A dicsőítésvezető a belső szoba intimitásából érkezik

A keresztény könnyűzenére – de valószínűleg zenei műfajtól függetlenül is – érvényes igazság, hogy aki azt a közösség szolgálatára előadja, egyben Isten megtapasztalható jelenlétébe is átvezeti az összegyűlt embereket. Mindez nem működik a megszokott sémák rutinszerű alkalmazása révén, hanem feltehetőleg a dicsőítésvezető egész élete kell hozzá.

Sokan egy-egy dicsőítés során már csak annyit tapasztalnak, hogy minden a helyén van. A környezet az eseményhez illően kialakított, az énekszövegek diái kivetítve, a zenekar vagy kórus felkészült, a dicsőítésvezető pedig teljesen tisztában van azzal, hogy mi is fog történni az adott alkalmon – továbbá lelkes, és

szíve az Úrért dobban.

A valósághoz azonban hozzátartozik, hogy ezt a képet nagyon sok fizikai és lelki munka előzi meg. Pontosabban szükséges, hogy megelőzze. A dicsőítésvezetés szolgálatának sikere jelentős mértékben függ ezektől a közösség számára nem látható felkészülési folyamatoktól.

Hogy a zenéről még ne beszéljünk, a dicsőítésvezető Isten jelenlétére hangolt szíve az első terület, amelyen dolgozni érdemes. Hiszen hiába hallunk rádiókompatibilis profi muzsikát, hiába tökéletes a külcsíny és a performansz, ha a szolgálattevő vezető zenész híján van mindannak, amire az istendicséret tárgya irányul.

A belső lelki odaadottságunk kialakítása pedig elsősorban gyakorlatozás kérdése. Isten dicsőítésének módjáról sokat lehet beszélni. Ám a beszéd helyett egyszerűen csak el kell kezdeni gyakorolni azt. Alapvetés, hogy senki nem tökéletes a dicsőítés művészetében. Ennek a mikéntjét egész életünkön át finomítjuk, új, igazabb utakat keresünk.

Ha valaki más embereket, akik Isten dicsőítésére gyűltek össze, el szeretne vezetni a dicsőítendő személy jelenlétének megtapasztalásáig,

előbb önmagának kell ebben a valóságban élnie.

Enélkül csak érzelmi ömlengéseink, megszokott, jámbor, vallásos sémáink ismételgetéséig jutunk el, ez pedig egy idő után a legkevésbé sem vonzó, mert élettelen és hamis.

A dicsőítésvezető az Istennel minden egyes nap megélt intimitás szobájából érkezik a közösség szolgálatára. Ő az „idegenvezető”, aki ismeri, mert bejárta már az egész „tárlatot”. Az egyes képek már nem okoznak neki meglepetést, ráérez az adott „látogatók” nyitottságára. Az a cél vezérli, hogy a leggazdagabb módon tudja bemutatni, amit Isten arra az alkalomra készített.

Persze jöhetnek olyan helyzetek, amelyekre ő sem számított, hiszen Isten végtelenül szabadon akar az emberekkel menni az úton, és meghív, hogy lépjünk éppen abba az irányba, amelyet ő jelöl ki számunkra. A dicsőítésvezető

napi gyakorlatai érzékenyebbé teszik őt Isten új útjainak felismerésére,

ezáltal a közösséget is képes lesz jobban lesz szolgálni.

Gável András

 

Kiemelt képünk forrása a Pixabay.

 

További olvasásra ajánlott írásunk:

Balogh Bori: A dicsőítés a belső szoba intimitásából indul