Budapest színházépületeit – mint a kultúra bástyáit – jelentős támadás érte a szocializmus évtizedeiben. A Nemzeti Színház elpusztítása mellett a mai Pesti Magyar Színház és az Erkel Színház épületét is olyan brutálisan átépítették, hogy napjainkban alig lehet rájuk ismerni. A Magyar Színház historizáló stílusban épült Láng Adolf építész tervei szerint. A Rákosi–Beöthy család vezetésével alapított színház 1897-ben tartotta első előadását az akkor még külvárosinak számító városrészben, az Izabella – ma Hevesi Sándor – téren.

A főváros második magánszínházának két emelet magasságba szökő nézőterének befogadóképessége 996 fő volt. 1914-ben a színházat Vágó László építész építette át: új, tágas előcsarnok épült, a nézőtér férőhelyeit pedig egy átrendezéssel jóval ezer fölé növelték. A kocsifelhajtó helyére kerek, oszlopos, fedett helyiség került. Innen lépcsők vezettek a páholyerkélyekhez, míg a karzathoz külön lépcsőkön, az utca felől lehetett feljutni. Az átépítés az épület eredeti stílusával harmonizálva valósult meg. 1945. január 28-án a színház bombatalálatokat kapott, amely a zsinórpadlás tetejét teljesen átszakította. Szerencsére sem a nézőtér, sem a kupolában végződő főhomlokzat nem sérült meg. Az épület az eredeti homlokzatával egészen 1964-ig működött zavartalanul, mikor Ázbej Sándor tervei szerint a felismerhetetlenségig átépítették szocreál-brutalista stílusban. Mára az épület teljesen leromlott állapotba került, új stílusa nem állta ki az idő próbáját.

A historizáló stílus időtálló (Forrás: www.egykor.hu)

A szocreál-brutalista stílus nem időtálló (Forrás: www.wikipedia.hu)

A Népoperát, azaz a mai Erkel Színházat – a főváros legnagyobb befogadóképességű (3167 fő) színházépületét – 1911-ben építették a Tisza Kálmán téri (ma Szent II. János Pál pápa tér) telken Márkus Géza, Komor Marcell és Jakab Dezső tervei szerint, hogy a széles néptömegek igényes szórakoztatását szolgálja. A szecessziós stílusú színházat a kor modern színpadtechnikai eszközeivel szerelték fel (még egy elektromos vezérlésű orgonája is volt). Az 1917-es évadtól a Népopera nevét Városi Színházra változtatták. 1953 óta Erkel Színház néven a Magyar Állami Operaház második színháza lett.

hirdetés

A háborúban csekély sérüléseket szerzett, ugyanakkor az ostromot követően a kibombázott családok egyik kényszerszállása lett. A szocializmus a művészeteket, így a színház- és az építőművészetet is uralni akarta. Az új ideológia szerint 1959-ben az eredeti szecessziós stílusú főhomlokzat elé egy szocreál modernista fogadócsarnokot húztak fel, ezzel szétzilálva az épület egységes megjelenését. Ezzel egy időben a színház hátsó részében lévő kéményeket (amelyeket eredetileg két darab hagymakupolás toronyba rejtettek) ipari kéményekre cseréltek.

A domborművekkel tagolt szecessziós főhomlokzat az első világháború után. A színezett fényképen jól látszanak a tornyoknak álcázott kémények (Forrás: www.egykor.hu)

A színház látképe a 2013-as felújítást megelőzően. Az íves kialakítású szocreál fogadócsarnok teljesen tönkretette az eredetileg szecessziós homlokzatot (Forrás: www.cultura.hu)

A Bálint-bérház a Ferenc József rakpart (ma Belgrád rakpart) 13. alatt található. Az ötemeletes sarokház helyén három épület állt, amelyeket 1909-ben vette meg Bálint Sándor és felesége, hogy a helyükre Orth Ambrus és Somló Emil terve alapján 1910 és 1912 között felépíthessék a ma is látható bérházukat. A szecessziós stílusú, mellvédekkel és manzárdablakokkal rendelkező magastető két kisebb toronyban végződött. A sarokházban leginkább gyárosok, ügyvédek és politikusok éltek. A Duna-part ezen részén nem voltak olyan heves tüzérségi párbajok, mint a Duna-korzó térségében, így a Bálint-bérház kisebb sérüléseket szerzett a háborúban. Az első jelentős felújítása alkalmával 1955-ben visszabontották a magastetőt és a tornyokat, illetve a bérház lakásait – az Uvaterv terve szerint – felosztották.

