Az első székely eposzok – Deák-Sárosi László: Nyolcágú csillag, Libás Matyi

Egy éve, 2020 tavaszán egy hónap különbséggel mutatták be az első két székely eposzt a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Mindkettőt Deák-Sárosi László parajdi születésű székely költő írta, zenéjét pedig Fábri Géza, illetve Farkas Mihály Ambrus és Tóth István „Sztív” jegyzik. Ez a két mű és CD-kiadvány is bizonyítja, hogy vannak saját székely-magyar kulturális hagyományaink és olyan szellemi termékeink, amelyek újak, frissek, színvonalasak, és önazonosságunk legfőbb kérdéseit feszegetik. A szerzővel először Molnár Pál készített interjút a Présház számára 2015. december 15-én. Van tehát érv – sok egyéb mellett –, hogy miért indítottak erdélyi (Minority Safe Pack) és székely (irdala.hu) aláírásgyűjtéseket a kisebbségbe szorult őshonos magyar és más európai polgárok jogainak, kultúrájának védelméért. 

Az alábbiakban röviden áttekintjük a két mű eddigi fogadtatását interjúkkal, beszámolókkal (Apostol TV, 2020. március 28,), kritikákkal és az eposzok interneten szabadon hozzáférhető részleteivel. A Nyolcágú csillag rövid előzetesét itt lehet meghallgatni, megtekinteni. A CD 64 oldalas, színes, Lőrincz Katalin grafikus által gazdagon illusztrált kísérőfüzettel együtt jelent meg – köszönhetően az NKA támogatásának –, amelyben az eposz teljes szövege is olvasható. Magát az eposzt a felvételen 76 percben hét neves színész és négy zenész adja elő. 

Ahogy a CD-füzetében Szekeres Lukács Sándor által írt bevezetőből és egy további, a Káfé Főnixben 2019. december 17-én megjelent interjúból is kiderül, a Nyolcágú csillag, Székely Mózes és a brassói csata az egyetlen székely származású erdélyi fejedelem korát és portréját vázolja fel.

A címben is említett 1603-as brassói csata ugyan elveszett, és maga a fejedelem is elesett, de a mű részletesen és érzékletesen bemutatja a korszak katonai-politikai viszonyait, amelyek e tragikus eseményhez vezettek, illetve azt is, hogy a túlélők és Székely Mózes utódai, Bocskai István és Bethlen Gábor miképp tudták megvalósítani Székely Mózes tervét, sikerrel elkezdett hadjáratát Erdély újraegyesítéséért. Dóczy Péter színművész, aki az eposz Magyar Rádióban rögzített felvételének rendezője és egyik mesélője volt, a Karc FM 2020. január 18-ai adásában hallható beszélgetésben kiemeli, hogy a mű alapkérdése az egység. Milyen okai voltak a széttagoltságnak, széttartásnak, és négy évszázaddal korábban élt eleink hogyan tudtak e tragikus történelmi epizód után összefogni? 

A tizenötéves háború idejére kialakult széttagoltságnak több külső és belső oka volt, amelyeket Deák-Sárosi László is sorra vesz a Fehér Megyei Hírlapnak 2020. április 25-én adott interjújában, és azt is kiemeli, hogy mindezek között a legfontosabb a székely-magyar belső egység megbomlása, mert ha az megvan, a többit le lehet győzni. Történelmünk egyik kiemelt kérdése, hogy a nyelvi azonosság ellenére a székelység miért alkotott politikai, jogi, közigazgatási, katonai és gazdasági egységet a Magyar Királyságon belül. Ahogy egyes történészek és az eposz szerzője is véli, a székelység a magyarsági ősi életének alapjait őrizte meg szokásjogában, ugyan egyre csökkenő mértékben, de egészen a XIX. század végéig.

A szabadságjogokat, amelyeket a székelyek az összmagyar érdekekért vívott honvédő háborúkban katonai teljesítményükkel érdemeltek ki, mindenki elismerte, még Mátyás király is.

