Túlzás lenne azt állítani, hogy lenyűgözne a Fudan Egyetem körüli hercehurca. Nem nagyon érdekel az egész, azonban a 10 nem tudom hányadik hatványán túl is álszenteskedő ellenzéki megszólalók és a heccsajtó képviselői még mindig őszinte mosolygásra késztetnek. Mert ha van kétségbeesett szolgalelkűség, akkor a progresszió sokadik hullámának élharcosai példát mutatnak belőle. 1990 – de még inkább 2010 óta minden, ami keletről jön, az számukra gonosz, elnyomó, de minimum gyanús. Esetleg gagyi is, de lehetőség szerint ezek keverten kerülnek elő. A Nyugat pedig a fénnyel teli, csodálatos teljesség. Nekik ingyen is odaadunk mindent, amit akarnak, hiszen a szándékuk jó. Csak jöjjenek! A Nyugat nem gyarmatosít, hanem tanít. Nem elnyom, felemel. Soroljam még?
Ocsmány elnyomó a kínai államapparátus. Lehet tagadni az ujgurok átnevelő táborokba zárását, a keresztények szisztematikus vegzálását, ezer mást bűnt is, de ezzel csak relativizálunk egy komcsi diktatúrát. De mitől tekintsem erkölcsileg magasabb rendűnek az amerikai imperializmus terjeszkedését? Akik saját hűbérbirtokuknak tekintik Közép- és Dél-Amerikát az elmúlt 100-120 évben? Avagy a pusztítást, amit akár a második világháborúban Magyarországon műveltek? Hát a vietnami, kambodzsai kalandok során megölt százezreket?
Mitől kisebbek ezek a bűnök? Mert a saját propagandalapjaikban Coca-Colával kínál a felszabadító katona?
Elég sanyarú volna, ha adott országok bűnei alapján kéne megítélni azt, ki és mennyire állhat velük szóba. Nekem nem tetszik, hogy az USA a világ csendőrét játssza, mintha kötelező lenne – és ezzel a hidegháború óta sem álltak le, kivéve Trump négy évét –, de nem normális, aki azt mondja, hogy nem kell velük kereskedni. Sőt, a lehetőségekhez képest jóban lenni, akár – mint ahogy most is van – egy szövetségi rendszeren belül. Én legalábbis furcsán néznék valakire, ha Hirosimát hozná fel azt bizonyítandó, hogy nekünk 2021-ben nem szabad dollárt a kezünkbe venni.
Miközben nyilvánvaló háborús bűn volt, amiért Truman bitófát érdemelt volna.
Joe Biden amerikai alelnökként Jüan-csao kínai alelnökkel Pekingben 2013. december 5-én (Fotó: MTI/EPA/Pool/Andy Wong)
Ami nyugati, az jöhet, ami keleti, takarodjon
Értik, ugye? A CEU-t imádják, mert amerikai, a Fudant utálják, mert kínai. Ám legyen, még ez a logika is védhető volna, ha konzekvensen állnának hozzá a nyugati, példás demokráciák. Szó sincs ilyesmiről. A nyugati államok meghatározó gazdasági partnere Kína, minekutána a Föld egyik legmeghatározóbb országa. Tényleg csak röhögni lehet azon, hogy az európai nagyok szabadon kereskednek egy diktatúrával, ám nekünk nem szabad. Miért is nem? De tényleg, miért nem? Miért akarnánk rosszat magunknak? És kitérve mondandóm lényegi részére:
miért érezzük mi azt, hogy erkölcsi mércével kell megítélni stratégiai partnereinket? Amerika és Nyugat-Európa esetében sem tesszük, de ha keletre tekintünk, rögvest meg kell magunkban találni a fájó lelkű liberálist? Mi értelme önmagunkat lúzerekké alacsonyítani? Ellenfeleinknek akarunk kedvezni?
A képmutatás már csak azért is egyértelmű, mert példának okáért Koppenhágában 2013 óta működik a Fudan Egyetem, és ezzel, úgy tűnik, a méltán elismert haladó értelmiségnek, jogvédőknek és politikai szervezeteknek semmi bajuk sem volt. Az Egyesült Államok külügye sem jelezte, hogy ejnye. Dániának ugye lehet, ők ilyen szerencsés nép, Eb-t is úgy nyertek, hogy a strandról hívták össze a válogatottat. Évtizedek óta attól szenvedünk, hogy elhisszük a bomlasztóknak, mi nem érünk annyit, mint a díszes államok, nem tehetjük meg, hogy nem erkölcsi vagy etikai alapon választunk partnereket, hanem gazdasági megfontolásokból. És akkor újra és újra felteszem a kérdést: miért akarjuk magunkat a legfőbb lúzerek közé helyezni?
Tibetben hány tüntetés volt a székelyek jogaiért? Tudom, ez nagyon csúnya megállapítás, de akik szerint a politikai és gazdasági harcokat azok nyerik meg a végén, akik a legjobb arcok, azok maradjanak az elefántcsonttoronyban.
Trombitás Kristóf
