Milyen ne legyél semmiképpen 40 és a halál közt

Furcsa interjúsorozattal zárta a 2020-as esztendőt a 24.hu. 40-hez közelítő kollégájukban ugyanis felébredt az igény, hogy olyan példaképeket keressen és mutasson fel, akiknek életútja átlendítheti az embert az életközepi válságon. Bár kétségtelen, hogy mindenkitől lehet tanulni, a sorozatban felvonultatott karakterek némelyike inkább szorul segítségre, semmint hogy hitelesen tudna olyan életutat felmutatni, amely valaminő tartalmas múltban gyökerezve egy ígéretes jövő felé mutat.

Milyen jó kis kezdeményezés – gondoltam naivan, miközben rákattintottam az általam egyébként igen kevéssé kedvelt liberális portál videójára. A műsorban megszólaló Novák Angélát korábban nem ismertem, viszont Felcser Máté már felkeltette az érdeklődésemet – hát mekkora JEL lehet már egy híres zenekar frontemberének igaz élete?

Aztán jöttek a pofonok. De nem azért, mert az élet negyven fölött kénköves pokol, hanem mert várakozásommal ellentétben a kisfilm olyan életutakat vonultatott fel előttem, melyeket látva – elégedett csettintés helyett – inkább csak sírni támadt kedvem. Hát milyen sokszínűen félresiklott értékrendek mentén „átvészelt” életeket sikerült itt már megint előszedni…?

Szóval a filmben amolyan „húszévesen házasodott, és rögtön elvált férfi, aki az akkor született gyerekével nem tartja a kapcsolatot, mert a nő külföldre ment, de inkább nem beszél róla, mert túlságosan fáj, de a mostani csaja amúgy teljesen rendben van azzal, hogy a zene az első és nem ő”, valamint „lépten-nyomon hangoztatom, hogy egyébként férfinek születve egy lány, nő, sőt femme fatale vagyok, mert mindenemet átműtötték, és rendszeresen szedem az ösztrogént, ráadásul több férfival is volt inkább rövidebb, mint hosszabb kapcsolatom” típusú karakterekről van szó.

Két dolgot emelnék ki ezzel kapcsolatban:

Egyrészt vannak valódi példaképeink… Jó dolog, ha megtaláljuk a valóban értékes személyeket, és aztán képesek vagyunk rálépni arra az útra, amit ők előttünk kitapostak.

Másrészt az életközepi válság – bár egy valós pszichológiai probléma, amellyel foglalkozni kell – az Istentől elszakadt, újpogány társadalom sajátja. Én legalábbis így látom. Nagyon egyszerűen megfogva a dolog lényegét, egy keresztény ember üdvös várakozással néz a halál elébe – nem féli azt. Hiszen ki ne vágyna arra, hogy szeretett Megváltójával találkozzon? Nem véletlenül imádkoztak úgy az első évszázad keresztényei, hogy Marana Tha! (Jöjj el, Uram!).

Az egészséges keresztény embernek nem célja, hogy „egész életében 25 évesnek akarjon látszani”. 

És főleg nem célja az, hogy olyan emberekre nézzen föl, akik 40 pluszosan férfiból lett nőként azon keseregnek, hogy nem vette őket senki feleségül, és hogy 2010 után Magyarországon egy olyan kormány van hatalmon, amely kizárólag a természetes módon termékeny, illetve az egészséges társadalom kialakulását elősegítő (és fenntartó) családokat támogatja.

Mert folyamatosan megy a gyötrődés, hogy így ennek az egyénnek az élete meg úgy a másik kisebbségé, arról viszont soha nem szól a fáma, hogy ha minden egyes ember elborult és kevésbé elborult elképzelését kiszolgálná a hatalom (namajd Biden!), az még a mainál is kategóriákkal betegebb társadalom létrejöttéhez vezetne…

 

Varga Gergő Zoltán

 

Egy hivatás az életért – Példaképünk Bálint Balázs szülészorvos

Papságom olyan, mint a cseppkő – Példaképünk: Papp Miklós

Hogyan genderezzünk szét egy komplett nyelvet?

Kiemelt képünk forrása: Pixabay