A huszárcsapatok erényei aranyat értek a harcmezőn

A huszárság több, mint egy fegyvernem. Megtestesíti a legfőbb magyar álmot: a szabadságot. 1848-49-es szabadságharcban betöltött szerepéről beszélgettünk Ézsiás Vencel h.ő. huszár őrnaggyal, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség alelnökével.

– A huszárokról elsősorban a 1848-49-es forradalom és szabadságharc jut eszünkbe, de ha jól sejtem, nem ekkor kezdődött a magyar könnyűlovas fegyvernem diadalmenete.

– Bizony hogy nem! Az a huszáros harcmodor, ami a magyar seregeket jellemezte, már jóval korábban magába olvasztotta az előző évszázadok katonai hagyományait, sőt a honfoglaló magyarság harci viselkedését is.

A huszárság kialakulása egy hosszas fejlődési út során jött létre, melynek nyomai a középkorban is megvoltak.

A 14-15. században a hadsereg súlypontja a nehézlovasság felé tolódott el. A páncélos lovagok kora idővel azonban lejárt. Jött a török invázió. Az oszmán csapatok könnyen mozgatható, lovas haderővel jelentek meg Európa hadszínterein, így a Magyar Királyság területén is. A gyorsan mozgó csapatok jelentős veszélyt jelentettek a keresztény Európára. Már Mátyás uralkodása alatt megkezdődött egy átállás, melynek a célja az volt, hogy a nehézlovasságot könnyű lovassággá alakítsák át. A magyar vitézeken csak annyi védelmet és fegyverzetet hagytak meg, hogy a mozgékonyságukat ne hátráltassák. Ennek az elgondolásnak az eredményeképpen alakult ki a huszár harcmodor, melyet végvári vitézeink is alkalmaztak.

Középkori huszárok csatája, Hoefnagel Esztergomról készített metszetének részlete, 1595 (Forrás: Wikipedia.hu)

– Melyek voltak ezek?

– A portyázás, az ellenséges haderők állandó nyugtalanítása, illetve amikor pedig jelentős túlerővel kellett szembenézniük, amelyekkel már nem bírtak el, akkor gyorsan eltűntek és kivonták magukat a felmorzsolás veszélye alól.

– A huszár ezredek a hódoltság után jelentek meg, mindez hogyan ment végbe?

– Nyugalmi időben lehetett hadrendbe állítani az addigi szabadcsapat-jellegű alakulatokat, amikor ez megtörtént, akkor megalakultak az első hivatalos huszárezredek. Akik megfelelő anyagi erővel bírtak, azok állítottak fel egy-egy ilyen ezredet, a király és az ország szolgálatára. Az ezredtulajdonosoknak korlátlan hatalma volt katonái felett: a házasságkötéstől a halálbüntetés kiszabásáig terjedt a jogkörük.

– A huszárság nem csak a Kárpát-medencében, hanem Európa-szerte megjelenik, hogyan lehetséges ez?

– A katonai struktúra fejlődésével a nyugat-európai hadviselés is egyre szervezettebbé vált. Magyar mintára kezdték megszervezni a könnyűlovas ezredeket. A fegyvernem a 1848-49-es szabadságharcban érte el a csúcspontját. Akkor még nem jelentek meg a modern tűzfegyverek, a használatban lévők pedig nem jelentettek potenciális veszélyt a harcolókra.

A könnyűlovas csapatok erényei aranyat értek a harcmezőn.

Öreg huszár, Dísz tér (Fotó: Szennyes Krisztián, Vasárnap.hu)

A fegyvernem az akkori kornak a nehézkes vonalharcászatát változtatta meg. A huszárok percenként háromszáz-négyszáz méter tudtak megtenni, amellyel olyan súlypontáthelyezést tudtak létrehozni, amelynek eredményeképpen egy négy-öt kilométeres arcvonalat percek alatt képesek voltak felforgatni. Áttörésekkel fel tudták bonatni az arcvonalakat, felmorzsolni a gyalogságot… Ezt a magyarok kiválóan művelték, ezért mindenki próbálta ezt a tudást magáévá tenni, vagy pedig valamilyen módon importálni azt. Igen kelendőek voltak a magyar huszártisztek külföldön is.

Európa-szerte az ottani lovasalakulatokat gyakran magyar irányítás alapján képezték ki.

Csupán egyetlen egy példát említenék, Fabricy Kovács Mihály karcagi huszártiszt esetét, aki az örökösödési háborút követően munkanélkülivé vált. Találkozott azonban Franklin Benjaminnal, az Amerikai Egyesült Államok párizsi nagykövetével, és felajánlotta neki szolgálatait. Lengyel emigráns huszártisztekkel együtt létrehozták az Amerikai Egyesült Államok könnyűlovasságát, mely a Függetlenségi Háború legütőképesebb haderejévé vált. Nem véletlen, hogy Washingtonban máig teljes alakos szobra van.

– A Habsburg Birodalom könnyűlovasságában milyen arányban szerepeltek magyarok?

– 1848-ra a Habsburg Birodalomnak 37 lovasezrede volt, melyből 12 magyar huszárezred volt. A magyar ezredeket kivétel nélkül külországokban állomásoztatták, mert ismerték a magyar huszárok rebellis gondolkodását.

