Akik nem féltették az életüket – 6 éve végezte ki a 21 kopt mártírt az ISIS

Hat évvel ezelőtt ezen a napon, február 12-én jelentek meg az Iszlám Állam online magazinjában, a Dabiq-ban az első fényképek a Sirt városában elrabolt, majd kivégzéssel megfenyegetett kopt keresztényekről. Három nappal később közzétették a lefejezésükről készült felvételt... A világot sokkolta a videó, a kopt keresztények pedig ünnepnappá nyilvánították a hittestvéreik tanúságtételének napját.

2015-ben Az egyiptomi Al-Mina tartományban lévő Al-Aour faluból húsz keresztény férfi indult útnak munkavállalás céljából Líbiába. A szegény családból származó munkások annak reményében hagyták hátra szülőföldjüket, hogy jobb anyagi körülményeket teremthetnek az otthon maradt szeretteik számára. Volt köztük családapa és egyedülálló, illetve olyan fiatal férfiak is, akik utazásuk előtt jegyezték el párjukat azzal az ígérettel, hogy a külföldön megkeresett pénzből majd lakodalmat tartanak. A húsz férfihoz később egy afrikai keresztény is társult, így váltak huszonegyen érkezésük után nemsokkal az Iszlám Állam áldozatai.

A hitüket felvállaló koptokat egyenként hurcoltak a kamerák elé, majd földre teperték őket, és hidegvérrel elvágták a torkukat. A mártíromságuk tanúbizonysága annak, hogy Jézus Krisztus követőinek üldöztetése kétezer év után sem szűnt meg.

A Kopt Ortodox Egyház mindig is a mártírok egyháza volt. A történelem viharos évszázadaiban a koptok büszkén vállalták fel vallásukat, és ha a körülmények úgy hozták, akár az életüket is odaadták a Krisztusba vetett hitükért. Mártíromságukkal legyőzték a gonoszt, erőt adva testvéreiknek, hogy kitartsanak hitük mellett.

„Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig.” /Jelenések könyve 12,11/

Az egyiptomi koptok február 12-én ünneplik a modern kor keresztény mártírjainak napját. Ez a nap valóban ünnepnap a Nílus mentén élő híveknek, mivel a kopt keresztények nagy megtiszteltetésnek tartják, ha életüket adhatják az Istenbe vetett hitükért. A koptok hite szerint vértanúságot vállalni kiváltságot jelent.

A Líbiában vendégmunkásként dolgozó koptokat az iszlamisták több mint egy hónapig tartották fogva, napi szinten bántalmazták őket fizikailag és lelkileg egyaránt. Életüket egyszerűen és könnyen megmenthették volna, ha megtagadják Krisztust és, ha csak látszólag is, de elfogadják az iszlámot. Ők azonban nem ezt tették. Még életük utolsó percében is a Megváltóhoz imádkoztak, arcukról a boldogság sugárzott.

„Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.” /Lukács 9,26/.

Youssef Khalil, a magyarországi kopt közösség esperese szerint a mártíromság egyházuk egyik fontos alappillére. Az egyiptomi keresztények szerint a vértanúk nemcsak példát mutatnak a közösség többi tagjának, hanem összetartó erőként kovácsolják egységbe a közösségeket az egyházzal, egyesítve őket Jézus Krisztussal. Hiszen a tanúságtétel Krisztus mellett a Szentlélek erejéből származik, és általa tart a kezdetektől mind a mai napig. Jézus Krisztus így beszélt erről az apostoloknak mennybemenetele előtt:

„Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.” /Apostolok cselekedetei 1:8/.

A tanítványok különleges csoportját alkotják a vértanúk, akik életüket adták Krisztusba vetett igaz hitükért. Ők különleges helyen várakoznak az isteni igazságszolgáltatásra. Őket János apostol a mennyei jelenésekben így látta:

 „… láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért öltek meg, és azért a bizonyságtételért, amelyet megtartottak.” /Jelenések 6,9/

A képre kattintva galéria nyílik!

Miután sikerült földi maradványaikat hazaszállítani, a kopt egyház szülőfalujukban kétszintes katedrálist emelt a vértanúk emlékére. Az új székesegyházat 2018 február 15-én szentelték fel. A templom mellett múzeumot is berendeztek, melyben az elhelyezett kegytárgyak is a látogatók hitét erősítik. Az emléktemplom és a múzeum felépítéséhez szükséges anyagi hátteret az egyiptomi kormány biztosította. Öt év elteltével egy szoborcsoportot is emeltek a templom elé, amely a térdre kényszerített koptokat ábrázolja – mögöttük Jézus Krisztus hatalmas alakja magasodik, amint kitárt kezeivel megáldja őket.

A húsz férfi holtestét az altemplomban temették el. A vértanúk hozzátartozói ragaszkodtak ahhoz, hogy a koptokkal együtt mártírhalált halt afrikai hittestvérük is a katedrálisban legyen nyugalomra helyezve. Több mint négy év jogi procedúra után az egyiptomi és a líbiai hatóságok együttműködésének köszönhetően mind a huszonegy mártír földi maradványa egy helyen lelt nyugalomra.

A szentély azóta Egyiptom legfontosabb keresztény zarándokhelyévé vált. Hívők ezrei térnek be imádkozni a mártírokhoz, hogy erőt és lelki békét nyerjenek a mindennapi élet megpróbáltatásaihoz.

Mi, ma élő tanítványok közösségben élünk Krisztus Urunkkal és egymással – ő erre hívott el bennünket. Ő, aki Istenként emberi testet öltve közösséget vállalt velünk. Amikor kereszthalálára készült, így beszélt tanítványaihoz:

 „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.„ /János 15,12-14/

Akik vértanúkká lettek és nem hódoltak be a sötétség erejének, jobban szerették Jézus Krisztust a saját életüknél. Bizonyosan tudták, hogy semmi sem választhatja el őket Uruktól, még a halál sem. Vállalták a gyötrelmeket, mert tudták, hogy a megaláztatás útján a mennyek országa dicsőségébe emeltetnek.

 

Kassab Adonis

 

Kiemelt képünk forrása: Copts Today

Iratkozzon fel hírlevelünkre!