani tudós láma, Szangje Puntszog segítségével megismerte a tibeti nyelv rejtelmeit és kultúrát. Kőrösi Csoma életének egy nagyon termékeny szakasza a Nyugat-Himalájához kötődik, Kanamhoz, ahol 1827 áprilisától 1830 novemberéig élt, és gyakorlatilag itt fejezte be a tibeti angol szótár munkálatait is. Az itt-tartózkodását már az angolok pénzügyi támogatása fedezi.

A phugtali kolostor Nyugat-Tibetben (Forrás: csoma.mtak.hu, Baktay Ervin fényképe 1928. MTAK Kézirattár Ms 5967/195)

– Számított az, hogy ő nem egy gyarmatosító országból jött?

– Rengeteget! Benne nem elnyomót és kizsákmányolót láttak. Különbséget tettek Kőrösi Csoma és az angolok között még akkor is, ha azok szolgálatában állt.

Tudták, hogy ő magyar volt, és az ő magyarsága az már eleve egy bizalmat ébresztő tényezőt jelentett.

A mai napig is az, hiszen egy olyan nemzetnek a fia, amely nemzetállam nem végzett hódításokat Ázsiában. Nem zsákmányolt ki embereket, nem hajtott végre büntetőexpedíciókat, nem úgy, mint az angolok.

Kőrösi Csoma Sándor szobra Csomakőrösön (Forrás: Wikipedia.hu)

– A szótár készítés viszont teljesen félrevitte az eredeti elképzelésétől, az ujgurok megkeresésétől?

– Részben igen, hiszen nagyon sok időt vett el tőle a tibeti szótár elkészítése. Kőrösi azonban úgy vélte, hogy a tibeti nyelv ismerete, az eddigi ismeretlen források elérése is lehetővé teszi számára, hogy őstörténeti kérdésekről többet megtudjon. Úgy vélte, hogy a magyar őstörténet vonatkozásában fontos forrásokhoz juthat Lhászában. Az ujgurukat és Juguriát végül sohasem érhette el. Mégis az útja, kitartása és önfeláldozása az őstörténeti kutatások művelői számára adott a későbbiekben ösztönzést.

 

Tóth Gábor

 

Hat kontinensen szolgáltak a magyar hittérítők – Kubassek János a Vasárnapnak

A Habsburgok valóban átírták a magyar őstörténetet?

A hun-magyar kapcsolat ellen és mellett is nehéz érvelni

Iratkozzon fel hírlevelünkre!