Előbb kaphat egészséges méhet egy transznemű, mint egy meddő nő?

Alapvetően a méh eredetű meddőség kezelésére szolgálna a terápia, ám a nemátalakító műtéteket végző sebész másról álmodozik.

Vajon képes lehet gyermeket kihordani egy méhtranszplantáción átesett transznemű férfi? A kérdés egyelőre költői, hiszen maga az eljárás még csak kísérleti fázisban van, létezéséről sokan nem is tudnak, és ami a lényeg: az eredeti célok szerint a méh eredetű meddőségek kezelésére szolgálhatna. Ám vannak, akik máris óriási lehetőséget (értsd: bizniszt) látnak a dologban, hiszen az eljárás elterjedésével a nemátalakító műtétek következő fázisához érkezhet az emberiség. Csak az a kérdés: ki adja majd oda a méhét, és mennyi pénzt hajlandó valaki más fizetni érte?

Hajmeresztő ötlettel rukkolt elő Christopher Inglefield plasztikai sebész, a nemátalakító műtétek specialistája: úgy gondolja, nincs messze az az idő, amikor a férfiból nővé operált páciensek végre gyermeket is szülhetnek majd. Az ügyfeleivel a Twitteren félmeztelenül pózoló orvosnak vélhetően eddig sem voltak különösebb erkölcsi aggályai, ám most egy újabb bugyrát nyitotta ki az LMBTQ-mozgalmak Pandóra szelencéjének.

Bár csak nemrég jelentették be, hogy az eljárás egyáltalán lehetséges, és méh eredetű meddőségi problémák esetén is van remény arra, hogy valaki méhátültetéssel gyermeket hozzon a világra (Brazíliában már meg is született az első ilyen kisbaba), Inglefield rögtön megragadta az alkalmat, hogy nagyobb hírnevet, illetve újabb pácienseket szerezzen magának a korábban megvalósíthatatlannak tűnő álom felvillantásával. Nyilván tisztában van vele, hogy a dolognak azért vannak anatómiai akadályai – de ez az apróság szerinte kiküszöbölhető, és így nem is tántorítja el őt attól, hogy ezzel a lehetőséggel kampányoljon…

 

Túl azon az aprócska tényen, hogy biológiai nemünk fogantatásunk pillanatában eldől, ezzel együtt pedig az is, lesz-e képességünk arra, hogy gyermeket hozzunk világra, érdemes azokat a további szempontokat is megfontolni, amelyek felmerülhetnek, ha valóban engedélyeznék az egyelőre még a nők számára is csupán bizonyos országokban és csak korlátozottan hozzáférhető (illetve nem is mindig sikeres!) eljárást.

Kik számára lesz elérhető a minden bizonnyal költséges műtét? Elsőbbséget élvez-e majd a donorlistán egy olyan asszony, aki cisznemű, azaz semmilyen más akadálya nincs annak, hogy gyermeket szüljön? Lesz-e az örökbefogadások esetében szokásoshoz hasonló pszichológiai vizsgálat, melynek során eldöntik, mennyire sérült lelkileg az az ember, aki transzneműként éli az életét, s az eljárás által most lehetőséget kap egy gyermek felnevelésére? Kinek a méhét lehet majd megkapni? És hogyan akadályozzák meg azt, hogy a sajnálatos módon már most is virágzó szervkereskedelem lecsapjon a kínálkozó piaci résre?

Hány szegénységben élő, harmadik világbeli asszony kényszerül majd rá, hogy családja boldogulása érdekében pénzzé tegye saját nemi szervét – a méhét?

És végezetül: mi lesz a család már amúgy is komoly támadásoknak kitett intézményével, ha ezentúl valóban elég lehet két férfi egy gyermek „létrehozására”?

És lesz-e visszaút, ha már kinyitottuk azt a bizonyos szelencét?