Az Esztergomi Szeminárium papnövendékei adventi meglepetéssel gazdagítják a karácsonyi készület idejét. A lényegre irányítva a figyelmet, Sík Sándor papköltő „Láttam csillagát napkeleten” című versét szavalják a leendő káplánok, plébánosok vagy püspökök. Ki tudja? Az viszont mindenképpen biztató, hogy a csillagot, Isten meghívását szeretnék mindannyian követni.
A papnövendékekkel kapcsolatban általában egy olyan kép él bennünk, amelyben ők a szeminárium elzárt magányában „képződnek”, érlelődnek, hogy egyszer majd Isten népét szolgálhassák az egyházban. Ez bizonyosan így is van, ám azt sokszor elfelejtjük, hogy ők is hús-vér emberek, érzésekkel és valódi lelki gazdagsággal.
Ennek a gazdagságnak egyik tanúbizonysága az esztergomi kispapok videója, amelyben az „Ó, jöjj, Emmánuel” ének dallamára a „Magyar Sion” városában, lehullott falevelek és folyóparton megrakott tűz mellett szavalják el Sík Sándor papköltő gyönyörű karácsonyi versét.
Istentől kapott hivatásuk, elköteleződésük lengi be az egész előadást – nem véletlen, hogy a karácsonyi videót is így nevezték el:
„Te hívtál, én megyek!”
Adja Isten, hogy ez a csillag mindig ott ragyogjon leendő lelkipásztoraink feje felett! Ezáltal soha nem magukat fogják előtérbe helyezni, hanem a betlehemi pásztorok mintájára mindenkinek Jézusról fognak ujjongva beszélni. Hajtsa tehát őket a vágy, a tűz, a Lélek, hogy az Istennel élt élet szenvedélyéről soha ne felejtsenek el tanúságot tenni, akkor sem, ha esetleg folyamatos támadás éri őket a hirdetett és megélt örömhír felvállalása miatt.
hirdetésKispapok, imádkozunk értetek!
Uram! ma minden ködbe lankadt,
Ma minden bús és meredek.
Tátonganak nagy messzeségek,
Ma még a csillagok sem égnek,
Inganak óriás hegyek.
– Uram, én láttam csillagod!
Vadul nevet a téli szél,
Ólmos esőt vagdal szemembe.
A sötétség kiált körültem,
És varjú vijjog fönn az űrben
Egy örök vak körben kerengve.
– Uram, engem minden kacag!
A százszavú gúny közepette
Kiáltok, s bennem fagy a szó.
Sírok, mint egy eltévedt gyermek,
S a könny pillámon holtra dermed.
Hideg az arcom és fakó.
– Uram, csak egy sugarat adj!
És én megyek, amerre hívtál,
Halott sivatag fövenyén,
Ha örökös télben, viharban,
Örök sötétben, zivatarban,
Ha többé nem lesz soha fény:
– Uram, te hívtál, én megyek!
Megyek, mert mennem kell, örökre.
Mert visz a vágy, a tűz, a lélek.
Mert örök dalok égnek bennem,
Mert kívüled nincs hova lennem,
Mert nálad van, te vagy az Élet!
– Láttam Keleten csillagod!
Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásaink:
Fr. Stan Fortuna basszusgitáros ferences pap Isten örömhírével érkezik
Kiemelt képünk forrása: a hivatalos klip részlete
