A számítógép előtt a gyerekek teljesen elszigetelődnek
– Illusztrációi egy részét mintha a ’90-es évek kalandjátékai ihlették volna. Gyermekkorában is szerette már ezeket a játékokat?
– Igen, ez a hasonlóság nem véletlen, az akkori kaland- és szerepjátékok indítottak el engem is ebbe a világba. Az illusztráció tekintetében leginkább Szendrei Tibor munkái hatottak rám, akinek könyvillusztrációit elbűvölve néztem. Elhatároztam, hogy egyszer én is ezzel szeretnék foglalkozni. Habár intézményes körülmények között sohasem tanultam az illusztrációkészítést, de gyerekkorom óta folyamatosan rajzolok. 
– Mikor lett illusztrátor?
– Nyolc éve hoztam meg a végleges döntést a rajzolás mellett. Fokozatosan kezdtem elhagyni a korábbi munkahelyemet, hogy valóban illusztrációk készítésével foglalkozhassak. Azóta főállású, szabadúszó illusztrátor vagyok.
Nem volt veszélytelen ez a vállalkozás, mert eleinte senkit sem ismertem.
Úgy próbáltam munkákhoz jutni, hogy a megbízások reményében elkezdtem elküldeni a rajzaimat különböző cégekhez, valamint felkerestem az általam nagyra becsült illusztrátorokat és tanácsot kértem tőlük. Az indulásban nagyon sokat segített Pozsgay Gyula, akinek máig köszönettel tartozom.
Sok munka és hosszú idő után mostanra kezdtem nevet szerezni magamnak a szakmában. Kicsi a piac, ezért menni kell a munka után, keresni kell a lehetőségeket, másképpen nem lehet megélni. Van négy-öt olyan tehetségű hazai illusztrátor, akit mindenki keres, de a többieknek sokszor kilincselni kell.
– Pedig az ember azt hinné, hogy a megsokasodott társasjátékok többletmunkát adnak az illusztrátoroknak is. – Csak részben, mert bár tény, hogy egyre több társasjáték készül, a legtöbb cég a saját grafikusaival tervezteti meg a játékait, így a külsősöknek kevesebb munka jut. Ennek ellenére érezhető, hogy minden évben egyre többen érdeklődnek az illusztrátorok iránt. Ebben az online tér határtalansága is fontos szerepet játszik.
Kaptam már megrendeléseket Hollandiából, Ausztráliából és Amerikából is.
A társasjátékok többsége egy speciális, univerzális világban játszódik, melyet gondosan meg kell alkotni, ez egyféle látványtervezés, vizuális világépítés is. Mindennek a célja, hogy a készülő munka egy egységes látványként kerüljön a vásárló szeme elé.
– Mennyire nehéz megteremteni egy ilyen világot?
– A társasjáték illusztrálás is egy olyan szakma, amiben minden a megrendelői elvárástól függ, annak kell megfelelni. A legtöbb esetben konkrét elképzelésekkel keresnek fel, gyakorta mintákkal is tudnak szolgálni, hogy milyen típusú megvalósítást tartanak elfogadhatónak. Ahol nincs ilyen, ott akár egy-két hetet is igénybe vesz, amíg az ember eltalálja azt a stílust, látványvilágot, amit szeretnének. Ha ez megvan, akkor sokkal gördülékenyebben megy a munka.
– Mennyi időt vesz igénybe egy társasjáték teljes illusztrálása?
– Sok múlik magán a játékon és a megbízói igényeken. Gyakran időből van a legkevesebb a megrendelői oldalon. Az idő ugyanis a társasjátékkészítés egyik kulcsa. Sok illusztrátor csodaszép portfóliót állít össze, csak azt felejtik el feltüntetni, hogy egy képen mondjuk száz órát dolgoznak… Az ilyen alkotókra, bármilyen jók is, a megrendelők többsége nem tud várni.
