Bolsevik szoborállítgatás egy évszázada és ma
Az 1919. március 21-én puccs által hatalomra került kommunisták május elsejére nagyszabású ünnepséget terveztek. A munka ünnepe mindig is kiemelt esemény volt a marxisták számára, azonban a frissen kiépülő diktatúra részéről az erőfitogtatás sem volt mellékes cél. Éppen ezért az esemény előkészítésével nem mást, mint a rendszer egyik legszorgosabb fogaskerekét, Lenin-fiúk vezetőjét, a véreskezű Szamuely Tibort bízták meg. Az ünnepség lebonyolítására kezdetben 250 000 koronát szántak, de Szamuely kezdeményezésére ezt négymillióra növelték. Mindezt a háború alatt.
De hát ha az eszme reprezentálásáról van szó, a pénz, idő és energia nem számít, hiába lennének fontosabb dolgok is. Legyen háború vagy járvány.
A girlandok, plakátok és egyéb díszek mellett megjelentek a szobrok is, mint a bolsevik „térfoglalás” leglátványosabb elemei. A korszak művészeit befogva, a „világforradalmat” „munkát” és „ploretariátust” ábrázoló alkotások mellett Lenint, Marxot és sok más kommunistát is megformáztak. Az ideológia mellett még egy dolog összekötötte ezeket az alkotásokat: hogy végtelenül silány minőségűek voltak: a sebtében elkészített szobrok gipszből készültek. De nem is a tartósság volt a cél. Mint ahogy a 3D nyomtatott műanyag BLM-szobor esetében sem.
A lényeg az volt, hogy az ideológia reprezentálva legyen a közterületeken, minél előbb. Hogy a főváros lakosai egy lépést se tudjanak tenni anélkül, hogy ne jusson eszükbe, éppen ki van hatalmon és mi az uralkodó eszme.
A régi szobrok és alkotások megsemmisítése lassabb folyamat – „a múltat végképp eltörölni” nem olyan egyszerű – bár nem késlekedtek azzal sem. A „reakciósnak” és „elnyomónak” ítélt alkotásokra a megsemmisítés várt. Ugyanúgy, mint ahogy a BLM-aktivisták az USA-ban bánnak el a honatyák és szentek szobraival. És a párhuzam itt megkezdődik.
A „forradalom importálása” jelenleg is zajlik, ugyanúgy mint 1919-ben. A BLM zajos és agresszív megmozdulásai és üzenetei nem sokban különböznek a „proletárforradalom” ideájától. A cél a társadalom felforgatása fenekestül, a régi rend megsemmisítése és romjainak sóval való behintése.
A BLM-szobor ledöntője a Vasárnapnak: Az én szembeszállásom az átlagember véleményét fejezte ki
A szobordöntés és szoborállítás ennek szimbolikus mozzanata volt a történelem során mindig is. És itt már a forma, az esztétika másodlagos. A lényeg, hogy más legyen mint eddig, és átjöjjön az üzenet. A Tanácsköztársaság az avantgard torz formáit karolta fel a „progresszió” jegyében, szemben a dualizmus historizmusával.
Ugyanez a helyzet korunk baloldala és a művészet viszonyában: torz, ocsmány, dekadens formák – pont mint az eszmék, amiket a társadalomra akarnak erőltetni.
Művészeti érték? Az nincs. Persze elmondják mindig, hogy ilyen és olyan jeles művész készítette, milyen mély a tartalom és miért kell elismerned és szeretned. Természetesen ez csak az eszme szolgálatában álló művészekre igaz. A többieket elsüllyesztik. Pont mint az elvtársaik egy évszázada…
A BLM-szobor is csak azt a célt szolgálja amit a Tanácsköztársaság szobrai. Hogy az arra járó arcába ordítsa: a forradalom megállíthatatlan. Hogy a világ amit ismersz hamarosan véget ér. Hogy a fehér, heteroszexuális, keresztény az új elnyomó, az új burzsoá. És meg fogjuk semmisíteni.
De egy dolgot elfelejtenek korunk bolsevikjai is, csakúgy mint elődeik: bár a „főváros vörös rongyokba öltözött”, de a vidék nemzeti színű. Hogy ők csak egy hangos kisebbség. És hogy bár hatalmon vannak, de nemzeti ellenállás mindig lesz a fővárosban is.
Egy évszázada a ludovikás tisztek lázadása volt figyelmeztetés a bolsevikok számára a fővárosban, hogy nem tehetnek meg bármit. Most legyen intő jel a BLM-szobor sorsa. Az ellenállás él!
Chvála Márton
A BLM-szobor ledöntője a Vasárnapnak: Az én szembeszállásom az átlagember véleményét fejezte ki
Kiemelt képünk: A BLM-szobor mellett felül Lenin valamint Liebknecht mellszobra a Ferenciek terén (Fortepan/Schoch Frigyes), alul pedig a Tanácsköztársaság által átépített Millenniumi emlékmű és Marx szobor (Fortepan/Marics Zoltán)
