Botrányba fulladt és félbeszakadt a Paris – Basaksehir Bajnokok Ligája labdarúgó-mérkőzés. Ennek előzményeként a negyedik játékvezető jelezte a bírónak, hogy mutasson fel piros lapot a török kispadon ülő, reklamáló pályaedzőnek. Hogy az egymás mellett gubbasztó férfiúk közül pontosan melyiküknek is, azt az említett játékvezető úgy definiálta, hogy a „feketének”; ezzel tudta egyértelműen jelezni, kire is gondol. Ha történetesen a szemüvegesnek, vagy a sapkát viselőnek, esetleg a melegítőfelsősnek járt volna, akkor ezt feleli. Balszerencséjére a beszélgetés román nyelven zajlott (ha magyarok a bírók, sosem derül ki az inzultus), románul pedig a „fekete” „negru”. A színes bőrű játékosok bizonyos történelmi okokból kényesek erre a szóra, rögtön rasszista indíttatást gyanítottak az eset mögött – és levonultak a pályáról. (Nemcsak az érintett csapat, hanem az ellenfélnél játszó – hogy is fejezzem ki magam – nem az idén lebarnult játékosok is.)

Ahogy írtam, a magyar „fekete” szó természetesen nem verte volna ki a biztosítékot, ámbár nálunk is létező kifejezés a „néger”. Nemcsak a köznyelvben, hanem a biológiában, a történelemben is használatos. Az emberiség négy alap fajtájának egyikére ezt a szót alkalmazzuk. (A nyílászárót ajtónak, a földre terített padlóvédőt szőnyegnek, a gyermeket megszülő személyt anyának, a világ teremtőjét Istennek hívjuk.)

Nincsen ebben semmi pejoratív, fajgyűlölő vagy uszító tartalom. Akik ezt próbálják hozzákapcsolni, azokat saját előítéleteik és démonaik vezérlik.

Nekünk nem voltak gyarmataink és afrikai rabszolgáink, számunkra nem kötődik ehhez negatív kontextus. Azért, mert más nyelveken és más kultúrákban egy szó mást jelent, azért nem lehet ráküldeni a nyelv- vagy a gondolatrendőrséget emberekre és népekre. Ez legalább olyan fokú rasszizmus, mint ami ellen az eredeti felhördülés keletkezett. (Mi sem követeljük a németektől, hogy nevezzék át világhírű táncosukat, Pina Bauscht.)

Még nem tudni, mi lesz a következménye a párizsi esetnek, de az biztos, hogy ezt a szerencsétlen negyedik játékvezetőt egy időre eltiltják a ténykedéstől. Kell is a szigor, mert Franciaországban időnként a nyílt utcán fejeznek le tanárokat és katolikus templomokban vágják el jámbor hívők torkát. Igaz, hogy nem kelet-európai focibírók az elkövetők, de jobb megelőzni a tragédiát, elvégre

hirdetés

sokkal nagyobb skandalum egy fekete bőrű embert feketének nevezni, mint egy keresztényt lemészárolni.

Miközben pedig Európa felhördül, hogy a román játékvezetők hajlanak a rasszizmusra (s az ebből keletkező skandalumnak könnyen úgy általában a kelet-európaiak lehetnek a vádlottai; mondjuk kelet-európaizni pont olyan rasszizmus, mint a négerezés), aközben az Unió szalonjaiban egyetlen bíráló szó sem éri amiatt Romániát, hogy az éppen most 32%-os részvétellel megválasztott parlamentjükbe közel tíz százalékos támogatottsággal bejutott egy durván magyarellenes párt. Bozgorozni, „Ki az országból a magyarokkal”-ozni lehet, az RMDSZ betiltását követelni lehet, azzal nincsen semmi gond. Romániában egyébként sincs soha semmi gond a jogállamisággal, csak ez a hülye játékvezető beszél össze-vissza.

Ennek majd lesz is következménye, a százévnyi magyarellenes elnyomásra pedig továbbra is csak a vállát vonogatja a problémaérzékéről híres nyugat.

Ungváry Zsolt

A szerző további írásait ide kattintva olvashatják. 

Olvasásra ajánlott írásunk: 

A mesterséges ideológiák mindig elpusztulnak (bár mindig jönnek helyettük újak)

Kiemelt képünkön a Basaksehir játékosai lemennek a pályáról, miután a negyedik játékvezető rasszistának vélt kifejezést használt a csapat egyik játékosára a labdarúgó Bajnokok Ligája csoportkörének hatodik, utolsó fordulójában játszott Paris Saint-Germain – Basaksehir mérkőzésen a párizsi Parc des Princes Stadionban 2020. december 8-án. Fotó: MTI/EPA/Ian Langsdon