Ezért nehéz szakma az illusztrációkészítés, mert gyorsan kell jót és maradandót alkotni.
Én a gyorsabb alkotók közé tartozom, ami azt jelenti, hogy naponta egy-két képet tudok megfesteni. Úgy gondolom, ez a tisztességesen vállalható mennyiség – ám volt olyan felkérésem is, hogy egy teljes társasjátékot mindösszesen két hónap alatt kellett elkészítenem. A végén már napi tíz képet kellett megrajzolnom, hogy végezni tudjak. Mondanom sem kell, hogy ez egy igen megerőltető feladat volt, akkor a munka végét az jelentette, amikor begörcsölt a kezem a megterheléstől… Amikor nincs ilyen nyomás, akkor, azt hiszem,
egy társasjáték tisztességes megrajzolásához legalább 4-6 hónap alkotómunka szükséges.
Ennyi idő alatt van mód arra, hogy kidolgozott és átgondolt, részletgazdag illusztrációk születhessenek, sok kártyával, kiegészítőképpel és egy olyan játéktáblával, melyet sokáig örömmel nézegethetnek a játékosok. 
– Milyen típusú játékok készülnek napjainkban?
– Ma döntő többségben van a fantasy és a sci-fi, illetve e kettőnek a keveréke. Mindez nem véletlen: a legtöbb társasjáték az amerikai filmekből merít ihletet. Az a trend, hogy fantasyből egyre kevesebbet tesznek bele, mint korábban, így próbálják modernizálni az iparágat, hogy a fiatalokat is elérjék. A cél egyszerű: a tizenéveseket és a harminc pluszosokat is megfogják egy-egy filmmel, társasjátékkal. Több generáció megszólítása a legritkább esetben lehet sikeres – ennyi különböző embert nagyon nehéz egy alkotással megérinteni. A látványtervezőknek ezért nagy a szerepe azt illetően, hogy olyan vizuális világot teremtsenek, amelyben a különböző korosztályok is örömmel merülnek el.
Megtapasztalható, hogy a gondosan kidolgozott asztali társasjátékok ellenére a fiatalok a videójátékok felé húznak, amikkel az agond, hogy nagy többségük nem családcentrikus.
A számítógép előtt a gyerekek teljesen elszigetelődnek, társas kapcsolataik leépülnek.
Örömteli, hogy egyre többen készítenek valódi társasjátékokat; nagy szükség van arra, hogy a család körbeülje az asztalt és együtt játsszanak.
A társasjátékok vizuális megfogalmazásaikban, minőségükben is sokat javultak az elmúlt évtizedekben, ezért egy percig sem vitás, hogy a 21. században is képesek összehozni a családot és a barátokat.
– Számos könyv- és társasjáték illusztrátor a külsős megbízások után saját projektbe is belevágta a fejszéjét. Tervez esetleg saját társasjátékot?
– Egy ideig magam is eljátszottam a gondolattal, hogy kéne egy játékot készíteni, de magánemberként ez nagyon sok munkával és kockázattal járna. Kitalálni egy játékot csupán egy apró szelete a munkáknak. Egy társas megvalósításához komoly tőke is szükséges.
Még a legegyszerűbb játéknak is egyedül a nyomdai kivitelezése több millió forintba kerül…
Rengeteg tervezés és egy-két év tesztelés szükséges ahhoz, hogy valaki egy jó játékkal jelenjen meg a piacon. Nem véletlen, hogy sokaknak beletört már a bicskája. A kezdők esetében általában elfogy a pénz, a lendület, vagy éppen elakadnak egy olyan munkafolyamatban, amiben nem járatosak. Éppen ezért inkább az illusztrációnál maradok – ehhez értek, ezt is szeretem a leginkább.
Tóth Gábor
Az alkotás örömének mindenki életében helyet kellene kapnia!
Pierrot: A magamfajta eszképisták szívesen elmerülnek a játékban
Kiemelt képünk forrása Kovács József hivatalos honlapja.