Egyes királyaink és fejedelmeink időnként megkérdőjelezték, és ez okot adott széthúzásra, lázadásra, az ellenfeleinknek pedig megosztó politikájuk érvényesítésére. 

Tófalvi Zoltán író, történész, aki a székely eposzokról és szerzőjükről írt egy ívnyi elemző cikkében, ami a Vár című irodalmi folyóirat 2021. évi 2–3. számában fog megjelenni, arra a következtetésre jut, hogy a Nyolcágú csillagban tömören és érzékletesen minden lényeges benne van, amit a székelységről tudni érdemes, és szerinte ezt az eposzt a közoktatási tanterv részévé lehet, illetve kell tenni.

Tófalvi a tartalmi elemek mellett kitér a mű formai leleményeire, a jelképpé emelt hármas és a nyolcas tagolásra, a tercettekben hullámzó feleső tizenkettesre. Az eposz 8 énekből áll, ami a fejedelem nyolcágú buzogányával együtt utal a 8 székely székre. A tercett, a három soros strófák utalnak a hármas tagolásokra, mint az Erdélyben meglévő nyelvi, vallási, nemzeti különbözőségekre, amelyek azonban megfelelő akarattal egységbe rendezhetők. Mindegyik ének pontosan 99 sorból áll, ami a tökéletesség közeli szám. Az eposz tartalmi és formai erényeiről, a korszak és a mű fontosságáról László Tamás írt a Magyar Hírlap 2020. március 20-ai számában.

További részleteket a formai és műfaji elemekről a szerzővel az Irodalmi Jelen 2020. március 15-ei számában megjelent beszélgetésből lehet megtudni. Olvashatunk arról is, milyen hagyományok alapján élesztették fel és újították meg, szinte hamvaiból az eposzt.

Történelmi eposzt Arany János óta nem írtak, csak lírába áthajlót, stílustanulmányt és paródiát.

Az eposz viszont elbeszélő és egyben előadói műfaj, amely Mátyás király koráig élt és virágzott, de csak bizonyos elemei nem maradtak fenn a későbbi krónikás énekekben. Az eposz tehát, akár egy színmű vagy opera, csak előadva teljes értékű és válik azonossá önmagával. Deák-Sárosi László és alkotótársai ezt is figyelembe vették, amikor a két eposzt megzenésítették, előadták és hangfelvétellel együtt adták közre.

Mindkét mű a CD-kiadványból ismerhető, hallgatható meg teljes mértékben, de a Nyolcágú csillagból a közreműködő művészek előadtak egy rövidített koncertváltozatot is, ami két részletben elérhető a Hajónapló oldalán. Az első rész az 1–6. énekek összefüggő részleteit tartalmazza, a második rész pedig a befejező 7–8. énekekét. A járványhelyzet elmúltával a művészek élő előadásokat terveznek az eposzból a Kárpát-medence több településén. 

Végezetül idézzük Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnökének a Nyolcágú csillagról írt, 2020. március 10-ére, a székely szabadság napjára időzített bemutatójára szánt beszédét az Agria 2020. évi 2., nyári számából, amelyben reményét fejezte ki, hogy a mű és a kiadvány eljut az oktatási intézményekbe. Idézzük továbbá Bertha Zoltán irodalomtörténész ajánló sorait a CD kísérőfüzetéből: „székelymagyar és egyetemes, összmagyar öntudat – és nemzeti identitáserősítő opus, kivételes műalkotás, mindenkinek örömére és okulására, és nemcsak minden magyar nemzetrész számára, hanem a nagyvilágnak is.” 

