Elődeink kitartásából merítünk erőt! – szír katolikus pap a Vasárnapnak

Irak legnagyobb keresztény városának újjáépítését bízták rá

Végveszélybe került a világ egyik legrégebbi keresztény közössége. Az elmúlt évtizedek fegyveres konfliktusai és iszlamista támadásai megtizedelték az iraki keresztény közösséget. Az Iszlám Állam által gerjesztett terrorhullám talán az utolsó szög volt a Ninivei-fennsíkon élő keresztények koporsójába. Az ősi szír keresztények múltjáról, jövőjéről, illetve a fennmaradásukat támogató magyar szerepvállalásról kérdeztük George Jahola atyát, a Qaraqosh város újjáépítésével megbízott szír katolikus papot.

– Beszélhetünk-e még iraki kereszténységről – negyven évnyi háborús időszak után?

– Irakban az elmúlt évtizedekben háborúk és gazdasági válságok váltották egymást. A nyolcvanas években dúló iraki-iráni háború, majd az azt követő Öböl-háború és a gazdasági szankciók negatívan hatottak az egész iraki társadalomra. A keresztények különösképpen megszenvedték ezt az időszakot, hiszen nem kaptak támogatást senkitől. Ezért a fiatalság egy jelentős része külföldön próbált boldogulni.

Ennek ellenére Irakban a keresztények aránya még mindig elérte az öt százalékot.

Szaddám Huszein rendszerének megdöntése előtt még így is másfél milliós keresztény közösségről beszélhettünk. Az amerikai beavatkozást követően a megélhetési nehézségek mellé a szisztematikus üldöztetés is migrációba kényszerítette a keresztényeket. 2007-től kezdve Moszulban egyre nagyobb teret kapott az iszlám szélsőséges irányzata. Annak ellenére, hogy a térséget az iraki és amerikai csapatok nagy erőkkel ellenőrizték, a keresztényeknek kétszer is el kellett menekülniük szülőföldjükről. 

Az iszlamista csoportok templomokat támadtak meg, keresztény embereket és egyházi személyeket raboltak el vagy öltek meg azért, hogy Jézus követőit végleg elüldözzék Ninivéből.

2011-ig félmillió iraki keresztény hagyta el a hazáját. Mindez még jóval az Iszlám Állam megjelenése előtt történt. Az elmúlt évek iszlamista terrortámadásai óriási csapást mértek az iraki keresztényekre. Mára alig maradtunk negyedmillióan.

– Ennek ellenére még mindig vannak iraki keresztények, akik kötődnek szülőföldjükhöz…

– Az iraki keresztény ember nem szeretne többet, mint méltóságteljes életet élni, tisztességes munkával családot alapítani és felnevelni a gyermekeit. Sokan gondolták úgy, hogy Irak erre már nem alkalmas, és rokonaikat követve elhagyták szülőföldjüket. Egy részük azonban kitartott amellett, hogy joga és kötelessége a hazájában élni, mert a szülőföld határozza meg az ember nemzeti és vallási identitását.

– Az Iszlám Állam felszámolása után vissza tudnak, vissza akarnak térni az elmenekült keresztények?

– A keresztények helyzete az iraki vezetők politikájától függ. Igaz, ma nincsenek kitéve atrocitásoknak és fenyegetéseknek, de a mostani belpolitikai viszályok és a gazdasági válság sem kedvez az Irakban élő kisebbségeknek, főként a keresztényeknek. Az emberek félnek a bizonytalanságtól és a jövő kihívásaitól, ezért kevesen mernek hazatérni. A bagdadi vezetés nem állította vissza teljeskörűen a közbiztonságot, nincsen oktatás, egészségügyi ellátás, se munkalehetőség. A politikai és gazdasági instabilitás eltántorítja a keresztény családokat a hazatéréstől.

– Tavaly ön is részt vett a Budapesten megtartott, a keresztényüldözést páratlan részletességgel tárgyaló nemzetközi konferencián. Egy ilyen alkalom tud érdemben segíteni az üldözött keresztényeken?

– Először azt hangsúlyoznám, hogy a budapesti konferencia egyedülálló a világban! A magyar kormány mindent megtett azért, hogy minél többen részt tudjunk venni rajta és közös erővel megoldást találjunk a közel-keleti keresztények megmaradására. Ezért nagyon hálás vagyok a magyaroknak!

Magyarország üldözött keresztényekkel kapcsolatos politikája ösztönzően hatott más európai országok kormányaira is.

Másrészt az ilyen rendezvények a közvéleményt is formálják, így az átlagemberekhez is eljutnak az üldözött keresztényekről szóló jelentések, ami szolidaritásra és segítségnyújtásra ösztönzi őket. Ezáltal sok civil szervezetektől és magánemberektől érkezett támogatást kaptunk.

– Milyen ütemben zajlik Qaraqoshban és a Ninive-fennsíkon az újjáépítés?

– Qaraqosh a legnagyobb keresztény település Irakban. A Ninivében élő keresztények hazatérése azon múlik, hogy a központi szerepet betöltő város milyen gyorsan épül újjá.

George Jahola atya irodájában. Forrás: Aina.org.

