Érzékenyítés, avagy agymosás német módra

Az érzékenyítés szó nem fejezi ki jól azt az agymosást, amit az LMBTQ-lobbi végez Németországban (is).

Hetek óta tartó sajtófigyelem kíséri a Meseország mindenkié című LMBTQ-könyv és munkafüzet megjelenését. A témában az óvodai érzékenyítés veszélyességét hangsúlyozva felszólaltak pszichológusok, zajlottak tüntetések, készültek petíciók, de mindhiába. A könyvet újranyomták 15 ezer példányban és a sikeren felbuzdulva a könyvhöz kapcsolódó hanganyag és társasjáték kiadásán is gondolkodnak az értelmi szerzők.

A Századvég – a könyvvel kapcsolatban végzett – kutatásából kiderült, hogy a Labrisz Leszbikus Egyesült gondozásában megjelent, különböző kisebbségi, szexuális és nemi beállítottságú szereplőket felvonultató mesekönyvről, a megkérdezett emberek 64 százaléka hallott már. Szóval azáltal, hogy rengeteg írás jelent meg a könyvről, Dúró Dóra ledarálta és a többi, az emberekhez eljutott a híre, így már az is tud róla, akit elkerült volna. Kezdetnek nem is rossz! – gondolhatja széles mosollyal az LMBTQ-lobbi. Ez a népszerűség egyrészről jó, hiszen nem fogják a jóérzésű családok gyanútlanul megvásárolni a könyvet karácsonyra, mert a borító már lassan beleégett a retinánkba. Viszont akadnak olyanok is, akik kellőképpen nyitottnak és szabadelvűnek vallják magukat, így a sokat reklámozott könyv felkeltette az érdeklődésüket és tesznek egy próbát.

Most még nem késő! Ez az utolsó pillanatok egyike, hogy ezt a ránk zuhanó liberális cunamit megállítsuk. Ha nem, ugyanaz sors vár ránk, mint Svédországra, ahol az óvodában már minden játék gendersemleges. Vagy vegyük az Egyesült Államokat, ahol transzvesztita előadók – drag queenek – tartanak kisgyermekeknek mesedélelőttöket, olyan viseletben, amit itthon eddig csak a Pride-on láthattunk nyilvánosan. De vegyünk egy egészen közeli példát, Németországot. Egy müncheni szerző tollából nemrég megjelent egy írás, ami részletesen beszámol az ottani érzékenyítési folyamatokról, egy 5-10. osztályosoknak készült kiadvány bemutatásán keresztül. A Gabriela Rosenwald Oktatóműhely, Elfogadás és tolerancia című munkafüzetéről van szó, amely pedagógusok számára készült, hogy segítségével 5 éven át „finomhangolják” a gyerekeket.

Tudatosan megtervezett, gondosan felépített, komplex átnevelő program ez a leírás alapján. 

Lássunk belőle néhány gondolatot!

Az Elfogadás és tolerancia című kiadvány cseppet sem toleráns és elfogadó, ugyanis már az előszóban nekimegy Istennek és a Bibliának. A szerző szerint a következő idézet már érvényét vesztette: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, és töltsétek be a földet” (Teremtés könyve 9, 1), hiszen a férfi és a nő megkérdőjelezhető, elavult kategóriák.

Nem elfogadást kér a többségtől saját kisebbsége iránt, hanem egész egyszerűen megtagadja a normalitást és a hagyományos értékeket.

Arra ösztönöz, hogy legyünk nyitottak és fogadjuk el a szexuális sokszínűséget, vegyük természetesnek a szexuális orientációk különböző formáit, a leszbikust, a meleget, a biszexuálist, a transzneműt és tekintsük hétköznapinak a nemváltó műtéteket, a hormonkezeléseket. Ahogy mondja, nem számít, hogy minek születtünk, az a fontos, hogy milyenek vagyunk. Miután megtagadta a hagyományos férfiból és nőből álló családképet, felvázolja és részletezi a „szivárványcsaládok” széles spektrumú variációit. Azután következik az évezredekre visszanyúló klasszikus női és férfi szerepek és feladatok sárba tiprása. A kiadvány szerint nincs olyan, hogy tipikus női szerep, vagy feladat, ezek már mind a múlté. Azután az alaptörvény, az alapjogok magyarázata következik, persze arra vonatkoztatva, hogy mindezek mit jelentenek a leszbikusoknak, homoszexuálisoknak, transz- inter-, pán- stb. szexuálisoknak.

A munkafüzet részletes útmutatást nyújt abban is, hogyan vallja be a gyermek szüleinek, barátainak a másságát, amit büszkén vállaljon fel. Segítséget nyújt neki érvek felsorakoztatásával, hogyan védje meg magát a társadalom felől érkező esetleges támadásokkal szemben. A felmerülő fogalmakat pedig komplett táblázatba szedve segíti az eligazodást, hogy véletlenül se maradjon a gyermekben kérdés egy-egy kifejezést illetően. A fejezetek végén, ahogy azt egy hagyományos iskolai munkafüzetnél megszokhattuk, kérdések találhatók, melyekhez a záró részben megoldási kulcsot is kínál a kiadvány. Csak hogy egy szemléletes példát is említsek, ismert a szexuális beállítottságukat fennen hirdető színészek, celebek felsorolását kérik a gyerekektől, ezzel is megerősítve őket azzal, hogy a világ legtermészetesebb dolgáról beszélünk.

A kiadvány szerkesztője minden résznél többször és nyomatékosan használja, szinte sulykolja az elfogadás és tolerancia szavakat.

Olyan módszerrel dolgozik, mint a reklámok, amelyek először csak a háttérben mennek, kis idő múlva azonban már betéve tudjuk őket.

A 11-15 év közötti korosztály tökéletesen alkalmas a megtévesztésre, hiszen e tekintetben nincs semmilyen tapasztalata, ismerete. Ha nem rendelkezik egy erős családi háttérrel, akkor rendkívül könnyen befolyásolható ebbe az irányba. Felvetődik a kérdés, miért nem azokat a fiatalokat segíti ez a munkafüzet szexuális orientáltságuk megtalálásában, akik hasonló problémákkal küzdenek. Miért kell, hogy ez a munkafüzet mindenkihez szóljon? Az érzékenyítés szó nem fejezi ki jól azt az agymosást, amit az LMBTQ-lobbi átnevelő célzattal intézményesített formában végez Németország-szerte.

Minden jóérzésű szülőnek fel kell lépnie az ellen, hogy ez az iskolákon, óvodákon keresztül érkező propaganda beszivárogjon a gyermekek mindennapjaiba és észrevétlenül átnevelje őket.

A nevelés, az értékrend kialakítása a szülő és a család feladata. Senki ne merészelje ezt elvenni tőlük!

 

Forrás: Magyar Nemzet Online

Kiemelt kép: Pixabay