A kérdés ott lesz életszerű, amikor kinézünk az ablakon! Nem, már nem kell messzire menni Keletre, vagy Nyugatra ahhoz, hogy egészen szívbe markolóan találkozzunk a valóssággal: sokan vannak, akiknek semmit nem számít. Persze, ha nyitott szemmel jártunk, eddig is sejthettük, hogy napról napra közelebb ér az a kor, amelyben ismét nem fog számítani egy gyermek élete! Mielőtt a kereszténység rámutatott volna – persze, Jézus tanítása nyomán – a gyermeki lét igazi értékére, nem is volt soha túlbecsülve az életük. Miért is lepődnénk meg azon, hogy az Isten száműzésével, vagy az Egyház elleni támadásokkal együtt, lassan ismét visszatér ez a fajta új pogányság is, amelyik már nem képes becsülni a gyermeki életet?
A magzati élet méltóságát a keresztények kezdték kifejezni. Már az első századokban találunk róla feljegyzést, hogy a keresztények védik a magzatjaikat, mert emberként tekintenek rá.
Ma, amikor az abortuszt, mint egy nő személyes jogát akarják kifejezni, elfelejtkezve a gyermek életét érintő kérdésekről, miért is csodálkozunk azon, hogy ennél kisebb sebeket ejtő dolgokban sem akarnak kiállni emberek a gyermekek védelmében? Aki képes megölni a gyermekét azért, hogy valamivel „szabadabb” életet élhessen, miért is állna ki a gyermeke lelki, vagy éppen testi egészségéért?
Pedig, a mai korban számos területen sérülnek a gyermekek alapvető jogai! Még fájdalmasabb, hogy nem csak lobbik, szervezetek, vagy külső személyek, de még maguk a szülők is gyakran veszik semmibe azokat! Ennek háttere az, hogy nem személyként, ajándékként tekintenek rájuk, hanem tulajdonukként. Tárgyiasítva szemlélik sokan a gyermekük életét. S, bár most nem megyek jobban bele, de ennek egyik eredője éppen a meddőség elleni küzdelem területén van: amikor bármire képes egy anya azért, hogy gyermeke legyen, hiszen „ahhoz neki joga van”! – S így már látszik is, hol lesz tárgy egy személyből… Számos területről beszélhetünk még: a gyermekek nevelését „helyettesítő” képernyőkről, amik a gyermek idegrendszerét zúzzák szét, csakhogy ne kelljen annyit foglalkozni velük (és csodálkozunk, hogy mire felnő, már nem képes nyugton ülni, vagy időt szentelni arra, hogy valamely témában elmerüljön!), vagy arról, ahogyan a felnőtt problémáinkkal terheljük a gyermekeinket, akiket ez egy életre tönkre tehet. Ám, mindezek közül most kiemelkedik egy újabb terület!
Megszületett egy törvény, amelyre büszkék lehetünk! A magyar kormány elsőnek állt ellen a nyugati civilizációt tönkre tevő irányzatok nyomásának. Ki merte mondani azt, ami az LMBTQ irányzatok szerint alapvető sértés velük szemben: hogy a gyermeknek joga van a születési nemének megfelelő önazonosságához. Sőt, hogy a meleg lobbi tevékenysége ugyanolyan megrontó erővel bír, mint egy „enyhébb” abúzus. Pedig, ezek pszichológiai szempontból tények. Sőt, az is, hogy egy fejlődéslélektani elakadás népszerűsítése, mint pl. a homoszexualitás, elakaszthatja a gyermeket a normális fejlődésében. Nem, nem az arról való beszélgetés, hanem a népszerűsítés!
Mert a meleg lobbi érzékenyítés címén nem csupán arról beszélt a gyermekekkel, hogy mi van, ha valaki homoszexuális, hanem igyekezett normálisnak bemutatni azt, miközben a gyermekeket coming out-ra próbálta rávenni, ami igazolhatóan akaszthatja el a gyermeket a normális fejlődésében, különösen abban az időszakban, amelyben amúgy is labilis az identitásának minden területe.
hirdetésVagyis, konkrétan megrontotta gyermekek százait a nyugati államokban. És hol tartunk mi most? Ott, hogy amikor végre valaki nyíltan mer kimondani alapigazságokat, és felszólalni a gyermekeink bántalmazása ellen, pusztán politikai, vagy éppen ideológiai okokból, mi fellázadunk ez ellen a védelem ellen! A törvény elolvasása után világos lehet mindenkinek: a lényeg, hogy a gyermek egészséges fejlődését semmi ne zavarja meg. Hogy a szülő dönthesse el, hogy a gyermekét ki akarja-e tenni a szélsőséges és romboló ideológiáknak.
Ha létezne egységes liberalizmus, most mondhatnánk, hogy nem lepődtünk meg:
azok, akik számára a magzat élete sem számít, vagy akik szerint a szülőnek a gyermek ellenére is vannak jogai, most szívesen adnák ki a gyermek pszichés és szexuális fejlődésének sorsát egy erőszakos mozgalomnak.
De vajon mi lehet a baj azzal, hogy a szülő döntheti el, mire neveli a gyermekét, miközben az állam biztosítja a védelmét ennek a nevelésnek, hogy külső nem kívánatos behatás ne érje? – Talán éppen az, hogy nyílttá vált a meleglobbi erőszakossága, sőt az is, hogy a hátterében nem csak a homoszexualitás elszenvedői, de pedofíliával is érintett tagok is állnak…
Molnár Miklós
Miklós atya további írásai ide kattintva olvashatók.
Kiemelt képünk forrása: Pixabay.com
