Megvolt a negyedik, talán az eddigi legpörgősebb, legszínvonalasabb produkciókat felvonultató adás, de már a Dal harmadik fordulója után érdekes következtetéseket tudtunk levonni a közönség reakcióiból. Az első válogatóban, amíg nem volt „nemzeti”, vagy kifejezetten keresztény üzenetű szám, mindent vitt a rock. A második fordulóban aztán a keresztény dicsőítő dalt és előadóját juttatták tovább az alapdíjas sms-ek, pedig lett volna bőven milyen zenei stílusból választani. Legutóbb a hazafias üzenetű előadás élvezhette a nézők segítségét. Vajon hogyan szavaznánk, ha, mondjuk, a dicsőítő és a nemzeti dal közül kellene választanunk?
Míg a második válogatón Andelic Jonathan dalára, addig a harmadik fordulóban a „Drága hazám” című számra szavazott a legnagyobb arányban a közönség. Nagy Szilárd a válogatót megelőzően „Itt az idő, magyarok, fogjunk össze!!!” felkiáltással buzdította rajongótáborát.
Az előadó ezzel nyilván nem azt akarta kifejezni, hogy akik egy másik, szintén magyar előadóra adták le voksaikat, ne szeretnék a hazájukat…
Amíg azonban a magyarság, az egy nemzethez tartozás egyértelműen vonatkozik – illő is, hogy így legyen – tizenötmillió magyar emberre, addig a kereszténység esetében ez a kijelentés nem feltétlenül állná meg a helyét. Vannak, akár a közvetlen közelünkben olyan, kétségtelenül magyar, de Istent nem ismerő embertársaink, akiket épp az általunk vallott és megélt evangéliumi értékek révén tudunk helyesen szeretni.
A valódi eldöntendő kérdés tehát a felhozott dalok üzenetének mérlegelése esetében, mondjuk egy keresztény és hazáját szerető ember számára, hogy az életét meghatározó értékrend csúcsán mi áll: a hit vagy a nemzeti érzület?
A hazaszeretet, lássuk be, önmagában nem határozza meg a hitet. A nemzeti érzületet azonban megregulázza a hit, és ez jót is tesz neki. A magyar alkotmány is utal erre, amikor elismeri a kereszténység nemzetmegtartó erejét.
hirdetésIsten minden embert szeret. Egyedül ő képes arra, hogy létrehozza azt a fajta tökéletes globalizmust, amely ezzel együtt a legperszonálisabb kapcsolatot is feltételezi. Csak Isten tud akár egymással szembenálló népeket is szeretni, de nem azért, mert számára ne lenne fontos az igazság – hanem minden nemzetet olyannak szeret, amilyen, és nem oldja fel egyiket sem a másikban.
De térjünk vissza a tehetségkutatóhoz! Talán valaki azt mondhatná, inkább ne beszéljünk hitről, magyarságról egy ilyen, mindenkinek szóló műsorban – legyen most elég csak a zene.
Csakhogy igenis helye van a dalokban megfogalmazott bármely üzenetnek – a kérdés inkább az lehet, hogy mit kezdünk ezekkel. Elhisszük, hogy Isten csodálatosan szépet képes alkotni ebből a nemzetből, ha nem zárkózunk el az ő munkája elől?
Valakiknek – az itt tárgyalt előadók közül is – a versenyben „elhúzzák majd a nótáját”, azaz kiesik. Ám pusztán az, hogy hallhattuk, és a dalának mondanivalója megérinthette a szívünket, elég pozitív eredmény. A szakmai zsűri tagjai szakmai szempontból vizsgálják, értékelik a produkciókat, és ez jó is így.
Személy szerint már most tudom, hogy inkább melyik előadó továbbjutására küldeném a legtöbb, húsz darab alapdíjas sms-t, akár az elhangzó dal zenei megformálására való tekintet nélkül is – és ettől még jobb magyarnak érezném magam…
Gável András
A kiemelt kép forrása: Unsplash/Adem AY
