Van ez az új „99 Mozgalom", Karácsony Gergely előválasztási wunderwafféja. Ha valaki esetleg lemaradt volna róla, egyfajta kampánymozgalomról van szó, melyben helyet foglal nagyjából minden olyan SZDSZ-es, akinek a pesti városházán eddig még nem jutott állás, cserébe viszont nyilván be lett ígérve valami zsíros kormányzati pozíció. De mivel ez így túl átlátszóan belpesti biznisz lenne, bevettek melléjük a csapatba egy munkanélküli olvasztárt, néhány tanulót, egy devizahitel-károsultat és egy eladót is, hátha így már kellően sokan elhiszik, hogy az ország 99 százalékát képviselő tömegbázisról van szó.
Önmagában véve persze semmi baj nincs azzal, ha valaki 2022-ben Kis Jánosokkal, Haraszti Miklósokkal és Elek Istvánokkal szeretné megújítani az országot – ha a meggyőződéses jobbikosok és az „Új arcok, új Magyarország!” szlogennel kampányoló momentumosok adott ponton lelkesen beállnak mögé, sőt tapsolnak is hozzá, akkor ki vagyok én, hogy kételkedjek. A mozgalom programja azonban mégis megér néhány szót, ilyen mennyiségű önellentmondásra ugyanis eddig csak Dobrev Klára posztjaiban bukkant az ember.
A következőket írja Karácsony Gergely kampányoldala: „A mai kiváltságosok köré berendezett ország helyett mindenkinek esélyt, mindenkinek jövőt, boldog életet kínáló hazát teremtünk. Itt az ideje, hogy új politikát építsünk, ami az ország 99%-nak (sic!) érdekeit képviseli a leggazdagabbak 1%-a helyett.”
Majd aláírják mindezt a mozgalom tagjai, az állítólagosan elnyomott 99 százalék, akik között rögtön megtaláljuk Bojár Gábort, a Graphisoft alapítóját, Magyarország 49. leggazdagabb emberét (becsült vagyona 28,6 milliárd forint). Akárhogy is számolom, ő például kapásból belefér a legtehetősebb 1 ezrelékbe, ebben a borzasztó NER-izmusban. De a „morzsákkal jóllakatott” 99 százalékhoz tartozónak vallja magát Karácsony Gergely is, aki 1,49 millió forintot keres havonta – félreértés ne essék, nem sajnálom tőle, szinte keményen megdolgozik érte, de azért elég jól megy az orbáni Magyarországnak, ha a másfél milliós fizetés morzsának számít.
Aztán ott az ígéret, miszerint Karácsony Gergelyék fognak majd mindenkinek esélyt és jövőt teremteni. S erre felbukkan az aláírók között Osvárt Andrea, akinek egész karrierje azt mutatja: felesleges valamiféle felülről jövő segítségre várni – mindent lehet, csak akarni kell. Tamásiban élő tiniként az összekuporgatott zsebpénzéből iratkozott be egy modelltanfolyamra, majd 22 évesen (megfelelő nyelvtudással) Rómába költözött szálegyedül, hogy azután hollywoodi filmekben is szerepeljen, ahogy akarta.
Ha ő az ország kiváltságok nélküli, kiszolgáltatott 99 százalékába tartozik, akkor éppenséggel ő a legjobb példa arra, hogy nincs eleve elrendelt szegénység és lúzerség: a 99 százalék bármely tagja képes előrébb jutni, ha dolgozik érte. Esélye és jövője tehát most is van mindenkinek, csak élnie kell vele – így ebben a formában a Mozgalom ígérete egy merő lufi.
hirdetésHasonló a helyzet a „mindenkinek boldog életet kínáló hazát teremtünk” lózunggal: boldog életet a magasságos Isten tud kínálni, elsősorban az örök hazában, de még azért is meg kell dolgoznia a halandó embernek földi életében. Amennyiben Karácsony Gergely olyannyira rátermett guru lenne, hogy valóban el tudná intézni minden egyes magyar számára ingyen a boldogságot – kézrátétellel gyógyítva minden depressziót és alkoholizmust –, érthetetlen, miért nem villantotta fel eddig ebbéli képességeit Budapesten. Ha viszont nem rendelkezik efféle talentumokkal, akkor jó lenne tudni, milyen megfontolásból ír bele a programjába teljességgel utópisztikus, viszont a legszerencsétlenebb és leghiszékenyebb polgárok átverésére kiválóan alkalmas mondatokat. Szomorúak lennénk, ha kiderülne, pont azért, hogy olcsó voksok reményében jól becsapja őket.
Olofsson Placid atya még a Szovjetunióban, a Gulagon is tudott boldog lenni, nagyanyám a háború kilátástalanságába és a csengőfrász nyomorába is bátran (a jövő reményében) szült hat derék gyereket, míg mások a dúsgazdag, végtelenül elfogadó Luxemburgban is öngyilkosok lesznek, és jóléti skandináv demokráciákban is pszichoterápiára járnak – könnyen belátható, hogy végső soron ez is az egyénen múlik és fejben dől el. Az a politikus tehát, aki ámblokk lekulákozik mindenkit, akinek jobban megy, miközben kizsákmányolt, külső segítségre szoruló áldozatként állítja be a népesség 99 százalékát, nem tesz mást, mint tevékenyen akadályozza a bátorításra szorulók felemelkedését. Ilyen felelőtlenséghez pedig a józan magyarok 99 százaléka nem asszisztál a szavazatával.
Francesca Rivafinoli
Kiemelt képünk forrása a Pixabay
