Az emberiség régi kérdésére kaptunk ma hajnalban választ, nevezetesen arra: milyen messzire van a Mennyország a Földtől?
Úgy 10 és fél centiméterre.
Mindezt egyszerű matematikával-fizikával is bizonyíthatjuk. Mint az közismert: sebesség egyenlő megtett út osztva a megtételhez szükséges idővel, abból kifejezve az időt, s mindebbe behelyesítve Kenderesi Tamás reggel (vég)sebességét a férfi 200 pillangó döntőjéből… pont 10 és fél centiméter jön ki.
Kenderesi ennyivel maradt le a dobogóról, ennyivel maradt el nagy álmától.
Ennyi a távolság ég és föld között.
hirdetésA döntő után nem volt csalódottabb és elkeseredettebb ember a földön Kenderesi Tamásnál. „Úgy edzettem, hogy annál jobban már nem tudok. Úgy éltem mellette, hogy annál fegyelmezettebben már nem lehet… Nagyon vágytam erre az olimpiai éremre. Iszonyatos érzés számomra ez a negyedik hely”, foglalta össze érzéseit. Kenderesi tehetsége előtt a riói olimpián hajtott először fejet a világ, mindenki elkönyvelte, hogy itt egy új, fiatal világsztár. Aztán Tamásnak meg kellett küzdenie azzal, hogy feltűnt Milák Kristóf, egy nála még fiatalabb, elmondhatatlanul tehetséges úszó. Egy még nagyobb világsztár.
Tamás elbírta a terhet, bajnokként küzdött, edzett, versenyzett.
Most úgy érzi, egy világ omlott össze benne. A negyedik helyezés számára élete terhét jelenti. De eljön majd egy furcsa, csendes, magányos kora őszi hétfő reggel, amikor ott áll a medence szélén, s újra kezdi a végeláthatatlan edzéseket. Idő: három év, út: ezer meg ezer kilométer Párizsig.
Abban a pillanatban, amikor először ugrik a vízbe, Kenderesi Tamás megmutatja, hogy nem csak nagy bajnok, de nagy sportember is!
Szurmai János
Kiemelt kép forrása: MTI/Kovács Tamás
