Senki nem akar megölni senkit, csak ne kelljen már Pride-ra menni

Agresszív érzékenység fogta el az angolokat a minap.

Érkezett a hír „az nagy angol földről”, hogy – természetesen, megint – a teljes elfogadás és szeretet jegyében, hogyan homofób gyilkosozta le egy iskolaigazgató a diákjait, amiért azok nem akarnak részt venni a Pride-on.

Hogy mire? Vallási okokra hivatkozva? Na ne hülyéskedjünk már.

Opcionális közösségi program ide, szülői kérvény oda, az iskolaigazgató mégiscsak a „kötelezően választható” kategóriába pakolta a Pride-ot mindenki számára, kiegészítve a legkorszerűbb LMBTQ-foglalkozásokkal meg rendhagyó órákkal;

van itt minden, amivel felkészíthetik a megalkuvást nem tűrő, tengermély elfogadásra a jövő generációit. 

Bár nem nagyon csodálkozunk azon az anyukán, aki kivette a gyerekét az iskolából, a magyar gyermekvédelmi törvényben foglaltakra kísértetiesen hasonlító indoklással: a gyerekekre kérdezés nélkül rákényszerítenek ideológiákat, a szülők kezéből pedig minden eszközt kivesznek, amivel biztosítaná, hogy maga formálhassa a saját gyereke vallási-filozófiai világképét.

Amikor viszont a nagytiszteletű „én csak a homofóbia ellen küzdök” diri, habzó szájjal ordítja le a tízéves nebulókat – amiért azok inkább visszautasították a szíves invitálást a legbüszkébb felvonulásra –, mert ők gyakorlatilag meg akarják ölni a homoszexuálisokat, akkor az LMBTQ-mozgalom vakvágányán néminemű kisiklást érzünk végbemenni.

Az igazgató egyébként a szülői tárgyalásra a saját leszbikus kislányával érkezett, aki egy „Miért lennél rasszista, szexista, homofób vagy transzfób, amikor simán csendben is maradhatsz?” feliratú pólóban libbent be a terembe.

Mit mondhatnánk? Véleményszabadság meg szeretet a köbön.

Mondják: ők is ugyanolyan emberek, csak nem szeretnék, ha megkülönböztetnék őket. Csak elfogadást és egyenlőséget szeretnének.

Megkülönböztetjük őket, ahogy engem is megkülönböztetnek, hiszen barna hajú férfi vagyok, lúdtalpas. A balettintézet be se hív felvételire, még akkor sem, ha kijelentem, hogy transzbalettos, esetleg transzhattyú vagyok.

A megkülönböztetés a gyermeknevelésre is áll, mert arra vonatkozólag viszont vannak egyértelmű bizonyítékok, hogy ugyanúgy, ahogy az élet fogantatásához férfi és nő kell, a gyermek egészséges lelki fejlődéséhez is ennek az alapfeltételnek teljesülni kell. A szülők pedig csak azt kérik, hogy ne akarják már a négyéves gyereküknek is bebizonyítani azt, hogy ők nem kisfiúk vagy kislányok, hogy a tízévesen szexuálisan szabados élet normális, sőt gyümölcsöző. 

Varga Gergő Zoltán

A szerző további cikkei ide kattintva olvashatók.

 

Kiemelt képünk forrása: Oswald Road Primary School

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!