A kilencvenes évek vége felé valami diákcsere keretében érkeztünk elitiskolánk kis csapatával a poros német kisvárosba. Kiszálltunk a buszból, s épp csak fürkészni kezdtük, vajon kinek melyik lehet a vendéglátó családja, amikor üdvözletként széles mosollyal a kezünkbe nyomtak egy-egy reklámzacskót, benne a város ajándékával. A fejedelmi fogadtatástól egészen elragadtatva izgatottan kukkantottunk bele a szatyrokba. És akkor ott eltört bennünk valami. Tusfürdőt, fogkrémet, szappant rejtettek ugyanis az egységcsomagok, aminek láttán zavartan tekintgettünk egymásra: um Gottes Willen, minek néznek ezek minket?!
Azóta persze elkezdtük szorgosan nyomon követni a német közszolgálati adók műsorait, így mostanra, retrospektíve már semmin nem csodálkozunk. Vegyük például az elmúlt napok termését, a Deutsche Welle és a ZDF országimázsunkhoz nyújtott legújabb hozzájárulását.
A Deutsche Welléről ugye azt kell tudni, hogy kábé két hete jelentette be: mostantól magyar nyelvű tartalmakat is gyártanak, azzal az eltökélt szándékkal, hogy javítsák „a magyar média sokszínűségét”.
Egy felsőbbrendűnek tekinthető orgánumról van tehát szó, amely a német adófizetők pénzét nem sajnálva szándékozik kisegíteni minket, bugrisokat, megmutatva, merre az arra az Igazi Újságírás felé.
Nos, ennek a Deutsche Wellének (DW) sikerült a budai Vár felújításáról úgy beszámolnia közszolgálatilag, hogy abban egyetlen érdemi vágókép sincs, amely eligazítaná a potenciális német turistákat, hogyan is fog kinézni a budai Vár, érdemes-e felkerekedni, ha meglesz az átoltottság; továbbá egy fél mondat sem kerül elő a helyreállítási projekt valamely vezetőjétől, aki a kultúrakedvelő nézők számára ismertetné, pontosan miről is van szó – ellenben találkozunk V. Naszályi Mártával, aki „elborzadva” nézi a kerületében zajló, értéknövelő felújítást, valamint megismerkedünk két (a stábbal végtelenül spontán módon összefutó) várbeli lakossal, akik közül
az egyik egy akciósan 3849 forintos Lacoste maszkban szörnyülködik az építkezés költségei miatt, a másik pedig elmeséli, a felesége zsidó, és ők már feszt rettegnek, hogy itt előbb-utóbb újból vonatokra kell szállniuk, ezért aztán most elköltözik Budapestről, de később talán az országból is.
hirdetésEngem borzasztóan érdekelt volna, melyik országrészbe menekül a bácsi a felvilágosult Karácsony Gergely-i Budapestről, de a DW sajnos nem kérdezett rá, mint ahogy arra sem, hogy költöznének-e a bácsiék esetleg Németországba, ahol 2020-ban naponta átlagosan hat antiszemita bűncselekményt regisztráltak – az év során 2275-öt, amiből 55 kifejezetten erőszakos tett volt. Ellenben meghallgathatjuk még a riportban, amint Ungváry Krisztián aggódó tekintettel kifejti, milyen borzasztó ez a nosztalgia a Horthy-korszak épületei és műemlékei iránt – ami szintén jópofa, tekintve, hogy Ungváry Krisztián épp a Horthy-korszakból származó régiségek lelkes gyűjtője, és nemrégiben pont egy náci egyenruhát értékesített az interneten bő százezer forintért. Két lehetőség van: vagy nem tudta ezt a riporter, és úgy szólaltatta meg őt a műsorban (ez esetben kínosan tájékozatlan), vagy tudta, de lazán szemet hunyt felette,
mert a lényeg a didaktikus Orbán-gyalázó mondanivaló (ez esetben pedig lesz szíves nem ekézni a magyar közmédia elfogultságát).
De izgalmas anyaggal állt elő a ZDF is, amely Orbán szép Magyarországa címmel (hogy, hogy nem) egy 19 tagú körömi cigánycsaládnál forgatott, ahol a szegénység mellett sajnos koszt és igénytelenséget találtak, még ha nem is olyan mértékűt, mint amilyet legutóbb egy berlini „anarcho-queer-feministák” által elfoglalt épület lakásaiban lehetett látni (az érdeklődők Liebig 34 néven utánanézhetnek, de természetesen nem a ZDF-en, mert ők odabent elfelejtettek forgatni, biztos le volt kötve az összes erőforrásuk Borsodban). Az újságíró mindenesetre sajátosan árnyalt közszolgálatisággal lamentál a riportban azon, hogy a szegény vidékiekkel senki nem törődik, kizárólag budapesti építkezésekbe öli a pénzt a’ Orbán – talán nyelvi nehézségek miatt nem jutott el hozzá az információ a nagyszabású körömi iskolafejlesztésről, az újonnan épített közösségi házról vagy a felére csökkent munkanélküliségről.
Nem nyilatkozhatok a többi magyar adófizető nevében, de
részemről benne lennék, hogy a német „közmédia” magyarországi nyomulásának mintájára Németországban is induljon magyar pénzből egy Ungarische Welle csatorna, mintegy hiánypótló jelleggel:
az e heti magazinműsorban például be lehetne számolni a multikulti berlini Görlitzer Park „már csupán” 260 afrikai drogdíleréről vagy a friss hírről, miszerint a németországi nőgyilkosságok egyharmadát nem német állampolgárok követik el, meg esetleg még arról, hogy a zöld-szoci Hamburgban ezen a télen 13 hajléktalan fagyott halálra. De természetesen amint a német média befejezi Magyarország gyalázását, ezt a csatornát is azonnal meg lehetne szüntetni.
A szerző további írásai itt olvashatók.
Kiemelt képünk forrása: ZDF
