Isten „imádja” a metálmisét
A magam részéről elképzelhetetlennek tartom, hogy egy – hangsúlyozom – katolikus templomban, mondjuk az áldozás alatt, egy heavy metal szám emelné lelkemet az egekig, miközben „az égből szállott szent kenyérrel” lépek valóságos és titokzatos kapcsolatba.
Nem feladatom, hogy a finnek metálmiséjéről elmarasztaló véleményt fogalmazzak meg. Nem is teszem. Annyit azért megengedek magamnak, hogy elmélázzak azon a dilemmán, hogy vajon ez a keményebbnek számító, a maga nemében cizellált és komoly értékekkel bíró zenei stílus képes lenne-e betölteni a liturgiát szolgáló zene feladatát, ha a katolikusoknál is lenne ilyen. Amennyiben nem elriaszt, hanem bekapcsol Isten imádásába és a szent cselekménybe, még akár fejet is hajtok előtte. Persze a heavy metal egyetemességén még elvitatkozhatunk – azt gondolom – néhány évtizedig.
Ahol Isten dicsősége, ott a mennyország – Palánki Ferenc püspök a Vasárnapnak
Abban biztos vagyok, hogy semelyik zenei stílus, sőt egyetlen akkord, hang vagy hangszer sem nevezhető explicite a sátán eszközének. Valóban felhasználják az elektromos gitárokat és a stílust akár a sátán imádására is. Éppen úgy, ahogyan a templomok orgonái is eredendően pogány eseményeken szólaltak meg.
A kérdés ezek után valóban csak annyi, hogy a liturgia ünneplését képes-e betölteni a heavy metal stílusa. Őszintén szólva azért még nyugodtan sóhajtok fel, mert én ezt jelenleg elképzelhetetlennek tartom, és azt hiszem, ez még egy darabig így is lesz. De nem akarok Isten imádása elé olyan akadályt gördíteni önmagamban, amely bármely zenei stílus liturgiai létjogosultságát is megkérdőjelezné.
Bízom a Szentlélek vezette egyház józan ítélőképességében, amely nem hagyja, hogy az örök isteni értékek olyan módon profanizálódjanak, hogy végül már ne Istenre irányítsák a figyelmünket. Jóllehet Jézus Krisztus óta a szent magába emelte a profánt, a mindennapit – a gyakorlati hitélet vonatkozásában azonban újra meg újra felmerül a kérdés: valóban a szakrális emelte magába a hétköznapit, vagy ennek épp az ellenkezőjét valósítjuk meg?
„A heavy metal a világon talán Finnországban a legnépszerűbb” – kezdi Haka Kekäläinen, az evangélikus egyház pásztora a finnországi Turkuban. „1970 óta metálrajongó vagyok. Az volt az álmom, hogy egyszer lelkészként majd »metálmiséket« [az alkalmazott, eredendően katolikus kifejezés a protestáns istentiszteletre vonatkozik – a szerk.] tartsak.
A metálmise csak a himnuszokat kísérő zenében különbözik az egyéb istentiszteletektől. Még a himnuszok is a hivatalos énekeink feldolgozásai ebben a zenei stílusban. A csapat két szólógitárosból, egy basszusgitárosból, egy billentyűsből és egy dobosból áll. Az istentiszteletet én vezetem.
A közkedvelt stílusnak köszönhetően a templomaink egész szépen megtelnek. Mindenféle habitusú emberek érkeznek. Számomra a metálnak nagyon pozitív üzenete van: kikapcsol és pihentet. Nem nevezhető egyáltalán sátánista zenének, hiszen mindent Isten miatt teszünk, az ő dicsőségére. A »misék« után találkozom az emberekkel, akik örömmel és odaadással töltődtek meg – nyilatkozik a közzétett kisfilmben a finn evangélikus lelkész. Hozzátette:
„Isten szereti a metál zenét. Isten szeret minket.”
Gável András
Forrás: Great Big Story
Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásaink:
Kiemelt képünk forrása: Great Big Story (Facebook)
