A sátán hazudik, ellenben Isten felemeli a bűnöst
Elterjedni látszik egy, a kereszténységgel kapcsolatban alkotott vélemény, amelyet egyetlen szóban össze lehet foglalni: kirekesztő. Az egyház által következetesen, hit és erkölcs dolgában képviselt igazságok nincsenek azok ínyére, akik Isten útmutatásait ítéletként értelmezik. Ugyanez nem tetszett a csak a törvény szerint tanítóknak már Jézus korában sem, mert megtapasztalták, hogy a „Mester” úgy jelenti ki az igazságot, „mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók”.
Ezt példázza a zsinagógai megszállott gyógyításának evangéliumi esete is. A tisztátalan lélek kiabált az emberből: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!”
Ha belegondolunk, elsőre azt tapasztaljuk, hogy ez a démon mintha igazat mondana. Ám ha így van, miért jár el úgy Jézus, hogy kiűzi a látszólag az ő malmára vizet hajtó gonosz lelket, amelyik fogva tartotta azt a szerencsétlen embert?
A sátán mindig hazudik. És általában annyira profin csúsztat, hogy alig vesszük észre az Isten szeretetétől eltéríteni szándékozó cselvetéseit. Az édenkerti esetre is érdemes visszagondolnunk, ahol az első emberpárt azzal csapja be a kígyó, hogy összemossa az isteni tiltó parancsot a szabadság kérdésével. Ha nem ehetnek a fa gyümölcséből, bizonyára nem is lehetnek szabadok, vagyis rabságban élnek.
Ádám és Éva bekajálta ezt a beszédet a fa gyümölcsével együtt, mert elhitte, hogy abban az esetben lehetnek olyan szabadok, mint Isten, ha megtörik a „gúzsba kötő isteni átkot”. Az ördög eléri, hogy az isteni szabályt összemossa a fejükben a saját személyükkel.
Hasonlóan fondorlatos a sátán a zsinagógai megszállott esetében is. Jézus ezekkel a szavakkal kergeti el a tisztátalan lelket: „Hallgass el, és menj ki belőle!” Ahhoz, hogy megtaláljuk a kulcsot az ördögi logikához, figyelnünk kell Jézus beszédére. Amíg a tisztátalan lélek a szerencsétlen emberből többes számban szólítja meg Jézust, addig az Isten fia csak egy valakinek válaszol, egyes számban.
A sátán ebben az esetben szintén el akarja hitetni, hogy a bűn teljesen azonos a bűnt elkövető személlyel: „azért jöttél, hogy elpusztíts minket”. De éppen ebben áll a csúsztatása, és ekkor mutatkozik meg Isten szeretete is az ember iránt. Hiszen
Isten soha nem akarja elítélni a bűnös személyt, ám a rosszat, a sötétség hatalmát elpusztítja. Jézus kijelentése azt jelenti: Isten meg akarja menteni az embert.
Amikor ma azt halljuk, hogy a keresztények kirekesztőek, ha például felemelik a szavukat a homoszexuális propagandával kapcsolatban vagy az LMBTQ bármely formáját helytelenítik, ha kiállnak a meg nem született életek és az idősek védelmében, akkor
soha nem ítélkeznek a személyek felett, ám igenis elítélik a bűnt, azért, hogy az embert mentsék meg.
A keresztényeknek tehát nem szabad megijedni a sátáni furmánykodások szerint rágalmazóktól, akik úgy akarják beállítani a krisztushívők ragaszkodását és igazodását az örök és abszolút értékrendhez, mintha azzal elnyomnák mások életét.
A KDNP felszólította Karácsony Gergelyt, hogy rúgja ki a kereszténygyűlölő szakértőjét
„Önmagában is fontosnak tartom azt, hogy a hatalom ne hurcoljon meg senkit, eltérő véleményéért különösen nem. De amiatt még inkább fontosnak tartom, hogy tiltakozzak ez ellen, és odaálljak Békés Gáspár mellé…” – olvashattuk elég hamar Lukácsi – most éppen ruhában nyilatkozó – Katalin bejegyzését, aki védelmébe vette Karácsony Gergely kereszténygyűlölő szakértőjét.
Figyeljük csak meg, hogyan fogalmaz: „Számomra ott kezdődik a kereszténység, hogy akkor sem hallgatok, amikor a vitapartnereim emberi méltóságát sértik.” Azaz: ne sértegessetek minket – a vitapartnereimet és engem! A többit a fentebbiek alapján már értjük, nem szükséges fejtegetni…
A torz isten és az újpogányság állampolgárai tizedelnek minket
A kiemelt kép forrása: Unsplash/Meg Jerrard
