A katolikus feminizmus úttörője megint vádaskodik
A papok látens nőgyülöletének oka
Perintfalvi Rita, a katolikus feminizmus szószólója a napokban megosztotta vitaindítónak szánt gondolatait. „A nő teste és szexualitása kedvelt céltáblája a katolikus egyháznak. Ami nem véletlen, hiszen a tanítás megfogalmazói hosszú évszázadokon keresztül szinte kizárólagosan olyan férfiak voltak, akik lemondtak a saját szexualitásuk örömteli megéléséről. Feminista teológusnők már az 1960-as évektől kezdődően megfogalmazták, hogy a női szexualitás szigorú tabusításának hátterében a cölebsz módon – azaz nőtlenségben – élő papok és szerzetesek látens nőgyűlölete áll.”
Perintfalvi Rita vitaképességéről értekezett Szilvay Gergely
Akik ismernek, talán megértik, miért akadtam le a katolikus feminizmus teológusnőjének elméletén. Szóval megint ott tartunk, hogy az egyház nőgyűlölő, a papok pedig szexuális elfojtódásaik között vergődnek – mindez pedig az egyházi devianciák fő okozója.
A fékek ajándéka
Szeretném megérteni, hogy miért baj az napjainkban, hogy vannak fékjeink. Olyan dolgok az életünkben, amelyektől talán szívesen megválnánk, de mégis hordoznunk kell azokat. Honnan tört elő ez a rakoncátlan hedonizmus, amely a boldogságot csak az ösztönök kiélésében látja beteljesíthetőnek?
A katolikus feminizmus úttörője bizonyára átsiklott szegény Pál apostol sajnálkozásán, aki – nem tudjuk pontosan, hogy milyen nehézségtől – akart megszabadulni, Isten mégsem vette el tőle. Így írja: „De hogy a nagyszerű kinyilatkoztatás elbizakodottá ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul csapkodjon, és el ne bízzam magam. Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tőle, de azt felelte: »Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.« Ezért
a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém.”
Tehát ha jól értelmezem az apostol szavait, az életünk tövisei arra hivatottak, hogy segítsenek bennünket. Lehet, hogy szívesebben élnénk a küszködéseink nélkül, mégsem szabadulhatunk meg ezektől. Érdekes módon éppen ezek az akár önként vállalt, akár nem választott módon érkező felajánlások segítenek bennünket, hogy megnyissanak bennünket az Istentől érkező kegyelem előtt.
Ítéljük el az ítélkezőt!
Tudom, hogy ezek után megkapom majd, hogy én is bigott vagyok és beszűkült, nem utolsósorban ítélkező és kirekesztő. Bizonyára elfojtódásaim vannak, és azért beszélek így. Lazulnom kellene, és azzal megváltozna a világ. Miért akarok én mindenkit megváltoztatni az egyházi tanítást helyezve minden fölé?
Még ha így is lesz, akkor sem maradhatok csendben. Véleményem szerint akkor kezdenék el ítéletet mondani más emberekről, ha lemondanék arról, hogy képesek megváltozni. Jézus ugyanezzel a bizalommal közeledett a kövezés népítéletétől megmentett asszony felé. A kőhajigálók nem hittek abban, hogy képes megváltozni. Az Emberfia azonban igeni tudta, hogy ez lehetséges. Ő megadta az esélyt. Jézus nem azt mondta, hogy menj, és folytasd, amit eddig, hanem, hogy menj és többé ne vétkezzél. Lényeges különbség!
Térjünk vissza a papok „szexuális elfojtódásaihoz”, amely Perintfalvi Rita szerint a cölebsz életmód következménye! Számos boldog papot ismerek… Sőt, szinte csak boldog papot ismerek, kivétel nélkül, akik odaadták életüket Istennek teljesen és osztatlanul. Felajánlották ezt a keveset, amely a világ felé jel az ő visszavonhatatlan odaszánásuknak.
Vannak persze, akik – emberileg teljesen érthető módon – akár küzdenek is ezzel a lemondással. Ám számukra is ott áll Szent Pál apostol példája, aki legalább ennyire küzdött valamivel. De éppen ez a tövisnek nevezett valami vezette el őt, hogy rajta megnyilvánulhasson Isten kegyelmének teljessége.
A cölibátus prófétai jel
Nem tartom tehát helyes iránynak, ha úton-útfélen meg akarunk szabadulni a küszködéseinktől.
Áldás a cölebsz életforma is, annak minden nehézségével.
Hit nélkül azonban ezt megérteni nem lehetséges. Jézus sem tudott tenni a „saját hazájában”, mert a saját városában élők nem hittek benne. Fontosabbak voltak számukra a saját elgondolásaik, ösztöneik. Ezek mind determinálták őket. Isten országának csodáit nem is láthatták meg.
Hálás vagyok a papoknak, akik nem akarják lerázni magukról az „édes igát”, bármennyire is ezt várná el tőlük a világ. Ezáltal élő jelek ők a köreinkben: szüntelenül Istenre mutatnak. Szeretettel ölelik át lemondásaikat, hogy Isten lehessen az első az életükben. És erről nincsen, nem lehet vita, kedves Rita!
Gável András
A kiemelt kép forrása: Partizán Youtube-csatorna.
