A régiek mondogatták, hogy négy évszakban kell megismerni egymást. Mert, ahogy a természet is jellegzetes változáson megy keresztül, az ember természete is más ősszel, télen, tavasszal, nyáron. S megtapasztalva ezt a négyféle „hangulatot”, kiderül, hogy az a valaki, akit jövendőbelidnek választottál, hozzád való-e, vagy nem – említi fel a házasság hete alkalmából Makkai László pasztorálpszichológus lelkész, ám hangsúlyozza, hogy ennek az ismerkedésnek véletlenül sem az „összebútorozás” a módja. Egy év kibírható testiség és összeköltözés nélkül, sok szép közös programmal, udvarlással, beszélgetéssel…
Egyetemen fiatalokkal beszélgetve tapasztalom, hogy többségük nem házasságban gondolkodik, hanem inkább az összeköltözésben, amolyan „próbaképpen”. A mai liberálisabb világ erre viszi el őket, hogy együtt élve – ám mindenféle kötöttségek nélkül! – „szokják egymást” – hangsúlyozza az atya. Így sajnos – folytatja – nincs meg a klasszikus házassági előkészülő szakasz: az együtt járás, abból fakadóan a közös gondolkodás folyamatos kialakítása, közös értékrendek megtalálása. Alig telik el pár hét, s már „bútoroznak is össze” – ahogy gyerekkorom falujában mondták – idézi fel a görögkatolikus lelkész, aki szerint nagyon nehéz a fiatalokat meggyőzni, hogy nem lesz ettől jobb később a házasság.
Mert elmarad a kapcsolat szépen felépített íve: először „nézelődöm”, ismerkedem különböző közösségekben, lassan kialakulnak a szimpátiák. Ha valakivel ez kölcsönös, azzal többet beszélgetek, randizgatok…. Szinte észrevétlenül átcsúszhatnak az együtt járási szakaszba, fellángolhat a szerelem.
Aki szerelmes, nehezen tud gondolkodni, csőlátással csak a másikat látja, és sok mindent elhanyagolhat a tanulástól a barátokon át a családig, mert egy irányba fókuszál. De ez így van jól – mondja Makkai László atya.
Nagyon erős pozitív töltetet ad, hogy van valaki, akinek fontos vagyok, aki gyönyörűnek lát, s azt suttogja: Szeret. Sokan nem tudják megérteni, milyen szép, bensőséges élmény az együtt járás, amelyből kimarad a testiség, annál több a beszélgetés, s annak a megtapasztalása, hogy kíváncsi rám a másik. Annyira elveszett már a világból a nyitottság a másik felé, a megismerés igénye. A vágy, hogy kiderítse, ki vagyok legbelül, melyek a kedvenc dolgaim, de még a gyengeségeim is –, hogy ezekkel együtt fogadjon el, ezekkel együtt szeressen. A találkozások során persze a nézetkülönbségek is előjönnek. Van olyan, amit tudunk alakítani, formálni, s van, ami összecsiszolhatatlan – hívja fel a figyelmet Makkai László.
hirdetésMa sokan csak az összeköltözésben hisznek, pedig meg kellene próbálni a fiatalokat lebeszélni erről. Mifelénk – mondja az atya – ezt úgy hívták, hogy vadházasság. Nem rendezett, Isten előtt nem megkötött házasság. A konfliktusok így tényleg hamarabb lezárulhatnak, mint egy házasságban, hiszen ott azért igyekszünk megoldást találni, és nem a legkönnyebb utat választani. A házasság kölcsönösségen alapul. A házaspárok megtanulnak engedni, türelmesnek lenni, a másiknak igazat adni. És megvan az a biztonságérzet, hogy akihez én hazajövök, az szeret engem, nem fog kidobni, nem fog lecserélni – jó esetben persze: ha a házasságnak megvan a komoly ismerkedési, együtt járási alapja, akkor bízhatunk benne, hogy kapcsolatunk nem silányul ilyen könnyelmű döntéssé.
