Ez egy olyan diktatúra, ahol az ellenzékinek megy jobban

„A szegény emberek valamiért Orbán Viktorra szavaznak, a tehetős és képzett emberek viszont nem” – jelentette ki Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt-jelölt-aspiráns (in spe) a minap a szokásos másfél órás monológjában (klassz műfaj: képzeljünk el egy Szindbád hosszúságú videót, melynek első percétől az utolsóig MZP beszél a kamerába frontálisan). Majd bizonyítékként még hozzáfűzte: „a felső jövedelmi decilis egyértelműen ellenzéki”.

A kijelentés méltánytalanul kevés figyelmet kapott, pedig itt azért évtizedes narratívák dőlnek össze recsegve-ropogva. Kezdve mindjárt azzal a mantrával, hogy „ebben az országban tisztességesen nem lehet megélni”. Mert ugye ha ez igaz lenne, abból egyenesen következne, hogy a leggazdagabb 10 százalék, amely ezek szerint egyértelműen ellenzéki, egy utolsó korrupt suttyó. Hadd ne feltételezzük ezt. Ha viszont nem korrupt suttyó ez a több százezer balliberális szavazó, akkor csak az lehet, hogy ebben a fojtogató diktatúrában simán lehet érvényesülni tisztességesen is, ellenzékiként is, sőt. Nocsak.

Persze az is elképzelhető, hogy sok esetben öröklött vagyonokról van szó. Valamelyik felmenő trükkök százaival és/vagy mások besúgásával megszedte magát, most pedig leszármazottai élvezik a vagyont. Ezzel sincs feltétlenül baj, csak akkor vegyük észre, hogy a jelenlegi állítólagos bűzös rezsim simán hagy élni pénzestül, míg

az überdemokratikus koalíció vezére olyasmiket lenget be, miszerint hatalomra kerülésük esetén a fideszesek „minden értelemben földönfutók lesznek”, és egészen bizonyosan „levegőtlen világ” lesz itt nekik,

merthogy „Így van ez rendjén. Higgadtan, racionálisan, szárazon.” Adjon hálát Istennek a felső decilisbe tartozó összes ellenzéki, hogy Orbán Viktornak nincsenek ilyen bolsevik beütései.

Természetesen innentől kezdve nemigen tartható az a városi legenda sem, miszerint ebben az országban minden pénz Mészáros Tiborcz Viktorhoz áramlik, mindenki más pedig csak ábrándozik arról, hogy megvegye a 600 forintos balatoni lángost. És mostantól a proli irigységre sem kellene annyira rájátszani azzal, hogy kinek telik Gucci-táskára vagy adriai jachtra – ezek szerint ugyanis zömében a libsi (horribile dictu: a szoci) (vagy pláne: az igazikonzervatív Orbán-ellenes) szavazó az, akinek igen jól fut a szekér, tehát ellene kellene hergelni a népeket. Azt pedig nyilván egyikünk se szeretné.

Az ismertetett adatok fényében az is felette érdekes, hogy

Cseh Katalin legújabban az Európai Unióval akarja finanszíroztatni a magyarországi ellenzéki médiát.

„Vészhelyzeti támogatást” kellene nyújtani a „szabad sajtónak”, úgymond. Tehát azt a pénzt, amelyet az EU költhetne akár a bolgár kisnyugdíjasra vagy a csenyétei fideszes mélyszegényre is, a momentumos politikus szerint sokkal inkább a vagyonos magyar ellenzék sajtójára kellene fordítani. Miközben a tehetős, képzett, intellektuálisan felsőbbrendű ellenzéki ahelyett, hogy széles anyagi lehetőségeihez mérten támogatná az összes nincsmásikat, inkább odaáll a Karmelita kolostor elé, és ordítva skandálja, hogy „Hol vagy g*ci?” – majd, mint aki jól végezte dolgát, hibrid SUV-jába ül és villájába hajt.

Unortodox egy diktatúránk van, az bizonyos.

 

Francesca Rivafinoli

 

A szerző további írásait ide kattintva olvashatja.

 

Kiemelt képünk forrása a Pixabay.