Ugyancsak eposz – és székely eposz – a Libás Matyi, amelyet Deák-Sárosi László veretes hexameterekben írt meg Fazekas Mihály Lúdas Matyi című elbeszélő költeményének alapos átdolgozásával, aktualizálásával. A CD-ről a Magyar Nemzet 2019. október 16-i számában írt méltató kritikát Juhász Kristóf. Ebben a történetben Matyi megmarad mihasznának, sőt ő lesz a bajkeverő, de az igazság és a nép ezúttal is győz. Őt tángálják el ugyanis háromszor az átvert libafalviak. Az igazságszolgáltatás alapja ebben az esetben a székely szokásjog, a neve a műben jelképesen az Ezüstbulla, amelyet 155 évig ki tudtak játszani Döbrögi és felmenői, de egy nem várt fordulat mégis lehetővé teszi azt, hogy Döbrögit és Matyit felelősségre vonják.

„Ahogyan Fazekas Mihály hexameterei aktuális mondanivalót hordoztak a maguk korában, ugyanígy aktuális üzenetet közvetítenek Deák-Sárosi László klasszikus hexameterei, mert Tudjuk, mily szörnyű veszedelmes e hexameterlánc, / Nem kímél hamisat, lett légyen az úr s kutya pór lény.” – Ezt írta Adamik Tamás a kiseposz első önálló kiadásának a fülszövegében. A klasszika-filológus professzor az eposz bemutatóján, 2020. február 11-én elhangzott méltatása teljes egészében az Agria folyóirat 2021. nyári számában lesz olvasható, amelyben a mű elemzése mellett a népi igazságszolgáltatás római párhuzamait is sorra veszi. 

Hogy a szerző mennyire aktualizálta a sumer-akkád meseként is ismert alaptörténetet, azt döntse el maga az olvasó és hallgató, vagy olvassa el Gáspár Ferencnek a kiseposzról a Kortárs folyóirat 2020. novemberi számában megjelent kritikáját. Annyi azonban nyilvánvaló, feltehetőleg már első hallásra is, hogy a szüzsé fő elemei erőst emlékeztetnek a 2000–2008 között megtörtént gazdasági bűnténysorozatra, amelyeknek során elkártyázták (eltőzsdézték) a libatenyésztők pénzét, az áldozatok közül pedig sokan földönfutók, kilencen öngyilkosok is lettek, de a bíróság az elkövetőkön nem talált fogást. A teljes mű négy levonásból áll, és az első levonás teljes terjedelmében, mintegy negyedórás hosszban meghallgatható ingyenesen a szerző oldalán. 

A Libás Matyi stílusrétegei érdekes, változatos, de szerves összefüggésrendszert alkotnak. Már a szöveg egybe tudja fésülni a klasszikus műveltséggel és formakultúrával megszólaló mesélő stílusát a népi, néhol kifejezetten gunyoros-ironikus szólamaival. A zene, köszönhetően Farkas Mihály Ambrusnak és Tóth István „Sztív”-nek, illetve az előadóként közreműködő művészeknek, a versekkel egyenrangú mértékben és színvonalon játszik az elmúlt kétszáz év stílusaival és motívumaival. Matyi szerepét a kritikus, lázadó, gunyoros dalairól és virtuóz gitárjátékáról ismert Mohai Tamás énekli. Az eposznak mint előadói műfajnak a régi-új aktualitásáról a Karc FM 2019. október 27-ei Jelek című adásában és a Hatoscsatorna Hír-Érték című műsorában beszélgettek Deák-Sárosi Lászlóval 2020. június 12-én. 

Aki további információkra kíváncsi a székely eposzokkal kapcsolatban, vagy meg szeretné vásárolni a CD-kiadványokat, keresse fel a Libás Matyit az NKA támogatásával megjelentető Üveghegy Kiadó honlapján, illetve az eposzok FB-oldalait: Libás Matyi, Nyolcágú csillag.

 

Vasárnap.hu

 

Azonnali rendszerváltásra van szükség a filmművészetben! – Deák-Sárosi László filmesztéta a Vasárnapnak

A globalisták többet áldoznak az identitásuk erősítésére, mint mi, nemzetiek

Iratkozzon fel hírlevelünkre!