Az ember majdnem váróterem

A homo sapiens magasan szervezett, két lábon járó organizmus. Tele asszociatív idegsejtekkel, alig használt izomcsoportokkal, a világegyetemmel paralel táguló emésztőrendszerrel, fokozatosan korhadó keringéssel – és folyton vár. Az ember váró lény. Ha téglából lenne, ő lenne a váróterem.

Nagyon sok bajunkat okozza a várakozás, hiszen arra várunk, amire vágyunk. Vágyra jár az agyunk.

Várunk a fizetésre, a munka elkészültére, munkaidő végére, a lehetőségre, az ellenfél bukására. Várunk a szerelőre, a szerelemre, a válóperre és az eljegyzésre. Várjuk a labort, várjuk, hogy szólítsanak, várjuk, hogy végre kint legyünk – a szabad levegőn. Várjuk az új kocsit, a használt alkatrészt, meg a futárt a webshopból. Várjuk a bulit, aztán várjuk, hogy elmúljon az agyhasogató másnap.

És minden egyes vágyunk egy-egy szög a nyugalomba, az egyensúlyba.

Kopik a türelem is. Lassan egyre többet látjuk magunk előtt amire várunk és egyre kevésbé a körülöttünk várakozó többieket. Ahogy ők se minket…

Valahol azt olvastam: egy indiai jógi szerint az európai embernek az a legnagyobb baja, hogy egy tök üres, húsz négyzetméteres szobában, a világ sodrásától elzárva képtelen lenne boldognak érezni magát. Persze nem a sodrás úgy egészében hiányzik neki, hanem a nagy sodormányból az, amire ő vágyakozik.

Na, ettől a nagy vágyrakástól aztán szépen meg is betegszünk. Lesz nekünk jó kis alapbetegségünk. Tán nem is egy – attól függően, mennyi epekedéssel etettük a lelkünket és hány éven keresztül.

Hát, én ezennel befejeztem. Lesz ami lesz, történik ami történik – a továbbiakban nincs semmi, amire várnék.

Persze, ebbe nem számít bele, hogy végre mikor lesz kész a spenótom mellé a bundáskenyér, mert már nagyon éhes vagyok. És az sem számít a fogadalomba, hogy de jó lenne már túl lenni a soron következő kampányhacacárén,

mert nemcsak Orbán utálja, hanem én is.

A multik pedig már javában árulják a csokimikulásokat, az üzleti advent tehát elkezdődött. Közeleg a karácsony – azt azért várom. Az nem számít bele. Az nem ugyanaz. Ugye, jóemberek?

 

Mészáros József

A szerző további írásai itt érhetők el.

 

Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásaink:

Papák, mamák géppisztollyal

Mondd csak, kisgyerek, szeretnél meghalni?

Már megint jelöltet keresnek…

Kiemelt képünkön: Salvador Dali Elfolyó idő című alkotása