Covid-osztályon verte agyon a szobatársa, mert imádkozott

A 82 éves David Hernandez-Garciát kétágyas kórházi szobában ápolták Kaliforniában Covid-19 fertőzéssel. Keresztény volt, így a legnagyobb természetességgel imádkozni kezdett, mire szobatársa, Jesse Martinez agyonverte őt egy oxigén-palackkal. A férfit – vallási töltetű gyűlölet-cselekedet és gyilkosság miatt – bíróság elé állítják. Gondolatok a nagy amerikai szabadságról.

Az utóbbi időben előszeretettel beszél a liberális nyugat, a liberális ellenzék és az Orbán Viktort csak úgy divatból gyűlölő népréteg arról, hogy itthon épp milyen színű virágot kéne vinni a demokrácia sírjára; hogy épp tapsvihar közepette miként hull porba a szólásszabadság, meg a szabadság és emberszeretet úgy alle zusammen.

Mit mondjak, sosem értettem én ezt. De valószínűleg ez is azért van, mert az aluliskolázott (alias ostoba), konzervatív (alias ostoba), fehér férfi (tehát embergyűlölő) vélt vagy valós vádcsokrával alkalmanként oly előszeretettel tüntetnek ki engem is.

De bármilyen halmozottan hátrányos is az én helyzetem, csak nem tudok bizonyos dolgokon eligazodni.

Itt van például a német sajtó, ahol jóformán minden konzervatív gondolatot sikerült teljesen kiírtani az elmúlt évtizedben. Vagy itt van a Facebook, ami sorra tiltja le a keresztény és/vagy konzervatív oldalakat, és hiába csengeti serényen bárki a hirdetésfizetés aranydukátjait a „független”, „pártatlan és párttalan”, „szabad” és mindenkit „elfogadó” cégnek, ő mégiscsak szívesen válogat.

Jellemzően azokat pécézi ki, akik szeretik egy ellenkező nemű ember mellett leélni az egész életüket, akik szeretnek gyermeket vállalni, akik szerint jelent valamit az, ki hova születik és hol van hivatása, akiknek elvei és hite mentén az európai társadalom korai fejlődését és fejlettségét sziklaszilárdan megalapozták.

Hadd ne bocsátkozzunk bele most a tanítórendek által létrehozott egyetemek, kórházak kérdésébe, vagy abba, hogy az egész társadalomszervezeti és etikai, a ma oly gyakran használt és elhasznált fogalomtár (mint például az ember, a személy, az alapvető jog és egyebek) mind az első századok zsinatainak hasznos melléktermékei. 

De itt van például Amerika is az ő nagy szabadságával. Azzal a szabadsággal, amit ők nagyon szívesen exportálnak bárkinek a világba, ha kéri, ha nem; azzal a szabadsággal, minek következtében képtelenség betiltani a minden szempontból bizonyítottan káros (értsd: kegyetlensok emberéletet követelő) fegyverviselést; azzal a szabadsággal, ami miatt még a kötelező maszkviselés kérdését sem lehetett politikailag végiggörgetni, merthát egy amerikainak aztán ne mondja meg senki, hogy mit csináljon és mit nem.

Azzal valahogy nincs bajuk, hogy valaki megmondta, az úton a jobb oldalon kell közlekedni, vagy hogy az adót jobbára illik befizetni. Én meg képes vagyok alapvető erkölcsről lamentálni, hogy egy világjárvány közepén a saját úgynevezett szabadságukért tüntetnek, mikor emberéletekről van szó… szánalmas vagyok, tudom.

De itt vannak a véresszájú abortuszpártiak is, könnyfakasztó önellentmondások egész sorozatában. Mert hangoztatják ők is – egyébként nagyon helyesen –, hogy ne merészelj maszk nélkül bármit is csinálni, mert hát emberéletek, meg ez nem a te döntésed, hanem a közjó, a közérdek, más emberek élete és miegymás, mindezzel egyidőben pedig az „én testem, az én döntésem” szlogennel rendkívül nagy gyakorlattal veszik semmibe a nők méhében fejlődő magzat életét.

Amerikában a kórházi ágyán agyonvert valakit embertársa, mert imádkozott, mert keresztény volt. Elítélik, nagyon helyesen, de kérdezem:

miért kell itt tartanunk?

Kellett-e rálépnünk erre az útra, amely az úgynevezett elfogadás szélsőségességének ilyen mértékű térnyeréséhez, a tolerancia diktatúrájához vezetett? Mára szeretetlenséggé, gyűlölködéssé vált, ha valamire nemet mondok, ha valamiről, bármiről negatívan nyilatkozom, ha bármiről azt merem nyilatkozni: ezt én így nem fogadom el.

Ha bárkiben továbbra is éles tüske a magyarországi „diktatorizmus” (sic!) hát lelke rajta, de én még mindig százszor is szívesebben élek egy ilyen országban, mint az önmagát felemésztő, hamis szabadság zászlaja alatt.

 

Varga Gergő Zoltán

Szerzőnk további cikkeit ide kattintva olvashatják.

 

Kiemelt képünk illusztráció. Forrás: Pixabay

Iratkozzon fel hírlevelünkre!