Eredetileg az egyik tematikus filmcsatorna másfél órás Orbán-ékeléséről szerettem volna írni, de nem állhatom meg, hogy a szerencsére néhány óra múlva kimúló 2020-ba ne rúgjak bele én is. Amekkorát csak bírok.
Kora tavasz óta hétről hétre tanúi lehettünk annak, hogy mindig van lejjebb. Van vírus – nincs vírus, csinálták – magától jött, legyen maszk – csak maszkot ne stb. Aztán jöttek 3 ezerért a 100 forintos fertőtlenítők, 5000-ért a 70 forintos maszkok. 800-ért a 300 forintos babkonzerv. Élesztő- meg lisztraktárak alakultak ötven négyzetméteres lakásokban, …mert hát, ki tudja?
A nemzetközi élelmiszerkereskedelem tehervagonszám pumpálta anyaországába az egyébként jelentéktelennek titulált magyar piac vásárlóinak pénzét. A forint mindeközben nagyjából a milpengőhöz vált hasonlatossá az euróhoz viszonyítva. Sebaj, megfizettük ezt is.
Bezárkóztunk, digitálisan oktattunk – legalábbis azt hittük –, kábé egy gipszből készült órarugó hatékonyságával. Meghurcoltuk, aki egy vasalódeszkával illusztrálta a bürokrácia ostobaságát.
Aztán, egyszer csak hangnemet váltott az esztendő. Elkezdte elhordani a barátainkat, rokonainkat, kedvenceinket.
Egyik nap a haverom esett le a bicikliről, másik nap Balázs Fecó. Aztán a szomszéd, aztán Bergendy Pista. Fekete szalagcímek satírozták a mindennapokat. Családokon belül is. Ezrével búcsúztak felváltva munkahelytől, barátoktól, fizetéstől, rokonoktól.
hirdetésBálványok dőltek, királyok váltak meztelenné (és csúsztak le ereszcsatornán). Mindennél erőszakosabb nyomulásba kezdett a deviancia: homokospropaganda kicsiknek, érzékenyítésnek nevezett gusztustalankodás minden fronton. BLM, szobordöntögetések, amerikai elnökválasztás, utcai randalírozás, lángoló autók, kifosztott üzletek – csupa-csupa lélekemelő történés, vidámságban tocsogó újdonság…
És közben nap mint nap elment valaki, akit szerettünk, aki így vagy úgy – hozzánk tartozott.
Az átkozott 2020 pedig utolsó leheletéig harcol ellenünk. Nem áll le. Még végóráiban is kaszál a barátok közt, romba dönt horvátországi városkákat.
Soha még óévnek nevezett szörnyedelem-búcsúztatót nem vártam úgy, mint ezt a mostanit. Akkora dajdajt rendezünk, amekkorát este nyolcig csak lehet. Mert nagyon úgy fest, a fenevad három hatosa egy esztendőre két kettessé, meg két nullává változott.
Itt az ideje, hogy elpusztuljon. Hogy az történjen vele, mint amit velünk tett egész évben.
Nekünk nagyon elég volt, és remélem akad más is, aki így gondolja. Őt úgy hívjuk: Jézus. Ha mindannyian akarjuk, holnaptól ő lesz a főnök és akkor soha többé 2020.
Mészáros József
A szerző további írásai itt érhetők el.
