Segítség, nem vagyok rendben a vágyaimmal!

Homonnay Gergely újabb pszichológiai „mélyenszántó gondolatokkal” biztat minden férfit a meleg, őszinte önismeretre.

„Egy a vágyaival rendben levő férfit nem zavarja, ha két pasit csókolózni lát. Lehet, hogy egyelőre szokatlan lesz neki a látvány, de amúgy totál hidegen hagyja. Nem zaklatja fel érzelmileg annyira a sztori, hogy elkezdjen gyűlölködni. A gyűlölködő férfiaknak a nagy többsége otthon stikában ugyanúgy homopornót néz […]. Tehát, ha a pasid szidja a melegeket, nézz bele a böngészőjének a history-jába, és arra is választ kapsz, miért nincs szex, vagy ha van, miért annyira szar. Nyugodtan megoszthatod. Nem vagyok hajlandó szégyellni magam azért, amilyennek az Isten teremtett.”

Sokféleképpen próbáltam elhelyezni magamat Homonnay Gergely világképében, de csak nem sikerül. 

Eddig azt hittem, hogy rendben vagyok a vágyaimmal, de most hirtelen megkérdőjeleződött minden. Merthogy zavar a csókolózó férfipár, egyáltalán nem szokványos, de nem is akarom megszokni. Viszont nem kezdek el gyűlölködni – pedig, hogy maradéktalanul beleilljek a homonnayságosságba, kéne.

La théorie

Lehet az a dolog nyitja, hogy homopornót kéne néznem, hogy egy jóízűt gyűlölködjek, de – lelkem rajta – nem nézek. A fenti feltételezésből kiindulva, csöppnyi túlzással élve, a mezei járdaszéli csellengő azt hihetné, ha valaki homopornót néz, az mindjárt hajlamosítva vagyon gyűlölködésre az utcán smacizó bajuszkák láttán. De az is lehet, hogy ha valaki egy utcán smacizó bajuszka (tegyük fel, hogy ez az egyenlet semleges állandója), és ráadásul nem néz homopornót: az vagy nincs rendben a vágyaival, vagy gyűlölködik – saját magán, vagy ha az nem, hát másokon. Persze, következhetne ebből, ha valaki továbbra is utcán smacizó bajuszka szeretne lenni, az nézzen homopornót, és akkor gyűlölködni sem fog, merthogy ez a két attribútum valahogy erősíti egymást. Mármint a homóság meg az ennek megfelelő vizuális tartalomfogyasztás. Persze, arról nem szól a fáma, hogy mi van azokkal, akik nem látnak bajuszkákat (akik sajnos egyre több helyen smaciznak), és nem is néznek pornót. Ők biztos kihullanak a rostán.

A felvilágosító jótanáccsal sem tudtam nagyon mit kezdeni, mert nincs pasim, akinek a historyjába belenézhetnék 🙁

Ellenben…

…legalább van egy feleségem (nem legalább egy, csak egy darab, egyetlen, én már csak ilyen konzervatív, monoamor, heteroszexuális, örökhűséges típus vagyok – halmozottan hátrányos a belpesti közéletben), akinek ha belenézek a historyjába, a mosipelusokról, babahordozó-kendőkről és a thaiföldi időjárásról, pillanatok alatt bármit megtudhatok. A fontosabb dolgokról mi általában szemtől szemben beszélgetünk.

Ha csókolózó férfiakat látok, más nem, csak szomorúság vesz rajtam erőt, mert ők pillanatnyilag messze nem azon az úton járnak, amelyre az Isten őket elhívta (ezúton külön köszönet, hogy ebben a bejegyzésében Mr. H legalább egy nagybetűvel megadta a Teremtőnek a tiszteletet). 

A homoszexuálisoknak pedig nem kell szégyellniük magukat. Nem is hangsúlyos a közéletben ez az állítás. Viszont az isteni teremtés rendje szerint, melyet a katolikus keresztény tanítás őriz, azoknak az embereknek is – akiknek a pszichéje élethelyzetük vagy körülményeik miatt ilyen módon sérült – fel kell venniük a mindennapi keresztjüket, ahogy felveszik azt az egészséges, családban gyermekeket nevelő emberek is. 

Mert az, hogy a kollégám Budapest egyik, ha nem a legnagyobb plébániája melletti játszótéren két retikülös angol ficsúrt lát ide-oda libegni teáskanna kéztartással, miközben egy arab kisgyereket tologatnak a kavicson… az nem kóser. Nem építi a jövőt, bármennyire is szeretnék azt hinni, nem nevel egészséges életet, egy zsákutca. A világ fejlődése és előremenetele szempontjából tehát tökéletesen értelmetlen.

Varga Gergő Zoltán

Szerzőnk további cikkeit ide kattinta olvashatják.

LMBTQ, én így szeretlek!

Bárki bármit mond, sose jön létre tökéletes társadalom

Iratkozzon fel hírlevelünkre!