Éppen ezért számos karitatív szervezet és keresztény egyház minden erőfeszítését Qaraqosh újjáépítésébe fekteti. A központi vezetés sajnos ebben nem partner. A belpolitikai viszályok miatt a keresztények lakta vidékekre nem jut el a bagdadi vezetés anyagi támogatása. Az iraki kormány csak kifogásokat keres, amiért késlekedik a közművek és az állami intézmények helyreállítása. Ezt az űrt többek között a magyar kormány töltötte be, amely támogatást nyújtott a városnak, hogy megteremtsük az alapvető feltételeket az emberek hazatéréséhez.

– Miben támogatta Magyarország a város újjáépítését?

– A magyar kormány az elsők között nyújtott támogatást nekünk – kérés nélkül. Eleinte a családok megsegítése volt a cél, majd egy jelentős támogatás révén hozzá tudtunk látni a város újjáépítéséhez. Az Iszlám Állam elűzése után nem maradt semmi a városból, minden romokban hevert. Ahhoz, hogy a keresztény családok hazatérjenek, először a templomokat kellett helyreállítani; a keleti keresztények ezt tartják a legfontosabbnak. Ezek után elkezdtük a lakóházak újjáépítését.

A Hungary Helps program jóvoltából több tucat családnak tudtuk élhetővé tenni az otthonát. Ezen felül a magyar állam adományából helyreállítottuk az ivóvízhálózat jelentős részét is.

A Szent Behnam templom romjai között. forrás: Acnuk.org.

– Miért olyan fontos város Qaraqosh az iraki keresztényeknek és azon belül a szír katolikusoknak?

Az antióchiai szír katolikus egyháznak a XX. század végére már csak két püspöksége maradt fenn Irakban. Az egyiknek Bagdadban, a másiknak Moszulban van a székhelye. A XXI. századi üldöztetések szinte teljesen felszámolták a dél-iraki szír katolikus közösségeket.

Az Iszlám Állam betörése előtt a moszuli püspökség területén élt a világ összes szír katolikusának egyharmada.

A Ninivei-fennsíkról került ki a szerzetesek nyolcvan százaléka. Bár a püspökség Moszulban székelt, a legnagyobb szír katolikus közösség Qaraqoshban élt. A vallási vezetők mindig is arra ösztönözték a híveket, hogy a nehézségek ellenére ne hagyják el szülőföldjüket, ezért egyházi iskolákat, közösségi és kulturális intézményeket hoztak létre, ami sokban segítette népünk fennmaradását. A nyolcvanas évekig Qaraqosh városa hatalmas fejlődésben volt. Gazdaságilag és demográfiai szempontból egyre nagyobb településsé nőtte ki magát, a szír katolikus egyház központjává vált. Ezt az iszlamisták is jól tudták, nem véletlen, hogy a Ninivei-fennsíkon minket támadtak meg először, nem a Moszulhoz közelebbi és kisebb keresztény falvakat.

„Ha Qaraqosh elesik, akkor a kereszténység eltűnik Irakból” – hangoztatták az iszlamisták, amikor megtámadták városunkat.

– Ön szerint milyen jövő elé néz a közel-keleti kereszténység?

Őszinte leszek: a jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy a kereszténység lassú, fájdalmas haláltusáját vívja a térségben. Nem kell évszázadokig visszalapozni a történelemkönyvet, elég megnézni, mi történt velünk az elmúlt pár évtizedben. Ennek ellenére, ha csak egy százalék esély van arra, hogy fennmaradjunk, akkor nekünk mindent meg kell tennünk azért, hogy Irak kétezer éves keresztény örökségét továbbadjuk a jövő nemzedékének.

Jahola atya látogatott meg egy hazatért iraki keresztény családot. Forrás: Acnuk.org.

Mi is elődeinknek köszönhetően vagyunk még itt; az ő kitartásukból merítünk erőt. Mi a remény népe vagyunk – és az Urunkba vetett hit a mi támaszunk.

Ahogy Krisztus feltámadt a halálból, ez a gyülekezet is a hamuból fog felemelkedni!

Qaraqosh népe mindig is összetartó, erős közösség volt. Igaz, a háború előtt több mint ötvenezer főt számlált, de még így is közel harmincezren maradtunk meg hazánkban, várva azt a napot, amikor hazatérhetünk városunkba.

– Meg tudja őrizni identitását a külhonba kényszerült keleti kereszténység?

– Az identitás nem olyan dolog, amit adni-venni lehet; mi úgy gondoljuk, hogy a keleti keresztény öntudatunkat, kultúránkat a földünkből tudjuk táplálni. Minket minden a hazánkhoz köt: a történelmünk, a vallásunk és az őseink többezer éves öröksége. Természetesen a külföldön élő testvéreink megtalálták helyüket a nyugati társadalomban úgy, hogy többségüknek sikerült az identitását is megőrizni. De ez nem azt jelenti, hogy nincs honvágyuk. A mi őseink alapították meg az első emberi civilizációt – innen indult útnak a kereszténység. Hiába vannak tele az európai múzeumok a mi régészeti kincseinkkel, hiába számítanak az európai országok keresztény államoknak, ezek a mi örökségünkhöz szervesen hozzátartoznak. Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk őrizni a jövő nemzedékének, itt kell boldogulnunk! Ezért mi most válaszút előtt állunk:

éljünk biztonságban külföldön, vagy maradjunk itthon és folytassuk őseink munkáját. Ezt a sorsot szánta nekünk a világpolitika.

 

Kassab Adonis

 

Kiemelt képünk forrása a Facebook.

Iratkozzon fel hírlevelünkre