Az ördög nem egy szarvas-patás valami, ami éjszakánként ijesztgeti az arra érdemes lelkeket. Ő a Diablo, a Di Avole, a Megosztó. És ez neki bőven elég. Inkább lenne patás ijesztgető – attól legfeljebb rászoknának a felnőttek is az eldobható pelenkára…
Aki nem hiszi, nézzen szét Magyarországon.
A megosztottság rendkívül hatásosan hozza létre a földi poklot. A megosztottságtól megáll az élet, megáll az idő. És ha áll az idő, az emberek hiába várnak szerelemre, ételre, fizetésre. Ennél talán csak az a rosszabb, ha ilyen körülmények közt rohan az idő: egyre gyorsabban múlik az a világ, amit valaha szépnek tartottunk, egyre gyorsabban történik meg velünk, és egyre több rossz.
A megosztás koreográfiája kezdetnek csupán néhány embert ír elő. Ők megtalálják azokat, akik csalódásaik, kudarcaik, belső agybajaik okán szívesen csatlakoznak valamiféle lelki anarchiához – és ím, egyre többen lesznek. Miként egyre többen lesznek azok is, akiknek leesik a tantusz:
hirdetésamit ezek akarnak, amit ezek csinálnak, az valamiért nagyon nem jó.
Hamarosan két tábor néz egymással farkasszemet. Ebben a fázisban a két tábor tagjait semmi más nem érdekli, csak a másik lesöprése a színről. Életükben háttérbe szorul minden, ami szép, így válik az szörnyűvé. És az elviselhetetlen életért immár kizárólag a szemben álló tábor tagjait okolják. A folyamat tehát önmagát erősíti mindaddig, amíg győz a nagy büdös entrópia, tort ül a Diablo, a Megosztó.
Olyan egyszerű ez, mint a fotóművészet: kinyílik egy lyuk, bemegy a fény, becsukódik a lyuk – és mégis, mekkora tehetség és tudás kell egy-egy zseniális kép elkészítéséhez.
Ilyen egyszerű az embereket is manipulálni; a művész ezúttal: a Megosztó. És az eredmény?
Utáljuk egymást. Ártunk egymásnak. A szeretet fogalmát vicces közhellyé satnyítottuk, kiröhögjük azt, aki számonkéri. Pedig az a fene nagy helyzet, hogy a megosztottság egyetlen ellenszere a jószívűség.
Jézus nem gyűlölte azokat, akik pokolian megkínozták; őt nem lehetett velük szembe, a másik oldalra állítani.
És mi? Pedig minket nem fenyeget keresztrefeszítés, sokkal kevesebbért szakad ketté utca, falu, nemzet.
Pusztán azért, mert hiányzik az a bizonyos nevetségessé vált közhely. Csak magunkat vagyunk hajlandók szeretni, és ezzel tisztára söpörjük a pályát, jöhet a Di Avole.
Mészáros József
A szerző további írásai itt érhetők el.
Kiemelt képünk forrása: Pixabay
