Hantó Zsuzsa a könyvbemutatón elmondta, hogy a kötet dokumentumokkal alátámasztott tényeket tartalmaz, amelyek ma még többnyire nem részei a nemzeti emlékezetnek. 

A történész kiemelte a háborús menekültek kérdéskörét. Elmondta, hogy ma már közismert, hogy a második világháború során Magyarország befogadta a menekült lengyeleket. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter utasítására a határőrség 1939. szeptember 21-én megnyitotta a magyar–lengyel határon az átkelőhelyeket. Az azonban kevésbé ismert, hogy a menekültek támogatására két minisztériumon belül önálló osztályt szerveztek.

Lengyel katonák menekülnek át a lengyel–magyar határon (Forrás: Fortepan.hu)

1939 őszétől a katonai és a polgári menekültekkel együtt számos zsidó is érkezett Magyarországra.  Már 1939. szeptember végén id. Antall József utasította a menekülteket fogadó határkörzetek közigazgatási vezetőit, hogy zsidóként egyetlen személyt se vegyenek nyilvántartásba, mindenkit keresztény papírokkal lássanak el. Ez alól csak azok képeztek kivételt, akik minden körülmények között ragaszkodtak hitük valós bejegyzéséhez – mondta a történész.

A lengyeleken kívül francia, angol, holland, olasz, szerb, és orosz hadifoglyokat és polgári menekülteket is befogadott Magyarország – tizezreket a háborús évek során.

Hantó Zsuzsa előadásában kiemelte, hogy Magyarország a hágai nemzetközi egyezményeket ratifikáló 1936. évi XXX. törvény értelmében a menekültügyet szociális kérdéssé nyilvánította. Jogi védőhálót és a megélhetéshez szükséges eszközöket biztosított a menekültek számára. Az akkori magyar szemlélet, humanizmusával egyedüli példát szolgáltatott Európában.

hirdetés

„A menekültek mentése Magyarországon a háború alatt is nemzetstratégiai döntés volt” – hangsúlyozta a kötet szerkesztője.

Nemcsak polgári személyek, hanem katonák és harckocsik is érkeztek hazánkba (Forrás: Fortepan.hu)

Hantó Zsuzsa emlékeztetett arra, hogy 1939 májusában a St. Louis német óceánjárót – fedélzetén 930 zsidóval – nem fogadta sem Kanada, sem az Amerikai Egyesült Államok, sem pedig Kuba. Így a hajónak és a menekülteknek vissza kellett térniük Európába, a biztos pusztulás felé.

„Ezzel szemben 1939 júliusában – a magyar külügyminiszter tudtával – az Erzsébet királyné és a Carl Dusan tehergőzösök közel 900 – zömmel cseh, szlovák, felvidéki, kárpátaljai, német és osztrák zsidót vittek le a Duna torkolati Sulinába, ahol – a vesztegzári parancsot megszegve – a nyílt tengeren átszállították őket a Palesztinába induló Noemi Julia panamai teherhajóra. Az utat a magyar Külügyminisztérium biztosította” – mondta a történész.

Emlékeztetett arra, hogy a zsidókat – és másokat – segítő, megkülönböztetett bánásmód a németek állandó tiltakozását váltotta ki. A magyar kormányzat viszont a nemzetközi egyezmények betartási kötelezettségére hivatkozva ellenállt, egészen 1944 tavaszáig, Magyarország német megszállásáig.  

A kommunizmus nürnbergi pere még várat magára – Hantó Zsuzsa a Vasárnapnak

Újvidéknek magyarjai már itt sírnak-nevetnek a járművek körül

Ö. Kovács József: A szocialista Magyarország agrárcsodája hazugságra épült

Kiemelt képünk forrása Fortapan.hu