Nagyon tetszik Ezekiel próféta látomása. Pünkösdkor mindig eszembe jut a halott csontmező képe, amely a Lélek erejéből életre kel. A csontokra hús kerül, és egy egész seregnyi ember válik tettrekésszé. Odavagyok a Szentlélek dinamizmusáért. Ez a szinte semmiből érkező „ősrobbanás” szétfeszíti az elképzeléseinket, és a tavasz forradalmi titkával valami újat hoz. Isten oltáspárti. Csíksomlyón ezt a mennyei gondoskodást különösen érezzük – bárhonnan is érkeztünk.
Az egyik évben lehetőségünk volt a csíksomlyói búcsú szentmiséjét követően a hármasoltárnál gitárokkal dicsérnünk a Jóistent. Nagyon nagy élmény volt számomra, amit máig a szívemben őrzök. A Teremtő úgy látta jónak, hogy a magyaroknak megpántlikáz egy helyszínt, egy ünnepet, ami ezáltal teljesen a sajátjuk lehet.
Pünkösdre időzítette ezt, hogy a nagy testvéri összecsődületben ne felejtsük el meglátni az Úr Jézus kedves édesanyukáját. Mária éppen úgy minden magyar édesanyja, ahogyan anyja lett minden kereszténynek az egész világon. Csíksomlyón megfoghatjuk az ő anyai kezét, odabújhatunk az ő kötényéhez, amellyel be akar takarni minden magyart.
Minden magyart el akar vezetni az ő Jézusához, aki a búcsúra igyekszik – aki kész arra, hogy búcsút mondjon a dolgoknak, amelyek elválasztják Istentől. Kézenfogja a mindennap rózsafüzérező idős nénikét, a papokat és a szerzeteseket, a családosokat, akiknek a gyermek még Isten áldása, a fiatalokat, akik nem akarnak úszni az árral.
De ugyanúgy hívogatja azokat is, akik huszonegyedik századi hajpántos táltosnak képzelik magukat, az ezoteristákat, az anyákat, akik megölték a gyermekeiket még magzati korban, a progresszív keresztényeket, az ateistákat és a liberálisokat, akiknek Jézus igája és terhe már nem volt elég édes, se könnyű. És hívja a magukat tökéletesnek vélő konzervatívokat is, akik elveszítették az igazodási készségüket a soha el nem évülő igazságokhoz, emiatt „farizeusi jóságuk” látszik már egyedül.
Sokan vagyunk ott a nyeregben. Éppen úgy, ahogyan a hegyi beszéd során lehetett az evangéliumban. Vannak, akik közelebb állnak Jézushoz és Máriához, és vannak a távolabbiak, akik viszont ugyanúgy az örök igazság, út és élet miatt állnak a tömegben. Sokan nem hallják meg Jézus minden egyes szavát, talán kicsit válogatnak is közülük. Ami nincs az ínyükre, azt eleresztik a fülük mellett. Mégsem tágítanak, mert valamit azért felfedeztek a teljességből.
hirdetésPünkösdkor Csíksomlyón dobog a magyarság szíve. A Szentlélek mennyei erővel érkezik. És oltással
– ahogyan Ezekiel próféta csontmezőről szól látomásában olvassuk: „lelkemet oltom belétek”. Isten oltáspárti. Ott, a Kissomlyó és a Nagysomlyó ölelésében a magyarság oltakozik. Mindenki. Jézus anyja, Mária segít abban, hogy legyen bátorságunk rábízni magunkat erre az égi dinamizmusra. A Hármasoltár a Szentháromság örök szeretetére irányíthatja a figyelmünket, amely mérce minden magyar számára, és amely több mint a tolerancia vagy a fogadjunk el mindenkit pőre humanitása.
Én hiszem, hogy a magyar nemzetnek nincsen más lehetősége az életbenmaradásra, csak ha beoltatja magát. Szentlélekkel. Az Atya és a Fiú Lelke pedig megtanít bennünket mindenre. Megmutatja az igazságot, amely szabaddá tesz bennünket. Ha ezzel az oltással oltakozunk, valóban élet lesz bennünk és erő tölt el bennünket. Képesek leszünk Isten mellett dönteni minden helyzetben.
És ahogyan sok magyar annyiféle helyről és annyiféle állapotban és eszmeiséggel, de mégis csak Jézus köré tömörül Csíksomlyón, ugyanígy hív minden magyart a Jóisten, hogy vele legyen. Minden magyart. A meghívás él. Nem csak Pünkösd ünnepén.
Gável András
A kiemelt kép forrása: MTI/Mohai Balázs
