Kínával mint a 21. század vezető hatalmával, kell számolni. Ezt az alapvetést mára valószínűleg mindenki megtanulta a világon és Magyarországon is, kivéve a Fudan Egyetem magyarországi campusa ellen tüntető baloldali politikusokat.
A magyar külpolitika szuverenista alapvetéséből következik, hogy Budapest tartózkodik attól, hogy más országok belügyeibe avatkozzon, cserébe pedig a magyar kormány is elvárja azt, hogy ne szóljanak bele a határon belül történő ügyekbe. Kereskedni bárkivel lehet, akivel megéri, de ezen túlmenően – főleg azokkal az országokkal, amelyekkel nem áll fenn értékközösség – nincs dolgunk senkivel. Ez a hozzáállás vezérli a budapesti vezetést Kínával kapcsolatban is és így tud már évek óta a kölcsönös tiszteleten alapuló és gazdaságilag egyre gyümölcsözőbb viszony formálódni a két ország között. Ennek az elsősorban és szinte kizárólag gazdasági kapcsolatépítésnek az újabb állomása lenne a világ 34. legjobb oktatási intézményének, a Fudan Egyetemnek a magyarországi megtelepedése. A Fudan melletti érvekről és az ellenzéki kritikák cáfolatáról már sokszor beszéltünk lapunk hasábjain is.
Ami igazán rémisztő, az az, hogy a magyar baloldal az önös, rövid távú politikai érdekei miatt már most jelentősen szűkíti mozgásterét arra az esetre, ha véletlenül győzelmet aratna jövőre.
Pekingben ugyanis nem felejtenek. Örökre megjegyezték azt, amilyen ellenségesen beszélt a Fudanról és a kínai vezetésről az elvben legesélyesebb miniszterelnök-jelölt, Karácsony Gergely. És ne legyenek illúzióink, egy esetleges kormányváltás után nem csak a Fudan Budapestre költözése hiúsulna meg. A kapcsolatok könnyen olyan rosszra fordulhatnának, mint még soha. Ha pedig a kínai cégek tömegesen hagynák itt Magyarországot és a magyar vállalatoknak is nehezebb dolguk lenne Kínában,
hirdetésaz több ezer vállalkozás és több tízezer munkahely megszűnésével járna.
Ezt kockáztatja tehát a baloldal, amikor a Fudan ellen tüntet. A gyűlöletnek pedig, amit szítanak, máris van újabb állomása. A demonstráció után két nappal ugyanis Burány Sándor, a Párbeszéd frakciójában ülő MSZP-s politikus olyanra ragadtatta magát, amilyet rég nem hallottunk a Parlament falai között.
A teljes kínai népet megsértve a lehető legalpáribb, legaljasabb érzésekre rájátszó módon beszélt arról, hogy a Fudan „se nem kici, se nem occó”.
Azt már csak zárójelben jegyezzük meg, hogy felszólalása után egyik, az idegengyűlöletre oly érzékeny baloldali politikustársa sem határolódott el, vagy legalább kért elnézést – helyette is.
A nagy baloldali hangzavarban egyébként érdemes észrevenni még egy dolgot. Talán sokaknak nem tűnt fel, de volt egy szereplő, aki csendben maradt és részt sem vett a szombati demonstráción. Ez pedig nem más, mint a DK és annak két vezetője, Gyurcsány Ferenc és feleség, Dobrev Klára. Fura is lett volna egyébként, ha a Kínát 2007-ben még egekig magasztaló Gyurcsány most nyíltan kiáll Peking ellen, főleg úgy, hogy pártjának egyik kulcsembere, Oláh Lajos a Nagy Fal Magyar–Kínai Barátság Egyesület elnöke. Az ilyen ellentmondások persze nem szokták zavarni a baloldali politkusokat. Az eseményekből azonban ismét kirajzolódik, hogy a baloldal vezetője, Gyurcsány Ferenc fejben már valószínűleg egy lépéssel előbb jár. Előretolta Karácsony Gergelyt és a többieket ordibálni, konfrontálódni, koptatni magukat, ő pedig a háttérben csendben ül és figyel.
