Legyünk istengyermekek!
Miféle ostoba szűklátókörűségünkről teszünk eközben tanúbizonyságot! Az istentelen materializmus lelkünkben csírázásnak indult magvaival űzzük ki az életünkből a barátunkat, aki szüntelenül velünk szeretne lenni, és oda akarja nekünk ajándékozni önmagát. Mi pedig ahelyett, hogy ezt a közeledő valóságot és jelenlétet elfogadnánk, inkább kizárjuk az életünkből – mintha egyáltalán nem létezne.
Mindezt azért, mert képtelenek vagyunk ép ésszel felfogni, hogy a Teremtő egy Isten, aki három személy.
A mennyei logika felborítja az emberi okoskodást.
Kizökkent, hogy észrevegyük: már megint túl magasra építettük öntetltségünkből a bábeli tornyot. Elveszítettük a kapcsolatunkat Istennel, ezért már egymás szavát sem értjük. És már azt sem tudjuk, hogyan szólítsuk meg azt, aki van.
A Fiú arra tanít, hogy Atyának nevezzük Istent. Ez az Atya pedig elküldi a Szentlelket, aki tanúságot tesz a Fiúról. A Fiú nem akar semmi mást tenni, egyedül az Atya akaratát. Ennek tökéletes szeretetjelét adta a kereszten, ahol a Fiút a mi bűneinkért szúrták át, és a mi gonoszságainkért törték össze. Az Atya soha nem hagyja el a Fiút, még a legádázabb küzdelemben sem, emberi szívének utolsó dobbanásáig vele van. A Fiú pedig mindent ad a neki mindent adó Atyának. És az önátadás teljességében a Fiú kileheli az ő Lelkét.
A Golgotán a Szentháromság forró szeretetében megszületik az egyház – Máriával, a szeretett tanítvánnyal… és velünk. Az Atya akaratára igennel felelő, a Szentlélek erejéből lányból asszonnyá lett szolgálóleány tökéletes tükörként ragyogja vissza ezt a tökéletes, „három az egyben” szeretetet. Az egyedül utánozandót, az istenit.
A kereszt alatt és Pünkösdkor megszületik az egyház. Ugyanez az egyház a Lélek erejéből arról tanít bennünket Pünkösd ünnepe után egy héttel, hogy az egy Isten három személy.
Az egyház születésnapja után Isten névnapját ünnepeljük. Az Atyaisten, a Fiúisten és a Szentlélekisten közösségét, amelybe mi is meghívást kaptunk.
Istent nem fogjuk tudni megérteni. Akármennyire is próbálja a bábeli világ sziszifuszi munkával a saját uralma alá hajtani, bele fog bukni. Elhasal mindenki – liberális, ateista, konzervatív vagy progresszív keresztény – aki úgy véli, hogy behálózta Istent.
A felfoghatatlan Szentháromság önmagát akarja nekünk ajándékozni.
Bevon az életébe a teremtés kezdetétől, amikor még egyedül csak Isten Lelke lebegett a vizek felett. Megalkotja az embert. Férinak és nőnek. És meghívja őket a teremtő erő továbbadására nemzedékről nemzedékre. Isten életet lehelt az emberbe, és megbízza a feladattal, hogy ő is részese legyen a teremtésnek. Családok születnek az egy férfi és egy nő szövetségéből. Aztán a kereszt tövében Isten újjáteremti az embert, és újra csak belelehel. Az ember, én és te, társörökösökké válunk. Minden, ami a Fiúé, a miénk is lett. Az Atya gyermekeivé változunk át a Fiú szeretete által. Az egyház nagy családja pedig egyre csak növekszik Isten újjászületett gyerekei révén.
Egyetértek Kunszabó Zoltán diakónus meglátásával. Szerinte a családról alkotott szellemi vízió eltűnt, nem létezik. „Eredendően annak is a Szentháromság volt a mintája: a különbözőknek a termékeny egységét kellene családnak neveznünk. Ezen a területen több fennakadás is jelentkezik manapság. Valósággal záporoznak ránk a bomlasztó kérdések: miért vagyunk különbözőek, akarunk-e egyáltalán termékenyek lenni, egységben lenni…? Pedig a Szentháromságban mindez tökéletesen megoldódott.”
Ebben az évben különleges üzenete van a gyereknapi Szentháromság ünnepnek. Jézus szerint, ha nem leszünk olyanok, mint a gyermekek, nem megyünk be Isten országába. Nem tudunk Isten jelenlétében élni, ha nem tudunk gyerekek lenni! A gyermek elfogad, hisz a szeretetnek, és kételkedés nélkül bízik, nem válogat. Ehelyett tárt karokkal kéredzkedik fel az ölelésért, mert tudja, hogy felemelik majd. A recept tehát adott. Mindenkinek ugyanaz. Nem túl bonyolult: legyünk gyermekek, istengyermekek!
Gável András
A szentmise dicsőítő himnusza a Szentháromság dinamizmusával dobogtatja meg a szívünket
A szentmise dicsőítő himnusza a Szentháromság dinamizmusával dobogtatja meg a szívünket
A szentmise dicsőítő himnusza a Szentháromság dinamizmusával dobogtatja meg a szívünket
A kiemelt kép forrása: Unsplash/Jochen van Wylick