Joggal tartottak attól, hogy az osztrákok sanyargattatása esetén fellázadnak.

Idegenben, elszigetelten könnyebb volt őket kezelni. A forradalom hírére, a haza hívó szavára a huszárezredek azonnal hazaszöktek – egyetlen kivétel az 5. Radetzky-ezred volt, amely nem tudott megérkezni, mert éppen az úgynevezett Szivarháborúban hadakozott…

Görgey Artúr tábornok lovasszobra. Ifj. Vastagh György, háborúban teljesen elpusztult szobrának újraalkotása – Marton László Kossuth-díjas szobrászművész által, 1998. Helyszín: Budapest, Budai Vár, Fehérvári Rondella (Fotó: Szennyes Krisztián, Vasárnap.hu)

– A császári huszáregységek részvétele a szabadságharcban potenciális veszélyt jelentett számukra?

– Bizony ám! Az osztrákok hamar felismerték, hogy valós veszélyt jelentenek a bécsi udvar számára a dezertőr huszárezredek. Akkoriban minden magyar tiszt a császárra esküdött fel, de még a nem is magyar származásúak is megértették az idők szavát. Az Európán végigsöprő forradalmak és szabadságharcok üzenetéért harcoltak huszárjaink. Ami az osztrák udvar szemében hazaárulás volt, az a miénkben a szabadság kivívása és a haza védelme volt.

– Kikből lettek a huszárok akkoriban?

– Huszárok a nép egyszerű gyermekeiből lettek. Olyan parasztlegényeket soroztak, akik értettek a jószághoz, nem féltek a vértől, akik nomád körülmények között is meg tudták állni a helyüket. Akkoriban tíz esztendeig tartott a katonai sorállomány, mely nem volt éppen kellemes dolog, de huszárnak lenni mégis nagy dicsőségnek számított. A császári, magyar huszárezredek kiváló képességű, harcedzett katonák voltak, akik 1848-ban a maguk urává akartak válni.

Az áprilisi törvények értelmében a 12 császári ezred mellé felállítottak még hat honvéd huszárezredet: A szabadságharc végére az újonc ezredek huszárjai is derekasan helyt álltak.

A történelemben nincs „ha” és nincs „volna”, de mi történt volna, ha az orosz cári csapatok nem avatkoznak be a szabadságharc leverésébe?

– 1848 őszén Görgei Artúr egy nagyszámú, de harcértékében gyér haderőt kapott. Télire elvonult a bányavárosok környékére és tavasszal előhozta legényeit. Már azonban olyan szintű kiképzettséggel és ütőerővel, hogy az akkori Európa legjelentősebb és legmodernebb hadseregét, a Habsburg Birodalom erőit térdre kényszerítette!

Beszédes, hogy Ferenc Józsefnek Varsóig kellett mennie, hogy ott az orosz cárnak fél térdre ereszkedve kezet csókoljon, hogy megkapja azt az intervenciós haderőt, amivel képes vérbe tiporni a magyar szabadság ügyét.

Ha ez nincs, akkor úgy gondolom, hogy jó esély lett volna, hogy a huszárok sikerre vigyék a szabadságharcot.

Honvéd emlékmű, Dísz tér (Fotó: Szennyes Krisztián, Vasárnap.hu)

– Katonai hagyományőrzőként hogyan látja a magyar huszárok szerepét?

– Minden tiszteletet megérdemelnek, kiváló katonák voltak, akik az utolsó pillanatig helytálltak. A huszárság szerepét a tavaszi hadjárat is tisztán megmutatja, amikor kétnaponta vívtak életre-halálra szóló, sorsdöntő ütközeteket. Mi, hagyományőrzők, akik harminc éve végigjárjuk a tavaszi hadjárat útvonalát, de még számunkra is nagy kihívás csatabemutatók után a 200-250 kilométert öt nap alatt megtenni. Mi is a ló faránál alszunk, esőben, sárban, szélben.

Mindezek megviselnek minket is annak ellenére, hogy mi egy jó világból, jól táplálva, jó logisztikai körülmények között tesszük mindezt.

Képzeljük el, hogy azok a katonák, mit bírtak ki, mire voltak képesek? Ehhez kellett a huszár-individuum, a kitartás. Természetesen, ha 1848-49-es szabadságharcról beszélünk, akkor nem feledkezhetünk meg a gyalogság és a tüzérség szerepéről sem. Ám azt kell, hogy mondjam, hogy a huszárság lelkesítő ereje, feladatmegoldó képessége, vagánysága, rögtönzési képessége nélkülözhetetlen volt ezekben a küzdelmekben. Nem véletlenül lett hungarikum a huszárság, hiszen a szabadságért, az emberi erényekért minden kornak meg kell küzdenie.

Tóth Gábor

 

A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása – beszélgetés egy XXI. századi huszárral

A globalizáció a legintoleránsabb rendszer, ami elpusztítja a kultúrák sokszínűségét

Világunk legnagyobb vesztesei a gyermekek

Kiemelt képünk forrása Szennyes Krisztián, Vasárnap.hu

Iratkozzon fel hírlevelünkre!