A színház látképe a 2013-as felújítást megelőzően. Az íves kialakítású szocreál fogadócsarnok teljesen tönkretette az eredetileg szecessziós homlokzatot (Forrás: www.cultura.hu)

Napjainkra a tetőzetet alaposan átalakították (Forrás: www.urbface.com)

Az Erzsébet körút és a Király utca sarkán áll egy hatalmas, kétudvaros épület, a Freund-bérház és fürdő. Az üres telket 1887-ben vásárolta meg Freund Vilmos és felesége. A neoreneszánsz, saroktornyos, a körúti homlokzatán magas tetős bérpalota 1888-ra készült el. A Freund-bérház 51-es lépcsőházánál, a körút alatt található egy vastartalmú gyógyvizet adó kút, amely a városligeti Széchenyi gyógyfürdő felé tartó termálvíz egy ide ágazó szárnya. Freund Vilmos a természet adta kincset ki akarta aknázni, és 1897-ben egy kristályüveggel fedett elegáns fürdőházat építtetett a gang aljába, amely a szomszédos Royal szálló vendégei számára is ingyenesen látogatható volt (később a hotel része lett). A körútra néző másik lépcsőház földszintjén a híres Király kávéház működött. Az 1944-45-ös ostrom alatt az épület számtalan belövést kapott, de a tetőzete épségben megmaradt. Sajnos az épület igazi pusztulása csak ekkor kezdődött: a jómódú lakók kicserélődtek, a lakásokat apró garzonokra tagolták, az IKV a szükséges állagmegóvás helyett inkább leverte a díszeit. A saroktorony valamikor az 1960-as évek derekán tűnt el. Az 50-es években kezdődött a fürdő agóniája is: hegesztőpisztolyokkal egyszerűen levágták a kristályüveg-tetőt tartó vasszerkezetet, hogy tanfolyampincét (!), kozmetikai szalont és a szomszédos Royal szálló garázsát alakítsák ki. Ezek egyike sem valósult meg, és csak évtizedek múltán újították fel részlegesen az egykor fényűző fürdőt, amikor 2006-ban megnyílt a Hotel Royal Spa, a szomszédos szálloda fürdőrészlegeként.

A Freund-bérház és fürdő. Jól látható a két lépcsőház fölötti magastető és a saroktorony (Forrás: www.hu.pinterest.com)

Mára a saroktorony eltűnt, az egykori Király kávéház fényűző belső terét feldarabolták, a KFC és a Starbucks működik a helyén (Forrás: www.mierzsebetvarosunk.blog.hu)

A Ráday utca 5. szám alatti Két kék kecskebak fogadó 1875-ben épült. Nevét a sarokkupola oldalán elhelyezett két darab vörösrézből készült két méter magas, egymás felé forduló, mellső lábait felemelő kecskebakszobrokról kapta. A fogadóban átvonuló árusok, kereskedők szálltak meg egy-két éjszakára. Azért, hogy az árusok szekerei és lovas kocsijai könnyebben be tudjanak állni az udvarra, a fogadó kovácsoltvas lábakon állt és a földszint egyáltalán nem volt beépítve. Később az Állami Altiszti Egyesület tulajdona volt a ház, a lakók tőlük bérelhették otthonukat. Az első világháború előtt beépítették a földszintet és táncos szórakozóhely létesült, a háború után a pincében Kuglizó, a földszinti részen szórakozóhely működött. Az épület alatt nagy méretű pince található, amely a II. világháborúban óvóhely lett: több mint kétszáz ember tartózkodott lent egy-egy támadás alkalmával, és a méretére jellemző, hogy mindenkinek jutott fekvőhely is. A háborúban a sarokkupola (a kecskékkel) szinte semmilyen sérülést nem szenvedett. Egy lakó visszaemlékezése szerint a díszek 1951-ben még megvoltak, így valószínűsíthető, hogy a ház 1965-ös nagy átalakításakor bontották el. A pincében elhelyezkedő Kuglizót 1966-ban a Budapesti Ifjúsági Színpad vette át, amely hamarosan Pinceszínház néven vált ismertté.

1931 tavaszán a német Zeppelin léghajó, az „ezüst szivar” látogatott Budapestre. A Két kék kecskebak fogadó sarokkupolája még eredeti szépségében látható (Forrás: www.fortepan.hu)

A fénykép még a homlokzat felújítása és a tetőtér beépítése előtt készült. Mára egy kisebb, modern formavilágú tornyot építettek az egykori „kecskés kupola” helyére (Forrás: ww.budapest.varosom.hu)

(A cikksorozat a jövő héten folytatódik!)

Fecske Gábor László