Még egy fontos kutatásra szeretném felhívni a figyelmet. A törvényesen nem rendezett kapcsolatokban élő gyermekek szorongása magasabb szintet mutat, mint a velük egykorú, de a szülők törvényesített kapcsolatban élő társaiké. Ez is fontos tényező, hogy „legalizáljuk” a kapcsolatot.
Makkai László szerint a stabilitást a házasságban az egymás felvállalása, az elköteleződés, a bizalom és a vágy egyensúlya határozza meg. Mert ezekben jelen van az Isten, aki mindig jót akar, a boldogságunkat akarj. A házaspárok szépen meg tudják élni az összetartozást élményét, közösen tudnak gondolkodni a gyermekvállalásról, együtt törik a fejüket, mi legyen a gyermek neve… satöbbi. Amikor ilyen szerető környezetbe érkezik meg egy gyermek, az nagyobb biztonságot ad pszichésen, mentálisan a család minden tagjának. Kutatók állapították meg – hívja fel a figyelmet László atya –, hogy még a női meddőségnek is van valami köze a nem rendezett kapcsolatokhoz. Duplája a női meddőség azokban az együttélési formákban, ahol nincs meg a törvényesített kapcsolat, mint ahol ez megvan. A női szervezet valahogy reagál erre a bizonytalan helyzetre. Mégis sokan választják ezt a könnyebb utat, hallgatnak a liberális hamis propagandára, hogy költözzenek össze, ma már ez természetes és trendi… és ezzel rengeteg konfliktust generálnak önmaguknak és a szülőknek is.
Az Egyház viszont kitart a tanítása mellett, amit az Isten elgondolt a házasságról – szögezi le –, hiszen
a közös jövőhöz nagyon fontos, hogy a házasságot az Isten is szentesítse.
Hogy nemcsak összefújt bennünket a szél és élünk, mint vadvirágok a réten, hanem azzal a mottóval akarunk szépek lenni egymás előtt és az Isten előtt is, hogy „tisztaság az oltárig, hűség a sírig”. Ma, amikor azt látjuk, hogy nem ez a trendi, én azt mondom: nem biztos, hogy ami trendi, az jó. A jó házasságok is tele vannak konfliktussal, feszültséggel, problémákkal, de mindig van kihez fordulni, van kitől erőt kérni: az Istentől. Éppen ettől stabilabb, erősebb egy keresztény házasság. A templomban esküt tettem az Isten előtt, és hiszek a kimondott szavamban, amibe nem fér bele a „lecserélés”. Kimondtam az oltár előtt az igent. Nem egy embernek – anyakönyvvezetőnek, polgármesternek –, hanem magának az Istennek, és hiszem, hogy Ő velünk marad. Ha probléma van, segít megoldani, segít átlátni helyzeteket, nehézségeket. De ma sokan eleve úgy indulnak, hogy nincs szükségem Istenre, majd én kitalálom, hogy nekem mi a jó. Számtalan zsákutcája van ennek az eszmefuttatásnak! – hívja fel a figyelmet a pasztorálpszichológus atya.
Isten bátorítása, gondviselése lehet az erő annak, aki hisz abban, hogy a házasság a legjobb formája a boldog életnek. Nem a legkönnyebb, de a legüdvösségesebb hitünk szempontjából! Higgyük el, ha Ő életet adott nekünk, és lehetőséget felnövekedésre, tanulásra, párunk megtalálására, akkor boldog és szép lehet az életünk a házasság kötelékében. Szép – és Szent.
Mert a házasságban megélt szentség a legtöbbet tudja adni az embernek nemcsak erre az életre, hanem az Örökkévalóságra is. Hiszen akivel megkötöttem a házasságot, akivel együtt neveltük gyermekeinket, elértük a tisztes öregkort, azzal akarok lenni az Isten országában. Tehát az üdvösségem munkálása és formálása itt a földi életben a házastársammal kéz a kézben, közös felelősségünk – zárja gondolatait Makkai László
görögkatolikus lelkész, pasztorálpszichológiai lelkigondozó.
Kiemelt képünk forrása: Pixabay
