Kedvencem a kommentszekció. Mindig megfogadom, hogy soha, de soha többé, nevör evör again (és legalább még két napig) nem olvasom a hozzászólók nemzetközi alvilághálózatának legújabb terméseit, aztán időről időre mégiscsak azon kapom magam, hogy a hüvelykujjammal a telefonom képernyőjén bárgyún lökdösve őket fölfelé, próbálom megfejteni: miként állhat össze ilyenné az emberi elme.
Connor Murphy (laposföldhívő világhadvezér) megmondta, miért nem esett le idáig még senki a Föld (ami, ugye, lapos, mint a pizzatészta) szélén. Kommentszekció ugyanitt: az emberek röhigcsélnek, fetrengenek a billentyűzeten, ujjal mutogatnak, gifeket küldözgetnek, vagy épp csillámló cicás képet osztanak meg a poszt alatt. Szokásos. (A cikk végén felfedjük az igazságot. Tartsanak velünk!)
De mindjárt itt a következő kommentgenerátor: Brazília nem kér a Szputnyikból, de még egy fél ampullácskát sem.
Jön is a cunami: az ország, tudod, ahol a legsúlyosabb a koronavírus helyzet… na, még ők sem kérnek Szputnyikot. Nekünk meg lenyomják a torkunkon. Egyébként tudtad, hogy a Fidesz azt akarja, hogy mind itt haljunk, a’Orbán, az az ingyenélő senkiházi pedig csak akkor boldog, ha mi szenvedünk? Így akarják megnyerni a ’22-es választást is.
hirdetésEzt legalább tegyük akkor tisztába, ha már ilyen szépen összesodort minket a csípős tavaszi szellő ebben a cikkben.
Brazíliában egy koronavírus-tagadó muksó az elnök. (Szándékos a muksó, s nem azt írom, hogy pali. Múltkoriban a kommentszekcióban, palizásomért rámripakodott egy Pál nevű úr, és kikérte magának Szent Pál nevében is, hogy mindenféle alávaló kontextusba helyezem őket, direkt.) Tehát miután az egész világ az egészségügyileg téveszmés brazil muksón röhögve szörnyülködött, beadta a derekát a durván másfél éve vele hadakozó orvosoknak, hogy akkor mégiscsak olthatnak valamicskét, ne hőzöngjenek már itten. És akkor ettől az embertől most elvárják, hogy a vakcinaimportból ne csináljon pusztán politikai kérdést. Kösz!
A végére hagytam a kedvencemet, jönnek a honfitársak. Szemük, mint a sasé, kiszúrnak minden ganéságot az éterben. A poszt: random oltáskampányos plakát, rajta a szöveg „senki sincs biztonságban, amíg nincs mindenki biztonságban”. Üzenet: oltsd be magad, mert minden épelméjű egészségügyben dolgozó ezt tanácsolja, nem azért mert a’Orbán, hanem mert kanyaró, sárgaláz, influenza, mumpsz, közösségi felelősségvállalás, sokkal kisebb eséllyel halsz meg és miegymás.
Erre a kommentszekció: „Tehát, összefoglalva: az oltás nem kötelező, mert nem diktatúrában élünk. De: amíg nincs mindenki beoltva, addig senki sincs biztonságban. Értem. Ja, nem.”
Ahogy ez a gondolatmenet bennem lecsapódik:
Éjjel a 11-es úton a lámpa nem kötelező (amúgy de, de most az ilyen és ehhez hasonló felháborító szabadságkorlátozásokról hadd ne kezdjek el beszélni, elvégre, akkor kapcsolom fel a lámpámat, amikor akarom nem? Nekem ne mondja meg senki, mikor világítok, és mikor nem), mert nem diktatúrában élünk. De: amíg nem használ mindenki lámpát este a közutakon, addig bármikor feltrancsírozhatnak. Értem. Ja, nem.
És most a várva várt tudományos konszenzus kihirdetése. (Jutalom ez mindenkinek, aki idáig kibírta.) Mégis, ha lapos a Föld, márpedig lapos, mint a bakelit lemez, hogyhogy nem esett le még senki a szélén? Úgy kérem szépen, hogy egy hatalmas hógömb jellegű búrában vagyunk. A Földnek, ami lapos, akár az ötforintos – most tessék figyelni – fala van. Ugyan láthatatlan, de azért van.
Varga Gergő Zoltán
Írásunk illusztrálására az Erik, a viking c. film egyik képkockáját használtuk fel.
