Ez a babérkoszorú maximum a gulyásba lesz jó

Mindig megilletődve olvasom a nemzetközi sajtót, mikor szembejön: a’ nagy Nyugat, az a bizonyos horizonton túli, melyet, ugye, keserű büszkeséggel hátunkon kihordott „rezsimünk” soha elérni nem tud, pár hónap késéssel gyakorlatilag ugyanazokat a lépéseket hozza meg, mint itthon a kormányunk. Nem díszkoszorút akarok én ide-oda akasztgatni, de el kell ismerni, voltak korábban soha nem látott, új szituációk, melyekre a Fidesz piszok ügyesen reagált. És hát, ’22 baljósan közeledvén, csak mérlegre teszi az ember, hogy az ellenzék – amely épp nagyítóval keresi a kompetens politikusait, illetve az elmúlt időszakban mikroszkopikusra zsugorodott presztízsét – ezekben a helyzetekben vajon mihez kezdett volna?

Itt volt (van) ez a menekült kérdés. Hőzöngtek is erősen a távoli testvérek, mégis mit értünk az alatt, hogy „nem”, meg hogy „kerítés”? Mégis hogy képzeljük ezt? Ilyen Észak-Koreából származtatott felfogásnak aztán semmi helye az unióban – mondták.

Jól lehúzták Magyarországot a klotyón, majdan szállingózni kezdtek a hírek, hogy Svédországban, Németországban néha már ki sem mernek menni az utcára az emberek, nőket erőszakolnak a tömeges rendezvényeken, Franciaországban lefejeznek embereket, Bécsben meg lövöldöznek az utcá, és hirtelen mindenki eljutott arra az álláspontra – annak ellenére, hogy a soha meg nem születő, illetve abortált német gyerkőcökből következő, égető munkaerőhiányt valamiből pótolni kéne –, hogy ez a bevándorlásdi talán mégsem olyan jó. Azt persze már nem tették hozzá, hogy „hát igen, Magyarország ezt egész jól csinálta. Ezer bocs a korábbi piszkálódásért”.

De most a Szputnyik V oltóanyag kapcsán sem hallottam a mellkasok dübbenését a heves meaculpázások közepette.

Mert mi történt? Magyarország, magasról téve az Európai Unió preferenciáira, közölte, hogy jók lesznek a keleti vakcinák. Nem feltételezünk olyasmit, hogy az oroszok meg a kínaiak épp a vakcinával szeretnék szándékosan megtizedelni a saját lakosságukat, és egyébként az orvosaink rábólintottak. Nekünk pedig ez a lényeg, tehát oltunk, amivel csak tudunk.

Az unió, és vele karöltve az ellenzék persze megint elővette, hogy felelőtlenség, sőt voltaképpen gyilkosság, „van bőr a képén és monnyonle”, mert csak a Pfizer, a Moderna, és az orosz meg kínai, mikrochipes ciánkoktélját pedig csak tartsa meg magának az Orbán.

Aztán belassult, mit ne mondjak, akadozni kezdett odaát a vakcinaellátás. Nem tudtak olyan ütemben oltani, amint azt eltervezték.

Ekkor tett egy óvatlan megjegyzést a bajor miniszerelnök, Markus Söder: „Nem szabad pusztán ideológiai okok miatt fecsérelni az időt.” Nem szabad engedni, hogy „akadozzon az oltásmotor”. Gyorsítani kéne a Szputnyik EU-s engedélyeztetését.

Ja, hogy ez az, amit amúgy soha nem fogunk elfogadni, mint tisztes oltást? Botorság, borítsunk fátylat a múltra!

Ezen a ponton hadd szólítsam meg az Orbánt oly hevesen gyűlölő tömeget. Mint a fenti példából is látszik – akár hiszik, akár nem –, egyáltalán nem minden intézkedés kivetni valóan pusztulatos, ami a kormánypárttól érkezik. Csak a politikában ritkán kérnek bocsánatot, főleg a nagyhatalmak, és főleg amikor az általuk előszeretettel lediktátorozott vezető némileg effektívebbnek bizonyul náluk.

Varga Gergő Zoltán

Szerzőnk további írásait ide kattintva olvashatják.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!